Oldal 1 / 1
Anita Rée számos művéből mély melankólia árad. Különösen önarcképein gyakran tűnik szomorúnak és reménytelennek, csalódottnak a világban és az emberekben. Ez annak ellenére van így, hogy a művésznő alkotásuk idején karrierje csúcsán volt, és a kortárs avantgárd által befolyásolt festményeivel nemcsak hazájában, Németországban, hanem külföldön is sikereket ért el. A műveiben megjelenő szomorúságot ma gyakran úgy értelmezik, mint az életében bekövetkező tragédia egyfajta előjelét. Anita Reh ugyanis apai ágon zsidó családból származott. Így az 1930-as években egyre inkább ki volt téve az antiszemita ellenségeskedésnek. Művészetét a nemzetiszocialisták végül "degeneráltnak" minősítették. Ez annyira megviselte a rendkívül érzékeny művésznőt, hogy 1933-ban öngyilkosságot követett el.
Az, hogy Anita Rée műveinek nagy része egyáltalán fennmaradt, és hogy a művésznő nem merült feledésbe, egy műkedvelő gondozónak köszönhető. Wilhelm Werner, ahogy a szorgalmas szellemet hívták, a hamburgi Kunsthalle-ban kapott állást. 1937-ben megmentette Anita Rée több művét a nemzetiszocialisták általi elkobzástól és megsemmisítéstől. Werner a szolgálati lakásában rejtette el őket. A háború után csendben és titokban visszavitte a festményeket a raktárba. Csak halála után vált ismertté ez a mentőakció, és Wilhelm Wernert ismerték el szerzőjének.
Reé Anita impresszionista szabadtéri festészetéről és kubista-mediterrán tájképeiről, valamint neoszexuális portréiról ismert. A sokoldalú művész több mint 30 festménye és számos grafikája található ma többek között a hamburgi Kunsthalle-ban. Anita Rée művei újra és újra megjelennek a nemzetközi műkereskedelemben is, és rekordárakat érnek el a művészeti aukciókon, mint például a "Kék nő" című festmény, amely nem kevesebb, mint 875 000 euróért került árverésre.
Késői kitüntetés egy olyan nőnek, akinek már művészi pályafutása kezdetén sem volt könnyű dolga. A jómódú hamburgi felső osztályba született fiatal Anita a hamburgi festőiskolába járhatott, sőt Párizsban is tanulhatott. Művészi ambíciói azonban kevés megértésre találtak a családjában. A festészetet az idősebb lány számára megfelelő szabadidős tevékenységként fogadták el, de nem lehetett belőle karriert csinálni. De különösen szigorú édesanyja nem helyeselte és nem értette meg, hogy ebből szakmát csináljon. A művészvilág szerencséjére Anita Reh nem tántorodott el, és folytatta útját - még ha nem is éppen rózsás anyagi körülmények között, és gyakran gyötörte a melankólia és a szorongás. De ez - mondta egyszer ő maga - az ára annak, hogy azt teheti, ami a szívét betölti.
Anita Rée számos művéből mély melankólia árad. Különösen önarcképein gyakran tűnik szomorúnak és reménytelennek, csalódottnak a világban és az emberekben. Ez annak ellenére van így, hogy a művésznő alkotásuk idején karrierje csúcsán volt, és a kortárs avantgárd által befolyásolt festményeivel nemcsak hazájában, Németországban, hanem külföldön is sikereket ért el. A műveiben megjelenő szomorúságot ma gyakran úgy értelmezik, mint az életében bekövetkező tragédia egyfajta előjelét. Anita Reh ugyanis apai ágon zsidó családból származott. Így az 1930-as években egyre inkább ki volt téve az antiszemita ellenségeskedésnek. Művészetét a nemzetiszocialisták végül "degeneráltnak" minősítették. Ez annyira megviselte a rendkívül érzékeny művésznőt, hogy 1933-ban öngyilkosságot követett el.
Az, hogy Anita Rée műveinek nagy része egyáltalán fennmaradt, és hogy a művésznő nem merült feledésbe, egy műkedvelő gondozónak köszönhető. Wilhelm Werner, ahogy a szorgalmas szellemet hívták, a hamburgi Kunsthalle-ban kapott állást. 1937-ben megmentette Anita Rée több művét a nemzetiszocialisták általi elkobzástól és megsemmisítéstől. Werner a szolgálati lakásában rejtette el őket. A háború után csendben és titokban visszavitte a festményeket a raktárba. Csak halála után vált ismertté ez a mentőakció, és Wilhelm Wernert ismerték el szerzőjének.
Reé Anita impresszionista szabadtéri festészetéről és kubista-mediterrán tájképeiről, valamint neoszexuális portréiról ismert. A sokoldalú művész több mint 30 festménye és számos grafikája található ma többek között a hamburgi Kunsthalle-ban. Anita Rée művei újra és újra megjelennek a nemzetközi műkereskedelemben is, és rekordárakat érnek el a művészeti aukciókon, mint például a "Kék nő" című festmény, amely nem kevesebb, mint 875 000 euróért került árverésre.
Késői kitüntetés egy olyan nőnek, akinek már művészi pályafutása kezdetén sem volt könnyű dolga. A jómódú hamburgi felső osztályba született fiatal Anita a hamburgi festőiskolába járhatott, sőt Párizsban is tanulhatott. Művészi ambíciói azonban kevés megértésre találtak a családjában. A festészetet az idősebb lány számára megfelelő szabadidős tevékenységként fogadták el, de nem lehetett belőle karriert csinálni. De különösen szigorú édesanyja nem helyeselte és nem értette meg, hogy ebből szakmát csináljon. A művészvilág szerencséjére Anita Reh nem tántorodott el, és folytatta útját - még ha nem is éppen rózsás anyagi körülmények között, és gyakran gyötörte a melankólia és a szorongás. De ez - mondta egyszer ő maga - az ára annak, hogy azt teheti, ami a szívét betölti.