Oldal 1 / 1
A technológiai újítások égető érdeklődést váltottak ki belőle. Carl Grossberg ipari festő volt, akire az Új Objektivitás művészeti korszaka hatott. Átélte az első világháborút és a második világháború kezdetét. De a szenvedélye mindig a festészet volt, egészen haláláig.
Carl Grossberg, eredeti nevén Georg Carl Wilhelm Grandmontagne, német festő volt, aki olaj- és akvarellfestményekkel örökítette meg műveit vászonra. Eredetileg azonban építészetet tanult, még Grandmontagne néven, amelyet azonban apja nem sokkal később németesített - Grossbergre. Tanulmányait aztán félbe kellett szakítania, mert az első világháború elején katonai szolgálatra hívták be. Néhány évvel később sérülten tért vissza, de a háború nem tudta visszatartani a karrierjétől. Amint a sérülése begyógyult, a képzőművészet tanulmányozásának szentelte magát, és festészettel, díszítőművészettel és térbeli művészettel foglalkozott. Sikerét stuttgarti, később berlini és több németországi városban rendezett egyéni kiállításokkal érte el. Néhány évvel később kiállításaiért és művészetéért megkapta a Római Díjat. Grossberg azonban valójában egy nagyobb projektet követett. Az "Industrieplans" elnevezésű projekt, egy festményciklus, amely Németország legfontosabb iparágainak keresztmetszetét hivatott bemutatni. Sajnos azonban ez soha nem valósult meg. A második világháború elején ugyanis ismét besorozták, és Lengyelországban állomásozott. Végül egy autóbalesetben meghalt, miközben hazalátogatott a családjához.
Grossberg művei pályafutása során nem voltak következetesek. Idővel megváltoztak. Kezdetben városképeket készített olajjal és akvarellel, amelyeket Lyonel Feininger művész inspirált. Ezek az épülettömb-szerű szerkezetek világos és merész színűek voltak, a stílus pedig bővelkedett a részletekben és a pontosságban. Ez is Grossberg védjegyévé vált. Később technikai apparátusokba fektetett be, amelyeknek a tervezési szempontja egyre inkább az általa ábrázolt zseniális perspektívává vált. Elkészítette úgynevezett "álomképeit", amelyek a geometrizált gépezetet szürrealista elemekkel gazdagították, és szimbolikus művészeti térré alakították. Az 1930-as évek elején azonban felhagyott "álomképeivel" az Új Objektivitás művészeti korszakának javára, amelynek stílusában technológiai belső tereket ábrázolt, minden további tartozék nélkül. Ebben az időszakban különösen a gyárcsarnokok és a gépportrék szolgáltak munkásságának központi motívumaként. Az ő mestersége az volt, hogy a kor ipari funkcionáriusait mesterséges pillanatokká alakítsa át. Ez hozta létre azt a távolságtartó, alulhűtött képi nyelvet és időtlen sterilitást, amely Grossberget a mai napig ismert ipari festővé tette.
A technológiai újítások égető érdeklődést váltottak ki belőle. Carl Grossberg ipari festő volt, akire az Új Objektivitás művészeti korszaka hatott. Átélte az első világháborút és a második világháború kezdetét. De a szenvedélye mindig a festészet volt, egészen haláláig.
Carl Grossberg, eredeti nevén Georg Carl Wilhelm Grandmontagne, német festő volt, aki olaj- és akvarellfestményekkel örökítette meg műveit vászonra. Eredetileg azonban építészetet tanult, még Grandmontagne néven, amelyet azonban apja nem sokkal később németesített - Grossbergre. Tanulmányait aztán félbe kellett szakítania, mert az első világháború elején katonai szolgálatra hívták be. Néhány évvel később sérülten tért vissza, de a háború nem tudta visszatartani a karrierjétől. Amint a sérülése begyógyult, a képzőművészet tanulmányozásának szentelte magát, és festészettel, díszítőművészettel és térbeli művészettel foglalkozott. Sikerét stuttgarti, később berlini és több németországi városban rendezett egyéni kiállításokkal érte el. Néhány évvel később kiállításaiért és művészetéért megkapta a Római Díjat. Grossberg azonban valójában egy nagyobb projektet követett. Az "Industrieplans" elnevezésű projekt, egy festményciklus, amely Németország legfontosabb iparágainak keresztmetszetét hivatott bemutatni. Sajnos azonban ez soha nem valósult meg. A második világháború elején ugyanis ismét besorozták, és Lengyelországban állomásozott. Végül egy autóbalesetben meghalt, miközben hazalátogatott a családjához.
Grossberg művei pályafutása során nem voltak következetesek. Idővel megváltoztak. Kezdetben városképeket készített olajjal és akvarellel, amelyeket Lyonel Feininger művész inspirált. Ezek az épülettömb-szerű szerkezetek világos és merész színűek voltak, a stílus pedig bővelkedett a részletekben és a pontosságban. Ez is Grossberg védjegyévé vált. Később technikai apparátusokba fektetett be, amelyeknek a tervezési szempontja egyre inkább az általa ábrázolt zseniális perspektívává vált. Elkészítette úgynevezett "álomképeit", amelyek a geometrizált gépezetet szürrealista elemekkel gazdagították, és szimbolikus művészeti térré alakították. Az 1930-as évek elején azonban felhagyott "álomképeivel" az Új Objektivitás művészeti korszakának javára, amelynek stílusában technológiai belső tereket ábrázolt, minden további tartozék nélkül. Ebben az időszakban különösen a gyárcsarnokok és a gépportrék szolgáltak munkásságának központi motívumaként. Az ő mestersége az volt, hogy a kor ipari funkcionáriusait mesterséges pillanatokká alakítsa át. Ez hozta létre azt a távolságtartó, alulhűtött képi nyelvet és időtlen sterilitást, amely Grossberget a mai napig ismert ipari festővé tette.