Bartolomé Esteban Murillo (1617 - 1642) Sevilla környékén született, 14 gyermek közül a legfiatalabbként. A Murillo vezetéknév, amellyel gyakran aláírta műveit, valójában anyai nagyanyjának vezetékneve. Mivel szülei meghaltak, amikor körülbelül 10 éves volt, Juan Augustin Lagares, az egyik nővére férje gyámsága alá került. Murillo művészeti tanulmányait Sevillában kezdte anyja egyik távoli rokonánál, Juan del Castillónál. Édesanyja, Maria Pérez családjában sok művész élt, például Murillo nagybátyja, Antonio Pérez festőművész.
Murillo korai festményeire nagy hatást gyakoroltak olyan spanyol festők, mint a MŰVÉSZTÉR0, MŰVÉSZTÉR1 és MŰVÉSZTÉR2. Hozzájuk hasonlóan ő is erősen realista szemléletet képviselt, amelyet az Olaszországból származó tenebroso stílus ihletett. Abban az időben Sevilla fontos kereskedelmi város volt. Ez lehetőséget adott Murillónak, hogy megismerje más országok nagy festőinek munkásságát. Murillo stílusára különösen a flamand festők ARTISTREPLEPLACE3, ARTISTREPLEPLACE4 és ARTISTREPLEPLACE5 voltak hatással. Úgy tartják, hogy Murillo 1642-ben, 26 éves korában Madridba ment további tanulmányokat folytatni. Az utazásról azonban nincs feljegyzés. Valószínű, hogy ott tanulmányozta Velázquez műveit, valamint a királyi gyűjteményből származó különböző velencei és flamand festőket.
A madridi utazás során Murillo stílusa megváltozott. Velázquez hatása különösen Az ifjú koldus (1645) című festményen mutatkozik meg, mert itt Murillo a sötét tenebroso stílusról egy sokkal világosabb, fényt árasztó stílusra váltott. Ez volt az első a kortárs spanyolországi nőket és gyermekeket ábrázoló festmények közül. Mert bár leginkább vallásos műveiről volt ismert, mint például a "Madonna és gyermeke", a "Maria Immaculata" vagy az "Egyiptomi menekülés", Murillo sokkal gyakrabban festett hétköznapi motívumokat. E hétköznapi jelenetek közül ma különösen ismert a "Két lány az ablaknál" című műve. A barokk festő a 17. század közepe táján Sevilla egyik leghíresebb és legbefolyásosabb festőjévé vált. 1645-ben vette feleségül Beatriz Sotomayor y Cabrera-t. A nővel legalább 10 vagy 11 gyermeke született, akik közül azonban sokan valószínűleg csecsemőkorukban meghaltak. Ő maga 64 éves koráig élt.
Bartolomé Esteban Murillo (1617 - 1642) Sevilla környékén született, 14 gyermek közül a legfiatalabbként. A Murillo vezetéknév, amellyel gyakran aláírta műveit, valójában anyai nagyanyjának vezetékneve. Mivel szülei meghaltak, amikor körülbelül 10 éves volt, Juan Augustin Lagares, az egyik nővére férje gyámsága alá került. Murillo művészeti tanulmányait Sevillában kezdte anyja egyik távoli rokonánál, Juan del Castillónál. Édesanyja, Maria Pérez családjában sok művész élt, például Murillo nagybátyja, Antonio Pérez festőművész.
Murillo korai festményeire nagy hatást gyakoroltak olyan spanyol festők, mint a MŰVÉSZTÉR0, MŰVÉSZTÉR1 és MŰVÉSZTÉR2. Hozzájuk hasonlóan ő is erősen realista szemléletet képviselt, amelyet az Olaszországból származó tenebroso stílus ihletett. Abban az időben Sevilla fontos kereskedelmi város volt. Ez lehetőséget adott Murillónak, hogy megismerje más országok nagy festőinek munkásságát. Murillo stílusára különösen a flamand festők ARTISTREPLEPLACE3, ARTISTREPLEPLACE4 és ARTISTREPLEPLACE5 voltak hatással. Úgy tartják, hogy Murillo 1642-ben, 26 éves korában Madridba ment további tanulmányokat folytatni. Az utazásról azonban nincs feljegyzés. Valószínű, hogy ott tanulmányozta Velázquez műveit, valamint a királyi gyűjteményből származó különböző velencei és flamand festőket.
A madridi utazás során Murillo stílusa megváltozott. Velázquez hatása különösen Az ifjú koldus (1645) című festményen mutatkozik meg, mert itt Murillo a sötét tenebroso stílusról egy sokkal világosabb, fényt árasztó stílusra váltott. Ez volt az első a kortárs spanyolországi nőket és gyermekeket ábrázoló festmények közül. Mert bár leginkább vallásos műveiről volt ismert, mint például a "Madonna és gyermeke", a "Maria Immaculata" vagy az "Egyiptomi menekülés", Murillo sokkal gyakrabban festett hétköznapi motívumokat. E hétköznapi jelenetek közül ma különösen ismert a "Két lány az ablaknál" című műve. A barokk festő a 17. század közepe táján Sevilla egyik leghíresebb és legbefolyásosabb festőjévé vált. 1645-ben vette feleségül Beatriz Sotomayor y Cabrera-t. A nővel legalább 10 vagy 11 gyermeke született, akik közül azonban sokan valószínűleg csecsemőkorukban meghaltak. Ő maga 64 éves koráig élt.
Oldal 1 / 4