Az 1840. május 9-én született Cesare Maccari korának egyik leghíresebb olasz festőjeként és szobrászaként virágzott, és olyan elpusztíthatatlan örökséget hagyott hátra, amelyet ma is csodálhatunk lenyűgöző képzőművészeti nyomatokon. Sajátos művészete különösen jól látható leghíresebb festményén, az 1888-ban készült "Cicerone denuncia Catilina" című alkotáson, amely azt az erőteljes pillanatot örökíti meg, amikor Cicero megvádolja Catilinát. Maccari szerény körülmények között született Sienában, a toszkánai nagyhercegség élénk művészeti központjában, ahol Tito Sarrocchi mellett a Képzőművészeti Intézetbe járt. Miután első művészi lenyomatát a szobrászatban kapta, és a sienai Monumento Pianigiani emlékművön dolgozott, a firenzei Luigi Mussini műterem vonzotta. Itt egy angol cég megbízásából lemásolta a sienai dómban felfedezett Bernardino Pinturicchio műveit, és ez az élmény lehetőséget adott számára, hogy tovább finomítsa készségeit és a művészet iránti szenvedélyét.

Rómában, ahol egy ösztöndíj lehetőséget biztosított számára, hogy sokat tanuljon és utazgasson, Maccari megalkotta leglenyűgözőbb olajfestményeit, köztük a "Vittoria Colonna Michelangelo költészetén meditál" címűt. Ezek a művek megtestesítik Maccari művészi tehetségét, amely ma is kifejeződik műveinek művészi lenyomataiban. Maccari műveit ritka változatosság és kreativitás jellemzi. Freskókat festett a római Sudario-templomban, temperafestményeket, és csodálatos freskókat készített a loretói bazilika kupolájára. Ezek az 1890 és 1907 között elkészült freskók a 17. század második évtizedéből származó, erősen leromlott állapotú MŰVÉSZET2 műveit váltották fel. Maccari pazar művészete, amelyet most képzőművészeti nyomatokon reprodukálnak, rendkívüli tehetségéről és a művészet iránti egész életen át tartó odaadásáról tanúskodik.

Leghíresebb művével, a "Cicero feljelenti Catilinát" című alkotással Maccarinak sikerült megragadó módon megörökítenie egy történelmi pillanatot. Néhány történelmi pontatlanság ellenére Maccarit dicsérték az események mesteri ábrázolásáért, és festménye ma is megtalálható számos Rómáról szóló tankönyvben és történelmi munkában. A római szenátusról alkotott értelmezése még a római köztársasági szenátus ábrázolására is hatással volt a tényirodalmi könyvekben. Maccari művészete, amely ma már kiváló képzőművészeti nyomatokon is hozzáférhető, kifejezi egyedi látásmódját és csodálatos tehetségét. Annak ellenére, hogy egy késői bénulás véget vetett művészi pályafutásának, Maccari szenvedélye és képességei tovább élnek a számos festményben, szoborban és művészeti nyomatban, amelyek művészi hagyatékát alkotják. Rómában halt meg 1919-ben, de művészete tovább él, a legmagasabb minőségben bemutatva, és rendkívüli tehetségének és lenyűgöző teljesítményének maradandó bizonyítékaként szolgál.