A városkép perspektivikusan pontos ábrázolása, az úgynevezett veduta, először Itáliában, majd a 17. századtól kezdve hamarosan egész Európában hatalmas népszerűségnek örvendett. A cél mindig az volt, hogy a város építészeti szépségét és egy pontosan centrális perspektívában felépített festmény kompozíciós ragyogását vászonra vigye. A reprodukció minden korrektsége mellett és a camera obscura segítsége ellenére természetesen soha nem volt kizárt, hogy a hibákat eltüntessék, mert egy valódi város ideális látványát kell bemutatni.
A vedutafestészet nagy mesterének az 1700-ban Modenában született Antonio Joli bizonyult, akit ma méltatlanul kevesen ismernek. Fiatalon Rómába ment, ahol a kiváló művész ARTISTREPLEPLACE0-nál tanult, majd a Galli da Bibbiena festőcsalád műhelyeiben dolgozott. Joli hamarosan nevet szerzett magának esztétikailag finoman ábrázolt városképeivel, amelyekhez gyakran felvonulások és parádék ábrázolása párosult. A művész sokat utazott Európában, időnként Velencében, Drezdában, Madridban, Londonban és Nápolyban élt és dolgozott, ahol lenyűgöző panorámaképeket készített e metropoliszok tereiről, folyóiról, kikötőiről, templomairól és épületeiről. Felfedezhetők például a londoni Temze kiemelkedő látványai a Westminster Apátság megpillantásával, a Nápolyi-öböl széles látképe egy királyi felvonulással, egy nápolyi jelenet a karnevál idején vagy az ókori Forum Romanum ragyogó látványa az amfiteátrummal a háttérben.
Antonio Joli a várost színpadként képzelte el, ennek megfelelően keresett színpadi és színházi festő is volt. Így részt vett a Grimani család híres velencei színházainak operaprodukcióiban, köztük a legendás Teatro San Giovanni Grisostomóban. Joli tevékenységének másik fontos területe a capricciók voltak, fantáziadús építészeti közelképek, amelyeken nagy előszeretettel készített ókori romokat. Így készített mesteri ábrázolásokat a paestumi templomokról, az ókori termákról vagy a ma már nem fellelhető, túlburjánzott oszlopokról, kis templomokról és domborműtöredékekről. Kevésbé ismertek történelmi festményei vagy bibliai jelenetei, mint például a filiszteusok istene, Dagan templomának lerombolása. Itt és más festményeken az építészeti részletek pontos ábrázolása a hangulatos hangulatok, romantikus kilátások és a túláradó elbeszélői öröm iránti nagyfokú érzékenységgel párosul. Antonio Joli a ma is híres velencei Accademia di Belle Arti társalapítója volt, mielőtt a nápolyi Bourbon udvarba került. Itt ikonikus képeket készített a városról, ahol királyi felvonulások vonulnak az utcákon, a háttérben pedig a Vezúv füstölög a Földközi-tenger panorámája előtt. Bella Napoliban halt meg Antonio Joli 1777-ben.
A városkép perspektivikusan pontos ábrázolása, az úgynevezett veduta, először Itáliában, majd a 17. századtól kezdve hamarosan egész Európában hatalmas népszerűségnek örvendett. A cél mindig az volt, hogy a város építészeti szépségét és egy pontosan centrális perspektívában felépített festmény kompozíciós ragyogását vászonra vigye. A reprodukció minden korrektsége mellett és a camera obscura segítsége ellenére természetesen soha nem volt kizárt, hogy a hibákat eltüntessék, mert egy valódi város ideális látványát kell bemutatni.
A vedutafestészet nagy mesterének az 1700-ban Modenában született Antonio Joli bizonyult, akit ma méltatlanul kevesen ismernek. Fiatalon Rómába ment, ahol a kiváló művész ARTISTREPLEPLACE0-nál tanult, majd a Galli da Bibbiena festőcsalád műhelyeiben dolgozott. Joli hamarosan nevet szerzett magának esztétikailag finoman ábrázolt városképeivel, amelyekhez gyakran felvonulások és parádék ábrázolása párosult. A művész sokat utazott Európában, időnként Velencében, Drezdában, Madridban, Londonban és Nápolyban élt és dolgozott, ahol lenyűgöző panorámaképeket készített e metropoliszok tereiről, folyóiról, kikötőiről, templomairól és épületeiről. Felfedezhetők például a londoni Temze kiemelkedő látványai a Westminster Apátság megpillantásával, a Nápolyi-öböl széles látképe egy királyi felvonulással, egy nápolyi jelenet a karnevál idején vagy az ókori Forum Romanum ragyogó látványa az amfiteátrummal a háttérben.
Antonio Joli a várost színpadként képzelte el, ennek megfelelően keresett színpadi és színházi festő is volt. Így részt vett a Grimani család híres velencei színházainak operaprodukcióiban, köztük a legendás Teatro San Giovanni Grisostomóban. Joli tevékenységének másik fontos területe a capricciók voltak, fantáziadús építészeti közelképek, amelyeken nagy előszeretettel készített ókori romokat. Így készített mesteri ábrázolásokat a paestumi templomokról, az ókori termákról vagy a ma már nem fellelhető, túlburjánzott oszlopokról, kis templomokról és domborműtöredékekről. Kevésbé ismertek történelmi festményei vagy bibliai jelenetei, mint például a filiszteusok istene, Dagan templomának lerombolása. Itt és más festményeken az építészeti részletek pontos ábrázolása a hangulatos hangulatok, romantikus kilátások és a túláradó elbeszélői öröm iránti nagyfokú érzékenységgel párosul. Antonio Joli a ma is híres velencei Accademia di Belle Arti társalapítója volt, mielőtt a nápolyi Bourbon udvarba került. Itt ikonikus képeket készített a városról, ahol királyi felvonulások vonulnak az utcákon, a háttérben pedig a Vezúv füstölög a Földközi-tenger panorámája előtt. Bella Napoliban halt meg Antonio Joli 1777-ben.
Oldal 1 / 1