Az 1800 körüli időszakot a tudományos kutatás és a technikai találmányok, de a háborúk és a polgárháborúk is jellemezték. Charles Hamilton Smith élete ezt a konstellációt tükrözi, és a maga módján sikerült ábrázolnia.
A Flandriában született, később Plymouthban letelepedett és ott is halt meg Smith nagyon fiatalon kezdte meg iskolai tanulmányait a London melletti Richmondban. Ez azt jelentette, hogy már a flamand szülőföldje határain túlra tekintett. A flamand politikai zavargások azonban visszahozták, így 1787-ben, mindössze tizenkét évesen felvették az osztrák tüzér- és mérnökakadémiára, a ma már belga Mechelen és Louvain városokba. Katonai szolgálata a brit hadseregbe vitte, de a történelem, a régészet és a természettudományok iránti széleskörű érdeklődését ugyanakkor rajzokban és írásokban rögzítette. Több ezren voltak. Az angol egyenruhák tudományos vizsgálatában, amelyhez a lőfegyverek célba lövési képességével kapcsolatban a színek szempontját kapcsolta, az egyiket a másikkal ötvözte. A modern lőfegyverek használata megnövelte a céllövő képességet. Smith a brit hadsereg esetében arra a következtetésre jutott, hogy a szürke és a zöld egyenruha jobban véd, mint a kötelező piros. Az ajánlásokat komolyan vették: A zöldet a könnyűgyalogság számára választották. A brit viseletek iránti érdeklődését további képi ábrázolásokban folytatta, mind a brit szigeteki polgári, mind a katonai öltözködés tekintetében. És ismét tudta, hogyan ötvözze történelmi érdeklődését és katonai szempontjait azzal, hogy egyrészt a britek történelmi öltözékeire összpontosított, másrészt pedig a brit hadsereg és szövetségesei korabeli egyenruháit vetette papírra. Ez kiterjedt képzőművészeti alkotásokat is eredményezett. Sokoldalúságát és a történelmi öltözködéssel kapcsolatos ismereteit a színházi jelmezek terén végzett munkája során is bizonyította, de Charles Barry építésszel együttműködve a londoni Westminster-palota újjáépített belsőépítészeti tervein is dolgozott.
Bármilyen kozmopolita is volt, úgy tűnik, hogy a brit hadseregben teljesített katonai szolgálata nagymértékben megfelelt az érdeklődési körének. Az Európában, Indiában, a Karib-térségben, az Egyesült Államokban és Kanadában végzett munkái arra késztették, hogy ne csak az egyenruhákat, hanem a legkülönbözőbb régiók élővilágát és tájképét is ábrázolja. Közelről vagy távolról: művein mindig érződik kutatószelleme, aprólékos megfigyelőképessége és rajztehetsége.
Charles Hamilton Smith nem volt művész a szó valódi értelmében. Nem rendelkezett művészeti képzéssel, hanem autodidaktaként sajátította el képességeit. Szavakkal és képekkel dokumentálta, amit látott, vagy amit emlékként akart megörökíteni. Átfogó életműve hiteles tanúságtétele korának, nem utolsósorban bősége miatt.
Az 1800 körüli időszakot a tudományos kutatás és a technikai találmányok, de a háborúk és a polgárháborúk is jellemezték. Charles Hamilton Smith élete ezt a konstellációt tükrözi, és a maga módján sikerült ábrázolnia.
A Flandriában született, később Plymouthban letelepedett és ott is halt meg Smith nagyon fiatalon kezdte meg iskolai tanulmányait a London melletti Richmondban. Ez azt jelentette, hogy már a flamand szülőföldje határain túlra tekintett. A flamand politikai zavargások azonban visszahozták, így 1787-ben, mindössze tizenkét évesen felvették az osztrák tüzér- és mérnökakadémiára, a ma már belga Mechelen és Louvain városokba. Katonai szolgálata a brit hadseregbe vitte, de a történelem, a régészet és a természettudományok iránti széleskörű érdeklődését ugyanakkor rajzokban és írásokban rögzítette. Több ezren voltak. Az angol egyenruhák tudományos vizsgálatában, amelyhez a lőfegyverek célba lövési képességével kapcsolatban a színek szempontját kapcsolta, az egyiket a másikkal ötvözte. A modern lőfegyverek használata megnövelte a céllövő képességet. Smith a brit hadsereg esetében arra a következtetésre jutott, hogy a szürke és a zöld egyenruha jobban véd, mint a kötelező piros. Az ajánlásokat komolyan vették: A zöldet a könnyűgyalogság számára választották. A brit viseletek iránti érdeklődését további képi ábrázolásokban folytatta, mind a brit szigeteki polgári, mind a katonai öltözködés tekintetében. És ismét tudta, hogyan ötvözze történelmi érdeklődését és katonai szempontjait azzal, hogy egyrészt a britek történelmi öltözékeire összpontosított, másrészt pedig a brit hadsereg és szövetségesei korabeli egyenruháit vetette papírra. Ez kiterjedt képzőművészeti alkotásokat is eredményezett. Sokoldalúságát és a történelmi öltözködéssel kapcsolatos ismereteit a színházi jelmezek terén végzett munkája során is bizonyította, de Charles Barry építésszel együttműködve a londoni Westminster-palota újjáépített belsőépítészeti tervein is dolgozott.
Bármilyen kozmopolita is volt, úgy tűnik, hogy a brit hadseregben teljesített katonai szolgálata nagymértékben megfelelt az érdeklődési körének. Az Európában, Indiában, a Karib-térségben, az Egyesült Államokban és Kanadában végzett munkái arra késztették, hogy ne csak az egyenruhákat, hanem a legkülönbözőbb régiók élővilágát és tájképét is ábrázolja. Közelről vagy távolról: művein mindig érződik kutatószelleme, aprólékos megfigyelőképessége és rajztehetsége.
Charles Hamilton Smith nem volt művész a szó valódi értelmében. Nem rendelkezett művészeti képzéssel, hanem autodidaktaként sajátította el képességeit. Szavakkal és képekkel dokumentálta, amit látott, vagy amit emlékként akart megörökíteni. Átfogó életműve hiteles tanúságtétele korának, nem utolsósorban bősége miatt.
Oldal 1 / 2