Charles Towne brit művész volt, aki tájképfestészetéről és állatábrázolásáról volt ismert. Apja, Richard szintén portréfestészetre szakosodott művész volt. Már gyermekkorában feltűnt Towne művészeti és festészeti tehetsége. Az John Rathbone tájképfestőnél tartott órákon fontos technikákat sajátított el, és értékes ösztönzést kapott. Charles Towne első művészi munkái a hintók díszes díszítésére korlátozódtak. Idővel más izgalmas lehetőségek is adódtak a művészi önmegvalósításra. 1787-ben karrierje új lendületet kapott. A kiindulópontot egyik tájképének 1787-es liverpooli kiállítása jelentette. Ezután csak néhány év kellett ahhoz, hogy Charles Towne állat- és tájképfestőként is hírnevet szerezzen magának. 1799-ben a művész Londonba költözött, ahol több mozgalmas évet töltött. Ebben az időszakban még az egyik legjelentősebb brit művészeti intézményben, a Royal Academy of Artsban is kiállíthatta műveit. Londoni tartózkodását intenzív művészi munka és számos érdekes találkozás jellemezte korának művészeivel. 1810-ben Towne visszatért Liverpoolba. Itt más kollégáival együtt megalapította a Liverpooli Művészeti Akadémiát. Ezt a fórumot arra használta, hogy rendszeresen kiállítsa saját munkáit. 1837-ben elfogta a vágyakozás London metropolisza után. Itt töltötte élete utolsó időszakát 1840-ben bekövetkezett haláláig.
Towne műveire az idilli táj és az állatmotívumok jellemzőek. Népszerű képtémái főként házi- és haszonállatok. Azonban néhány vadállatokkal készült alkotás is része a portfóliójának. 1820-ban Oroszlán és oroszlánasszony címmel egy kecses oroszlánpárt ábrázoló festményt készített. Már 1800-ban tigriseket ábrázolt egyik festményén. A természet szépsége iránti lelkesedése minden festményén megmutatkozik. A realisztikus és részletes ábrázolásmód jellemző Charles Townes művészetére. Néhány festménye emberi ábrázolásokat is tartalmaz. Ezek azonban főként az olyan emberekre korlátozódnak, mint a lovasok, vadászok vagy gazdálkodók. Olyan személyek, akik a maguk módján mindannyian szorosan kapcsolódnak a természethez. A városi jelenetek nem tartoznak az általa kedvelt képi motívumok közé. Kivételt képez a norwichi marhavásár motívuma. De még ezen a portrén is jobban előtérbe kerülnek az állatok, mint az emberek. Towne főként kisméretű olajfestményeket festett. Környezete Charles Towne-t durva és nem túl művelt embernek írta le. Művészi alkotásait azonban a közönség jól fogadta. Korának művésztársai nagyra értékelték munkásságát. A részletes, szinte fotórealista festmények tudták, hogyan kell inspirálni. Ez elsősorban annak a gondos technikának köszönhető, amellyel Towne papírra vetette képeit.
Charles Towne brit művész volt, aki tájképfestészetéről és állatábrázolásáról volt ismert. Apja, Richard szintén portréfestészetre szakosodott művész volt. Már gyermekkorában feltűnt Towne művészeti és festészeti tehetsége. Az John Rathbone tájképfestőnél tartott órákon fontos technikákat sajátított el, és értékes ösztönzést kapott. Charles Towne első művészi munkái a hintók díszes díszítésére korlátozódtak. Idővel más izgalmas lehetőségek is adódtak a művészi önmegvalósításra. 1787-ben karrierje új lendületet kapott. A kiindulópontot egyik tájképének 1787-es liverpooli kiállítása jelentette. Ezután csak néhány év kellett ahhoz, hogy Charles Towne állat- és tájképfestőként is hírnevet szerezzen magának. 1799-ben a művész Londonba költözött, ahol több mozgalmas évet töltött. Ebben az időszakban még az egyik legjelentősebb brit művészeti intézményben, a Royal Academy of Artsban is kiállíthatta műveit. Londoni tartózkodását intenzív művészi munka és számos érdekes találkozás jellemezte korának művészeivel. 1810-ben Towne visszatért Liverpoolba. Itt más kollégáival együtt megalapította a Liverpooli Művészeti Akadémiát. Ezt a fórumot arra használta, hogy rendszeresen kiállítsa saját munkáit. 1837-ben elfogta a vágyakozás London metropolisza után. Itt töltötte élete utolsó időszakát 1840-ben bekövetkezett haláláig.
Towne műveire az idilli táj és az állatmotívumok jellemzőek. Népszerű képtémái főként házi- és haszonállatok. Azonban néhány vadállatokkal készült alkotás is része a portfóliójának. 1820-ban Oroszlán és oroszlánasszony címmel egy kecses oroszlánpárt ábrázoló festményt készített. Már 1800-ban tigriseket ábrázolt egyik festményén. A természet szépsége iránti lelkesedése minden festményén megmutatkozik. A realisztikus és részletes ábrázolásmód jellemző Charles Townes művészetére. Néhány festménye emberi ábrázolásokat is tartalmaz. Ezek azonban főként az olyan emberekre korlátozódnak, mint a lovasok, vadászok vagy gazdálkodók. Olyan személyek, akik a maguk módján mindannyian szorosan kapcsolódnak a természethez. A városi jelenetek nem tartoznak az általa kedvelt képi motívumok közé. Kivételt képez a norwichi marhavásár motívuma. De még ezen a portrén is jobban előtérbe kerülnek az állatok, mint az emberek. Towne főként kisméretű olajfestményeket festett. Környezete Charles Towne-t durva és nem túl művelt embernek írta le. Művészi alkotásait azonban a közönség jól fogadta. Korának művésztársai nagyra értékelték munkásságát. A részletes, szinte fotórealista festmények tudták, hogyan kell inspirálni. Ez elsősorban annak a gondos technikának köszönhető, amellyel Towne papírra vetette képeit.
Oldal 1 / 1