Utagawa Hiroshige a 18. század végén született a régi Edóban (a mai Tokióban), és szerény körülmények között nőtt fel egy tűzoltó és egy egyszerű szamuráj fiaként. Fiatalon elárvult, 13 éves korában örökölte apja hivatalát, és ettől kezdve a város palotaépületét kellett megvédenie a tűztől. Munkája csak szerény fizetést hozott, de elég időt hagyott neki arra, hogy művészeti tanulmányait folytassa. Nem sokkal később az Utagawa fametszetkészítő iskola tanulója lett, és elsajátította a japán fametszetnyomtatás (ukiyo-e) ősi művészetét. Néhány évvel később befejezte a képzést, és megkapta a Hiroshige művésznevet, amelyet hagyományosan kiegészítettek az iskola nevével. A fiatal Utagawa Hiroshige csillaga Japán egyik legnagyobb művészévé válhatott!
Karrierje kezdetben nyugodt tempóban haladt, mígnem 35 évesen elindult egy olyan útra, amely leghíresebb korai műveit ihlette. A Shōgun megbízásából lovakat szállított a császári udvarba, és a Tōkaidō útvonalat követte a tengerpart mentén Edótól az ősi császári városig, Kyotóig, amely a kor egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala volt. Útjának állomásain földművesekkel, kereskedőkkel és vallásos zarándokokkal találkozott, és ihletet merítve számos vázlatot készített útjáról. Amikor végül visszatért Edóba, elkészítette a "Tōkaidō 53 állomása" című, tájképekhez készült metszetsorozatát. Ezek az utazókat, hordárokat és komposokat ábrázolják a Tōkai út mentén a tipikus japán tájak, például folyók, tavak vagy tengeri öblök, mezők vagy hegyi hegyvonulatok, valamint csendes falusi utcai jelenetek, pihenőházak és templomok előtti megállók hátterében. Az is szembetűnő, hogy ezek az utazási képek nem egy egységes évszakot tükröznek, hanem inkább a változó évszakos benyomásokat, a különböző fény- és időjárási hangulatokat, a napot és az esőt, a ködöt vagy a havat ötvözik művészi szabadsággal.
Részletes rajzait végül falapokba vésték, hogy ezeket a nyomótömböket megfelelő színekkel vonják be, és így lehetővé tegyék a képek reprodukálását. Az így készült fametszetek Japánon kívül is gyorsan keresett gyűjtői tárgyakká váltak, és különösen az impresszionista és expresszionista művészeket, például Vincent van Gogh-ot és Claude Monet-t inspirálták arra, hogy japán ihletésű, úgynevezett japonista műveket készítsenek. Élete vége felé, mindössze néhány évvel halála előtt Hiroshige elkészítette egy másik sorozat, a "100 híres edói látkép" rajzait, amely érett, öregkori alkotásként művészi munkásságának csúcspontja és legnagyobb hagyatéka lett. A japán kultúra teljes sokszínűségét tükrözik, a Fuji hegyre nyíló kilátás, a művelt tájak, a virágzó cseresznyefák, a szentélyek és az ősi templomkertek alapvető motívumok. A több mint 8000 festményből álló életmű után Hiroshige végül 62 évesen visszavonult a világtól, és buddhista szerzetesként fejezte be életét.
Utagawa Hiroshige a 18. század végén született a régi Edóban (a mai Tokióban), és szerény körülmények között nőtt fel egy tűzoltó és egy egyszerű szamuráj fiaként. Fiatalon elárvult, 13 éves korában örökölte apja hivatalát, és ettől kezdve a város palotaépületét kellett megvédenie a tűztől. Munkája csak szerény fizetést hozott, de elég időt hagyott neki arra, hogy művészeti tanulmányait folytassa. Nem sokkal később az Utagawa fametszetkészítő iskola tanulója lett, és elsajátította a japán fametszetnyomtatás (ukiyo-e) ősi művészetét. Néhány évvel később befejezte a képzést, és megkapta a Hiroshige művésznevet, amelyet hagyományosan kiegészítettek az iskola nevével. A fiatal Utagawa Hiroshige csillaga Japán egyik legnagyobb művészévé válhatott!
Karrierje kezdetben nyugodt tempóban haladt, mígnem 35 évesen elindult egy olyan útra, amely leghíresebb korai műveit ihlette. A Shōgun megbízásából lovakat szállított a császári udvarba, és a Tōkaidō útvonalat követte a tengerpart mentén Edótól az ősi császári városig, Kyotóig, amely a kor egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala volt. Útjának állomásain földművesekkel, kereskedőkkel és vallásos zarándokokkal találkozott, és ihletet merítve számos vázlatot készített útjáról. Amikor végül visszatért Edóba, elkészítette a "Tōkaidō 53 állomása" című, tájképekhez készült metszetsorozatát. Ezek az utazókat, hordárokat és komposokat ábrázolják a Tōkai út mentén a tipikus japán tájak, például folyók, tavak vagy tengeri öblök, mezők vagy hegyi hegyvonulatok, valamint csendes falusi utcai jelenetek, pihenőházak és templomok előtti megállók hátterében. Az is szembetűnő, hogy ezek az utazási képek nem egy egységes évszakot tükröznek, hanem inkább a változó évszakos benyomásokat, a különböző fény- és időjárási hangulatokat, a napot és az esőt, a ködöt vagy a havat ötvözik művészi szabadsággal.
Részletes rajzait végül falapokba vésték, hogy ezeket a nyomótömböket megfelelő színekkel vonják be, és így lehetővé tegyék a képek reprodukálását. Az így készült fametszetek Japánon kívül is gyorsan keresett gyűjtői tárgyakká váltak, és különösen az impresszionista és expresszionista művészeket, például Vincent van Gogh-ot és Claude Monet-t inspirálták arra, hogy japán ihletésű, úgynevezett japonista műveket készítsenek. Élete vége felé, mindössze néhány évvel halála előtt Hiroshige elkészítette egy másik sorozat, a "100 híres edói látkép" rajzait, amely érett, öregkori alkotásként művészi munkásságának csúcspontja és legnagyobb hagyatéka lett. A japán kultúra teljes sokszínűségét tükrözik, a Fuji hegyre nyíló kilátás, a művelt tájak, a virágzó cseresznyefák, a szentélyek és az ősi templomkertek alapvető motívumok. A több mint 8000 festményből álló életmű után Hiroshige végül 62 évesen visszavonult a világtól, és buddhista szerzetesként fejezte be életét.
Oldal 1 / 10