Körülbelül a 10. századtól kezdve Velence a Földközi-tenger - és így a "nyugati", az európai világ - egyik meghatározó nagy kereskedelmi hatalma volt. Könnyű belátni, hogy a tengeri hajózás és a térképészet egzisztenciális jelentőséggel bírt egy olyan tengeri köztársaság számára, mint Velence - körülbelül olyan fontos volt, mint a közmondásos "német mérnöki tudomány" a 19. század végétől Németország számára. Battista Agnese a késő középkori Velence egyik legjelentősebb térképésze - és máris olyan, akinek munkái Velence fennhatóságának végét mutatják. És akiről alig tudunk valamit, pedig a 16. században sem volt hiány hivatalos vagy magánjellegű feljegyzésekben. Róla csak annyit tudunk, amennyit ő maga jegyzett fel 1536 és 1564 között a térképeire. 1500 körül született Genovában, a Földközi-tenger nyugati partvidékének egykori nagyhatalmában, és 1515-től 1564 körül bekövetkezett haláláig Velencében dolgozott. Műhelyét - a gyártási helyszínek Velencében, Mallorcán, Lisszabonban és Sevillában voltak - a kor legtermékenyebb műhelyének tartják. Több mint ezer térkép maradt fenn, kéziratok, egyedi hajózási térképek (portolánok) és akár 30 lapos atlaszok Európa-szerte. Bár már akkor is létezett a sokszorosításra alkalmas nyomdatechnika, Agnese térképei kézzel festett pergamenek voltak.
A térképeket azóta aprólékosan tanulmányozták, és felfedezték például, hogy a megnevezések egy adott kézhez, a szimbólumok pedig egy másik kézhez rendelhetők. A színes vagy aranyozott díszítésekhez és illusztrációkhoz Agnese bizonyára szakavatott kalligráfusokat és szakértőket alkalmazott. A szárazföld és a tenger méretei és alakja ekkorra már viszonylag pontosak voltak, néhány torzítás ellenére, de nincs hosszúsági és szélességi fokhálózat, hanem a térkép szélén tizenhat sugárközpontból sugárirányban a térkép széléig terjedő vonalak zavaros hálózata, amelyet az irány és az irány meghatározására használtak.
Az Agneses tengeri térképek a tényleges térképen kívül az országokra, partokra és kikötővárosokra vonatkozó információkat is tartalmaznak (innen a "Portolane" elnevezés). Ezeket idővel kiegészítették és frissítették a kereskedőktől és tengerészektől beérkező új információkkal. Így a 15. század végétől, Kolumbusz atlanti átkelésével és Magellán földkörüli útjával a "térképi horizont", az ismert szárazföldek és partjaik feltérképezése a Földközi-tenger "peremén" túlra, a nyugati világ tágasságára terjedt ki. Battista Agnese még egy külön lapot is szentelt Magellán világkörüli útjának, egy világtérképet Magellán útvonalával. A feltáratlan földek elmosódottak és ködösek a világtérképeken, és csak lassan rajzolódnak ki az újonnan felfedezett kontinensek körvonalai. Így Dél-Kalifornia hiányzik Agnese korai térképeiről, hogy aztán fokozatosan félszigetként alakuljon ki. Battista Agnese Velencéjének, a Földközi-tenger nagy kereskedelmi hatalmának azonban ennek a fejlődésnek a nagy vesztese kellett, hogy legyen, mert most a kereskedelem nyugat felé, az Atlanti-óceán felé tolódott el - ahogyan az atlanti peremvidék országai mintegy száz éve veszítenek jelentőségükből a csendes-óceáni országokkal szemben.
Körülbelül a 10. századtól kezdve Velence a Földközi-tenger - és így a "nyugati", az európai világ - egyik meghatározó nagy kereskedelmi hatalma volt. Könnyű belátni, hogy a tengeri hajózás és a térképészet egzisztenciális jelentőséggel bírt egy olyan tengeri köztársaság számára, mint Velence - körülbelül olyan fontos volt, mint a közmondásos "német mérnöki tudomány" a 19. század végétől Németország számára. Battista Agnese a késő középkori Velence egyik legjelentősebb térképésze - és máris olyan, akinek munkái Velence fennhatóságának végét mutatják. És akiről alig tudunk valamit, pedig a 16. században sem volt hiány hivatalos vagy magánjellegű feljegyzésekben. Róla csak annyit tudunk, amennyit ő maga jegyzett fel 1536 és 1564 között a térképeire. 1500 körül született Genovában, a Földközi-tenger nyugati partvidékének egykori nagyhatalmában, és 1515-től 1564 körül bekövetkezett haláláig Velencében dolgozott. Műhelyét - a gyártási helyszínek Velencében, Mallorcán, Lisszabonban és Sevillában voltak - a kor legtermékenyebb műhelyének tartják. Több mint ezer térkép maradt fenn, kéziratok, egyedi hajózási térképek (portolánok) és akár 30 lapos atlaszok Európa-szerte. Bár már akkor is létezett a sokszorosításra alkalmas nyomdatechnika, Agnese térképei kézzel festett pergamenek voltak.
A térképeket azóta aprólékosan tanulmányozták, és felfedezték például, hogy a megnevezések egy adott kézhez, a szimbólumok pedig egy másik kézhez rendelhetők. A színes vagy aranyozott díszítésekhez és illusztrációkhoz Agnese bizonyára szakavatott kalligráfusokat és szakértőket alkalmazott. A szárazföld és a tenger méretei és alakja ekkorra már viszonylag pontosak voltak, néhány torzítás ellenére, de nincs hosszúsági és szélességi fokhálózat, hanem a térkép szélén tizenhat sugárközpontból sugárirányban a térkép széléig terjedő vonalak zavaros hálózata, amelyet az irány és az irány meghatározására használtak.
Az Agneses tengeri térképek a tényleges térképen kívül az országokra, partokra és kikötővárosokra vonatkozó információkat is tartalmaznak (innen a "Portolane" elnevezés). Ezeket idővel kiegészítették és frissítették a kereskedőktől és tengerészektől beérkező új információkkal. Így a 15. század végétől, Kolumbusz atlanti átkelésével és Magellán földkörüli útjával a "térképi horizont", az ismert szárazföldek és partjaik feltérképezése a Földközi-tenger "peremén" túlra, a nyugati világ tágasságára terjedt ki. Battista Agnese még egy külön lapot is szentelt Magellán világkörüli útjának, egy világtérképet Magellán útvonalával. A feltáratlan földek elmosódottak és ködösek a világtérképeken, és csak lassan rajzolódnak ki az újonnan felfedezett kontinensek körvonalai. Így Dél-Kalifornia hiányzik Agnese korai térképeiről, hogy aztán fokozatosan félszigetként alakuljon ki. Battista Agnese Velencéjének, a Földközi-tenger nagy kereskedelmi hatalmának azonban ennek a fejlődésnek a nagy vesztese kellett, hogy legyen, mert most a kereskedelem nyugat felé, az Atlanti-óceán felé tolódott el - ahogyan az atlanti peremvidék országai mintegy száz éve veszítenek jelentőségükből a csendes-óceáni országokkal szemben.
Oldal 1 / 1