Az 1781-ben született és 1835-ben elhunyt Charles Wild építészeti alkotásokra szakosodott angol akvarellfestőként szerzett hírnevet. A viktoriánus London utcáinak kanyargós utcáin felnőve Wild művészi útjai már korán keresztezték az Thomas Malton útjait. Ez a találkozás alakította pályafutását, és arra késztette, hogy kezdettől fogva építészeti témákra összpontosítson.
Wild 1803-ban lépett a Royal Academy színpadára, és ott kezdte el kiállítani munkáit. Alig hat évvel később, 1809 februárjában a tekintélyes Old Watercolour Society tagjává választották, és 1812 júniusában teljes jogú taggá vált. Bár rövid időre lemondott tagságáról, 1821 februárjában újra felvették a Társaságba, 1822-ben pénztárosként, 1827-től pedig titkárként tevékenykedett, de a fény, amely Wild rendkívüli építészeti pompát ábrázoló képeit megvilágította, kezdett alábbhagyni. 1827-ben látása fokozatosan romlott, és 1832-ben teljesen megvakult. 1835. augusztus 4-én halt meg otthonában, a Piccadilly Albemarle Street-en, ahol 1820 óta élt. Hagyatéka fiában, James William Wild építészben él tovább.
Wild munkássága építészeti tanulmányok lenyűgöző gyűjteménye. Már 1803-ban kiállított két nézetet az oxfordi Christ Churchről, majd 1805-ben a Westminster apátságról, 1808-ban pedig a Yorki székesegyházról készített rajzokat. Hat sorozatban jelentetett meg angol katedrálisokat ábrázoló műveket, köztük Canterbury (1807), York (1809), Chester (1813), Lichfield (1813), Lincoln (1819) és Worcester (1823). Az 1819-ben megjelent William Henry Pyne's Royal Residences (William Henry Pyne királyi rezidenciái) című művéhez írt munkáit Rudolph Ackermann London mikrokozmosza című művéhez hasonlóan kézzel színezett akvatinták formájában reprodukálta. Wild az európai kontinensen tett utazásai során megismerkedett a középkori templomépítészet példáival, főként Franciaországban, és 1833-ban megjelent Belgiumban, Németországban és Franciaországban készült vázlatokat tartalmazó kötete. Egyik nevezetes műve, az 1837-ben posztumusz megjelent Architectural Grandeur, amely kontinentális vázlatokból állt, amelyeket John Le Keux és más művészek műalkotásokká alakítottak át. Cégünk Charles Wild öröksége előtt tiszteleg azzal, hogy ezeket a lenyűgöző építészeti ábrázolásokat kiváló minőségű képzőművészeti nyomatokon kínálja, amelyek Wild eredeti akvarelljeinek minden részletét és árnyalatát megörökítik.
Az 1781-ben született és 1835-ben elhunyt Charles Wild építészeti alkotásokra szakosodott angol akvarellfestőként szerzett hírnevet. A viktoriánus London utcáinak kanyargós utcáin felnőve Wild művészi útjai már korán keresztezték az Thomas Malton útjait. Ez a találkozás alakította pályafutását, és arra késztette, hogy kezdettől fogva építészeti témákra összpontosítson.
Wild 1803-ban lépett a Royal Academy színpadára, és ott kezdte el kiállítani munkáit. Alig hat évvel később, 1809 februárjában a tekintélyes Old Watercolour Society tagjává választották, és 1812 júniusában teljes jogú taggá vált. Bár rövid időre lemondott tagságáról, 1821 februárjában újra felvették a Társaságba, 1822-ben pénztárosként, 1827-től pedig titkárként tevékenykedett, de a fény, amely Wild rendkívüli építészeti pompát ábrázoló képeit megvilágította, kezdett alábbhagyni. 1827-ben látása fokozatosan romlott, és 1832-ben teljesen megvakult. 1835. augusztus 4-én halt meg otthonában, a Piccadilly Albemarle Street-en, ahol 1820 óta élt. Hagyatéka fiában, James William Wild építészben él tovább.
Wild munkássága építészeti tanulmányok lenyűgöző gyűjteménye. Már 1803-ban kiállított két nézetet az oxfordi Christ Churchről, majd 1805-ben a Westminster apátságról, 1808-ban pedig a Yorki székesegyházról készített rajzokat. Hat sorozatban jelentetett meg angol katedrálisokat ábrázoló műveket, köztük Canterbury (1807), York (1809), Chester (1813), Lichfield (1813), Lincoln (1819) és Worcester (1823). Az 1819-ben megjelent William Henry Pyne's Royal Residences (William Henry Pyne királyi rezidenciái) című művéhez írt munkáit Rudolph Ackermann London mikrokozmosza című művéhez hasonlóan kézzel színezett akvatinták formájában reprodukálta. Wild az európai kontinensen tett utazásai során megismerkedett a középkori templomépítészet példáival, főként Franciaországban, és 1833-ban megjelent Belgiumban, Németországban és Franciaországban készült vázlatokat tartalmazó kötete. Egyik nevezetes műve, az 1837-ben posztumusz megjelent Architectural Grandeur, amely kontinentális vázlatokból állt, amelyeket John Le Keux és más művészek műalkotásokká alakítottak át. Cégünk Charles Wild öröksége előtt tiszteleg azzal, hogy ezeket a lenyűgöző építészeti ábrázolásokat kiváló minőségű képzőművészeti nyomatokon kínálja, amelyek Wild eredeti akvarelljeinek minden részletét és árnyalatát megörökítik.
Oldal 1 / 1