Charles Henri Joseph Leickert a romantika korának festője volt. A Belgiumban született Leickert már képzése kezdetétől fogva a holland művészek felé orientálódott. Charles magánórákat vett Hágában, és művészi otthonra lelt Hollandia déli részén. A művészet és a kultúra alkotói a romantika korszakát hirdették, megtörve a művészet egységét Európában. A romantika végigsöpört Európa nyugati államain, és az új érzékenység egyéni kidolgozásait hozta létre. A romantika eszméje a tiszta látásmódtól a festő személyes érzelmei felé mozdult el. A tájak iránti újonnan felébredt érdeklődéssel párhuzamosan a környezet megváltozott szemlélete is megnyílt. A szépség egyéni felfogása olyan tájképeket eredményezett, amelyek nagyon szorosan kötődtek a művészhez. A romantika Hollandiában visszafogottabban fejlődött. Nem voltak nagy érzelmi eposzokkal teli festmények, hanem hangulatos és érzékenyen megörökített természeti jelenetek.
Charles Leickert szerette a téli tájak hangulatát. Munkáira jellemzőek a befagyott tavak és a korcsolyázók. Mindig jelen vannak a csodálatos fényjátékok az égen. A festő szerette megörökíteni az esti szürkületet és a reggeli órák téli ragyogását. Nem ritkán a fény és a felhők játéka a vászon nagy részét elfoglalja, és a színpaletta teljes spektrumát megmutatja. Leickert az esti fénymaradványokból olyan árnyalatokat dolgozott ki, amelyek e csendes órák nagy szeretetéről árulkodnak. A tájképeket a mozgó alakok megelevenítik, és a néző érzi a táj hidegét és fagyát. A "Naplemente a holland csatornánál szélmalommal" című festményen a festő a malom mögött megbúvó nap közvetett fényét használja. Leickertnek itt nagyszerűen sikerül kiemelnie a színek differenciált árnyalatait.
A romantika olyan időszak, amely az otthoni természet csodáiról való elmélkedésre ösztönöz. Leickert festményei a hollandiai középosztály lüktetését érzékeltetik. A tájak idealizáltnak tűnnek, az ipar nyomait pedig elhanyagolják. A művek a harmónia érzését és a múlt idők érintetlen természetének nosztalgikus elképzelését tükrözik. Charles Leickert a holland művészet szívébe, Amszterdamba költözött. Itt választották az Amszterdami Királyi Akadémia tagjává. Ez a megkülönböztetés megkönnyítette számára, hogy eladhassa a festményeit, és lehetővé tette számára, hogy saját magát tanítsa. Leickert későbbi éveiben Európa-szerte utazgatni kezdett. A romantika az európai vidéken a csúcspontja felé haladt. Különösen Németországban a művészetet a vágyakozás és az érzelgősség jellemezte. A vezető romantikus a MŰVÉSZTÁRS0 volt, aki tájképeit sok személyes kifejezéssel alkotta meg, megmutatva a korszak egyéniségét.
Charles Henri Joseph Leickert a romantika korának festője volt. A Belgiumban született Leickert már képzése kezdetétől fogva a holland művészek felé orientálódott. Charles magánórákat vett Hágában, és művészi otthonra lelt Hollandia déli részén. A művészet és a kultúra alkotói a romantika korszakát hirdették, megtörve a művészet egységét Európában. A romantika végigsöpört Európa nyugati államain, és az új érzékenység egyéni kidolgozásait hozta létre. A romantika eszméje a tiszta látásmódtól a festő személyes érzelmei felé mozdult el. A tájak iránti újonnan felébredt érdeklődéssel párhuzamosan a környezet megváltozott szemlélete is megnyílt. A szépség egyéni felfogása olyan tájképeket eredményezett, amelyek nagyon szorosan kötődtek a művészhez. A romantika Hollandiában visszafogottabban fejlődött. Nem voltak nagy érzelmi eposzokkal teli festmények, hanem hangulatos és érzékenyen megörökített természeti jelenetek.
Charles Leickert szerette a téli tájak hangulatát. Munkáira jellemzőek a befagyott tavak és a korcsolyázók. Mindig jelen vannak a csodálatos fényjátékok az égen. A festő szerette megörökíteni az esti szürkületet és a reggeli órák téli ragyogását. Nem ritkán a fény és a felhők játéka a vászon nagy részét elfoglalja, és a színpaletta teljes spektrumát megmutatja. Leickert az esti fénymaradványokból olyan árnyalatokat dolgozott ki, amelyek e csendes órák nagy szeretetéről árulkodnak. A tájképeket a mozgó alakok megelevenítik, és a néző érzi a táj hidegét és fagyát. A "Naplemente a holland csatornánál szélmalommal" című festményen a festő a malom mögött megbúvó nap közvetett fényét használja. Leickertnek itt nagyszerűen sikerül kiemelnie a színek differenciált árnyalatait.
A romantika olyan időszak, amely az otthoni természet csodáiról való elmélkedésre ösztönöz. Leickert festményei a hollandiai középosztály lüktetését érzékeltetik. A tájak idealizáltnak tűnnek, az ipar nyomait pedig elhanyagolják. A művek a harmónia érzését és a múlt idők érintetlen természetének nosztalgikus elképzelését tükrözik. Charles Leickert a holland művészet szívébe, Amszterdamba költözött. Itt választották az Amszterdami Királyi Akadémia tagjává. Ez a megkülönböztetés megkönnyítette számára, hogy eladhassa a festményeit, és lehetővé tette számára, hogy saját magát tanítsa. Leickert későbbi éveiben Európa-szerte utazgatni kezdett. A romantika az európai vidéken a csúcspontja felé haladt. Különösen Németországban a művészetet a vágyakozás és az érzelgősség jellemezte. A vezető romantikus a MŰVÉSZTÁRS0 volt, aki tájképeit sok személyes kifejezéssel alkotta meg, megmutatva a korszak egyéniségét.
Oldal 1 / 1