London lüktető szívének közepén, 1870. február 5-én látta meg a napvilágot Charles Edmund Brock, még időben ahhoz, hogy páratlan tehetségével gazdagítsa a művészet szféráit. Később a családdal Cambridge-be költözött, ahol Henry Wiles szobrászművész felügyelete alatt kapta meg az első ízelítőt a művészvilágból.
Brock azonban nem az egyetlen ilyen nevű művész volt, aki ebben az időben megmutatta képességeit. Egy bizonyos londoni Charles Edmond Brockot, aki nemesek és a királyi család tagjainak portréit festette, gyakran összetévesztették főhősünkkel. A keveredés olyan mértéket öltött, hogy még egymás számláit is fizették. Hogy megoldják ezt a szerencsétlenséget, megegyeztek abban, hogy Charles Edmundot "Edmund"-nak, Charles Edmondot pedig "Charles"-nak fogják hívni. De a zűrzavaros színjáték ezzel még nem ért véget. A szobrász, akit a Viktória királynő mellszobrának elkészítésére kapott megbízást, valójában Thomas Brock, RA volt, nem pedig C. E. Brock.
De térjünk vissza Charles Edmund Brockhoz, a híres illusztrátorhoz és festőhöz. Első könyvmegbízatását már 20 éves korában megkapta, és hamarosan mesterévé vált annak, hogy illusztrációival olyan szerzők műveit keltse életre, mint Jonathan Swift, William Thackeray, Jane Austen, Charles Dickens és George Eliot. Számos magazinnak is hozzájárult, lenyűgöző rajzaival gazdagítva azokat. A cambridge-i könyvtárak inspirációs és kutatási forrásként szolgáltak számára "képkutatásaihoz".
Rendkívüli képességét, hogy műveiben realizmust és élethűséget tudott teremteni, mindenki elismerte. Festményei közül azonban kevés maradt fenn, ami áraikat szédítő magasságokba repítette. Leghíresebb és legértékesebb művei kétségtelenül a golffestményei - "A bunker", "A drive" és "A putt" -, amelyeket 1894-ben festett. Ezeket a festményeket egy japán gyűjtő vásárolta meg elképesztő 1,5 millió dollárért. Ma már a golfmúzeumok falait díszítik, és a világ minden tájáról elvarázsolják a látogatókat, különösen a "The Putt", amelyet még képeslapok és poszterek művészi lenyomataként is használnak.
Brock és testvérei Cambridge-ben műtermet vezettek, ahol kuriózumokat, régiségeket, bútorokat és jelmezgyűjteményt tartottak. Lenyűgöző gyűjteményük volt a Regency-korszakból származó jelmeznyomatokból és divatlapokból, sőt, bizonyos ruhákhoz még ruhamintákat is készíttettek. Művészi hagyatéka még 1938-ban bekövetkezett halála után is felejthetetlen maradt.
London lüktető szívének közepén, 1870. február 5-én látta meg a napvilágot Charles Edmund Brock, még időben ahhoz, hogy páratlan tehetségével gazdagítsa a művészet szféráit. Később a családdal Cambridge-be költözött, ahol Henry Wiles szobrászművész felügyelete alatt kapta meg az első ízelítőt a művészvilágból.
Brock azonban nem az egyetlen ilyen nevű művész volt, aki ebben az időben megmutatta képességeit. Egy bizonyos londoni Charles Edmond Brockot, aki nemesek és a királyi család tagjainak portréit festette, gyakran összetévesztették főhősünkkel. A keveredés olyan mértéket öltött, hogy még egymás számláit is fizették. Hogy megoldják ezt a szerencsétlenséget, megegyeztek abban, hogy Charles Edmundot "Edmund"-nak, Charles Edmondot pedig "Charles"-nak fogják hívni. De a zűrzavaros színjáték ezzel még nem ért véget. A szobrász, akit a Viktória királynő mellszobrának elkészítésére kapott megbízást, valójában Thomas Brock, RA volt, nem pedig C. E. Brock.
De térjünk vissza Charles Edmund Brockhoz, a híres illusztrátorhoz és festőhöz. Első könyvmegbízatását már 20 éves korában megkapta, és hamarosan mesterévé vált annak, hogy illusztrációival olyan szerzők műveit keltse életre, mint Jonathan Swift, William Thackeray, Jane Austen, Charles Dickens és George Eliot. Számos magazinnak is hozzájárult, lenyűgöző rajzaival gazdagítva azokat. A cambridge-i könyvtárak inspirációs és kutatási forrásként szolgáltak számára "képkutatásaihoz".
Rendkívüli képességét, hogy műveiben realizmust és élethűséget tudott teremteni, mindenki elismerte. Festményei közül azonban kevés maradt fenn, ami áraikat szédítő magasságokba repítette. Leghíresebb és legértékesebb művei kétségtelenül a golffestményei - "A bunker", "A drive" és "A putt" -, amelyeket 1894-ben festett. Ezeket a festményeket egy japán gyűjtő vásárolta meg elképesztő 1,5 millió dollárért. Ma már a golfmúzeumok falait díszítik, és a világ minden tájáról elvarázsolják a látogatókat, különösen a "The Putt", amelyet még képeslapok és poszterek művészi lenyomataként is használnak.
Brock és testvérei Cambridge-ben műtermet vezettek, ahol kuriózumokat, régiségeket, bútorokat és jelmezgyűjteményt tartottak. Lenyűgöző gyűjteményük volt a Regency-korszakból származó jelmeznyomatokból és divatlapokból, sőt, bizonyos ruhákhoz még ruhamintákat is készíttettek. Művészi hagyatéka még 1938-ban bekövetkezett halála után is felejthetetlen maradt.
Oldal 1 / 5