Róma városának gyomrában, az ősi Collegium Romanum szívében bontakozott ki Athanasius Kircher - egy német jezsuita és polihisztor - szellemi panorámája, aki 1602. május 2-án született Geisa-ban, a Hochstift Fulda-ban. Kircher valóban nemcsak korának, hanem látomásainak és csodáinak is embere volt. Korának árnyékszövegeiben Friedrich Kittler úgy méltatta őt, mint "a pápa tudományos tűzoltóját", a tudás megőrzőjét és a tudomány védelmezőjét. A reneszánsz szívében Kircher példátlan monográfiákkal érvényesült, amelyek az egyiptológiával, a geológiával, az orvostudománnyal, a matematikával és a zeneelmélettel foglalkoztak. Mottója, az In uno omnia (Egy mindenben) összefoglalja tudományos kíváncsiságának teljességét, és egyben tükrözi korunk szellemét és a műnyomatok reprodukciójának tökéletességét, ahogyan azt mi követjük.
Athanasius Kircher életrajza első pillantásra életének egyszerű kronológiájának tűnhet. Ám minden egyes dátum mögött egy messzemenő, tudományokkal, kultúrával és lenyűgözöttséggel teli történet húzódik meg. 1618. október 2-án belépett a jezsuita rendbe, és elkezdett filozófiát és teológiát tanulni, megnyitva ezzel figyelemre méltó életének első fejezetét. Útja a harmincéves háború viharain keresztül a franciaországi Avignon pápai egyetemének termeibe vezetett. 1633-ban felajánlották neki, hogy Johannes Kepler utódja legyen, de a sorsnak más tervei voltak, és inkább Rómába, a Collegium Romanumba vezette. Itt több tudományágban is megvalósította magát, és a matematika, a fizika és a keleti nyelvek professzoraként dolgozott. De csillapíthatatlan kíváncsisága az egyetemen kívüli kutatóutakra is elvezette, például Szicíliába, ahol megmászta a Lipari-szigeteket és az Etnát.
Életének második időszakában, amelyet a tudománynak szentelt, Kircher a matematikától, fizikától és kémiától kezdve a földrajzon, geológián, csillagászaton, biológián, orvostudományon, zenén, nyelveken, filológián és történelmen át számos művet valósított meg. Kiadványai gazdag tárháza, és tükrözik a tér, az élet és az emberi tapasztalat iránti mélységes vonzalmát. Lenyűgöző könyve, a Magnes (1641) például, amely elsősorban a mágnesességgel foglalkozott, széles skálán mozog, és olyan témákról nyit vitát, mint a gravitáció vagy akár a szerelem. Talán legismertebb műve, az Oedipus Aegyptiacus (1652) egy széleskörű egyiptológiai és összehasonlító vallástudományi tanulmány, amely az ókori Egyiptom pompáját és összetettségét eleveníti fel. Az egyiptomi művészet és kultúra szépsége és pontossága iránti elkötelezettsége, valamint a tudományossághoz való hozzájárulása olyan szempontok, amelyeket különösen nagyra értékelünk a mi törekvésünkben, hogy a képzőművészeti nyomatok reprodukciója tökéletes legyen. Az 1680. november 27-én Rómában elhunyt Kircher olyan örökséget hagyott hátra, amely tükrözi mind tudományos kutatásai mélységét és változatosságát, mind a művészet iránti elismerését. Olyan ember volt, akinek kíváncsisága és szenvedélye lehetővé tette számára, hogy feszegesse kora ismereteinek határait. Ma azzal éljük tovább örökségét, hogy műveit és a művészet iránti szeretetét életre keltjük művészeti nyomatainkban, így téve szépségét és tudását elérhetővé a jövő generációi számára.
Róma városának gyomrában, az ősi Collegium Romanum szívében bontakozott ki Athanasius Kircher - egy német jezsuita és polihisztor - szellemi panorámája, aki 1602. május 2-án született Geisa-ban, a Hochstift Fulda-ban. Kircher valóban nemcsak korának, hanem látomásainak és csodáinak is embere volt. Korának árnyékszövegeiben Friedrich Kittler úgy méltatta őt, mint "a pápa tudományos tűzoltóját", a tudás megőrzőjét és a tudomány védelmezőjét. A reneszánsz szívében Kircher példátlan monográfiákkal érvényesült, amelyek az egyiptológiával, a geológiával, az orvostudománnyal, a matematikával és a zeneelmélettel foglalkoztak. Mottója, az In uno omnia (Egy mindenben) összefoglalja tudományos kíváncsiságának teljességét, és egyben tükrözi korunk szellemét és a műnyomatok reprodukciójának tökéletességét, ahogyan azt mi követjük.
Athanasius Kircher életrajza első pillantásra életének egyszerű kronológiájának tűnhet. Ám minden egyes dátum mögött egy messzemenő, tudományokkal, kultúrával és lenyűgözöttséggel teli történet húzódik meg. 1618. október 2-án belépett a jezsuita rendbe, és elkezdett filozófiát és teológiát tanulni, megnyitva ezzel figyelemre méltó életének első fejezetét. Útja a harmincéves háború viharain keresztül a franciaországi Avignon pápai egyetemének termeibe vezetett. 1633-ban felajánlották neki, hogy Johannes Kepler utódja legyen, de a sorsnak más tervei voltak, és inkább Rómába, a Collegium Romanumba vezette. Itt több tudományágban is megvalósította magát, és a matematika, a fizika és a keleti nyelvek professzoraként dolgozott. De csillapíthatatlan kíváncsisága az egyetemen kívüli kutatóutakra is elvezette, például Szicíliába, ahol megmászta a Lipari-szigeteket és az Etnát.
Életének második időszakában, amelyet a tudománynak szentelt, Kircher a matematikától, fizikától és kémiától kezdve a földrajzon, geológián, csillagászaton, biológián, orvostudományon, zenén, nyelveken, filológián és történelmen át számos művet valósított meg. Kiadványai gazdag tárháza, és tükrözik a tér, az élet és az emberi tapasztalat iránti mélységes vonzalmát. Lenyűgöző könyve, a Magnes (1641) például, amely elsősorban a mágnesességgel foglalkozott, széles skálán mozog, és olyan témákról nyit vitát, mint a gravitáció vagy akár a szerelem. Talán legismertebb műve, az Oedipus Aegyptiacus (1652) egy széleskörű egyiptológiai és összehasonlító vallástudományi tanulmány, amely az ókori Egyiptom pompáját és összetettségét eleveníti fel. Az egyiptomi művészet és kultúra szépsége és pontossága iránti elkötelezettsége, valamint a tudományossághoz való hozzájárulása olyan szempontok, amelyeket különösen nagyra értékelünk a mi törekvésünkben, hogy a képzőművészeti nyomatok reprodukciója tökéletes legyen. Az 1680. november 27-én Rómában elhunyt Kircher olyan örökséget hagyott hátra, amely tükrözi mind tudományos kutatásai mélységét és változatosságát, mind a művészet iránti elismerését. Olyan ember volt, akinek kíváncsisága és szenvedélye lehetővé tette számára, hogy feszegesse kora ismereteinek határait. Ma azzal éljük tovább örökségét, hogy műveit és a művészet iránti szeretetét életre keltjük művészeti nyomatainkban, így téve szépségét és tudását elérhetővé a jövő generációi számára.
Oldal 1 / 1