A szecesszió számos művészéhez hasonlóan Charles Rennie Mackintosh is olyan univerzális formatervezésre törekedett, amely az építészetre, a belsőépítészetre és a mindennapi tárgyakra, vagyis a mindennapi élet egészére vonatkozik. A házak mellett sokféle bútort tervezett, függönyöket mintázott, evőeszközöket és fémeket formázott, könyvborítókat rajzolt, és sokféle más díszítőművészettel foglalkozott. Emellett virágtanulmányokat, díszítő és építészeti vázlatokat vagy tájképeket is készített.
Meghatározó volt a glasgow-i építészeti életben, fekete-fehér stílusával jelentősen befolyásolta a bécsi szecessziót és a Wiener Werkstätten-t, valamint a helleraui német gyártelepeket. Az ott kifejlesztett innovatív és új életmódkoncepciók a Bauhausba sugárzottak, és megalapozták a modern bútortervezést, ahogyan azt a mai napig ismerjük és értékeljük. Mackintosh felesége, Margaret MacDonald, aki maga is művészi tevékenységet folytatott, mindig döntően részt vett Mackintosh ötleteiben és elképzeléseiben. Mackintosh-ra viszont apja kertészeti ambíciói voltak hatással, és szívesen épített be műveibe stilizált rózsát vagy más virágos elemeket. Emellett a skóciai kelta eredetű, valamint a japán művészeti alkotások is hatással voltak rá, ami geometrikus formavilágot, bizonyos egyszerűséget és szimbolikus formanyelvet eredményezett. Különösen említésre méltó a Glasgow School of Art tervezése és megvalósítása, amelyet ma is Charles Rennie Mackintosh remekművének tartanak, annak ellenére, hogy az építész kezdett alkoholfüggővé válni. A könyvtár kialakítása itt különösen figyelemre méltó. Négy glasgow-i szalon tervezése és megvalósítása esetében sem nélkülözte némi iróniát, hogy Mackintoshnak jelentős alkoholproblémái voltak, hiszen a megrendelő az Antialkoholista Liga tagjaként azt a lelkes célt követte, hogy a teázók találkozóhelyét hozza létre az ivóbarát Skóciában, és az ő teaszalonjaiban semmiképpen sem volt szándékában alkohol felszolgálása.
Nem kevésbé érthető, de annál tragikusabb, hogy Mackintosh híres, magas háttámlájú székei ma már a design klasszikusainak számítanak, miközben maga a művész egész életében nem igazán tudott pénzt keresni a terveivel, sőt feleségével együtt a nyüzsgő Londonból a francia Pireneusok távoli vidékére költözött, hogy meg tudjon spórolni a megélhetési költségeken. A diagnosztizált nyelvrák miatt gyakorlatilag nincstelenül halt meg, miután kétségbeesetten visszatért Londonba, ahol néhány évvel később felesége halála után még a vagyonát is teljesen értéktelennek ítélték. Lehetséges, hogy alkoholproblémái a saját útjában álltak, amikor új és jövedelmező megbízások megszerzéséről volt szó. Műveit ugyanis számos kortárs és művész nagyra értékelte és dicsérte. Ma már világszerte elismerik őket, így nem lehet a minőség vagy a tehetség hiányának tulajdonítani, ha Mackintosh szakmai megalapozása nem volt olyan sikeres, mint művészileg jóval kevésbé ambiciózus kortársaié.
A szecesszió számos művészéhez hasonlóan Charles Rennie Mackintosh is olyan univerzális formatervezésre törekedett, amely az építészetre, a belsőépítészetre és a mindennapi tárgyakra, vagyis a mindennapi élet egészére vonatkozik. A házak mellett sokféle bútort tervezett, függönyöket mintázott, evőeszközöket és fémeket formázott, könyvborítókat rajzolt, és sokféle más díszítőművészettel foglalkozott. Emellett virágtanulmányokat, díszítő és építészeti vázlatokat vagy tájképeket is készített.
Meghatározó volt a glasgow-i építészeti életben, fekete-fehér stílusával jelentősen befolyásolta a bécsi szecessziót és a Wiener Werkstätten-t, valamint a helleraui német gyártelepeket. Az ott kifejlesztett innovatív és új életmódkoncepciók a Bauhausba sugárzottak, és megalapozták a modern bútortervezést, ahogyan azt a mai napig ismerjük és értékeljük. Mackintosh felesége, Margaret MacDonald, aki maga is művészi tevékenységet folytatott, mindig döntően részt vett Mackintosh ötleteiben és elképzeléseiben. Mackintosh-ra viszont apja kertészeti ambíciói voltak hatással, és szívesen épített be műveibe stilizált rózsát vagy más virágos elemeket. Emellett a skóciai kelta eredetű, valamint a japán művészeti alkotások is hatással voltak rá, ami geometrikus formavilágot, bizonyos egyszerűséget és szimbolikus formanyelvet eredményezett. Különösen említésre méltó a Glasgow School of Art tervezése és megvalósítása, amelyet ma is Charles Rennie Mackintosh remekművének tartanak, annak ellenére, hogy az építész kezdett alkoholfüggővé válni. A könyvtár kialakítása itt különösen figyelemre méltó. Négy glasgow-i szalon tervezése és megvalósítása esetében sem nélkülözte némi iróniát, hogy Mackintoshnak jelentős alkoholproblémái voltak, hiszen a megrendelő az Antialkoholista Liga tagjaként azt a lelkes célt követte, hogy a teázók találkozóhelyét hozza létre az ivóbarát Skóciában, és az ő teaszalonjaiban semmiképpen sem volt szándékában alkohol felszolgálása.
Nem kevésbé érthető, de annál tragikusabb, hogy Mackintosh híres, magas háttámlájú székei ma már a design klasszikusainak számítanak, miközben maga a művész egész életében nem igazán tudott pénzt keresni a terveivel, sőt feleségével együtt a nyüzsgő Londonból a francia Pireneusok távoli vidékére költözött, hogy meg tudjon spórolni a megélhetési költségeken. A diagnosztizált nyelvrák miatt gyakorlatilag nincstelenül halt meg, miután kétségbeesetten visszatért Londonba, ahol néhány évvel később felesége halála után még a vagyonát is teljesen értéktelennek ítélték. Lehetséges, hogy alkoholproblémái a saját útjában álltak, amikor új és jövedelmező megbízások megszerzéséről volt szó. Műveit ugyanis számos kortárs és művész nagyra értékelte és dicsérte. Ma már világszerte elismerik őket, így nem lehet a minőség vagy a tehetség hiányának tulajdonítani, ha Mackintosh szakmai megalapozása nem volt olyan sikeres, mint művészileg jóval kevésbé ambiciózus kortársaié.
Oldal 1 / 3