Alfred Rethel festőművész német történeti festő, a késő romantikus korszakhoz sorolják. Gyermekkora óta a romantikus történelem és a monumentális festészet volt a legnagyobb szenvedélye. Alfred Rethel számára különösen a csaták ábrázolása volt fontos, és ezeket a legnagyobb művei is megörökítették. Alfred Rethel festményeihez a görög művészetből és történelemből merített ihletet. Különösen Carl Friedrich Lessinggel, a szintén a romantika korának német festőjével való megismerkedése vezette a történelemfestészethez. Emellett Alfred Rethel festőművész nagy figyelmet kapott fametszetsorozatai, például az "Auch ein Todtentanz" című híres műve révén. Ezt a fametszetsorozatot a konzervatív körök lelkesen fogadták, különösen politikai állásfoglalása miatt. Bár Alfred Rethel számos festménye a történelem különböző csatáit ábrázolja, ő személy szerint ellenezte a forradalmi mozgalmakat, és inkább a mérsékelt haladás álláspontját képviselte. Hajlott az alkotmányos párt felé, és nagy szkepticizmussal közelítette meg a német egység eszményi gondolatát.
Alfred Rethel apja a francia korszakban I. Napóleon prefektusi tanácsosaként dolgozott, és Strasbourgból emigrált Németországba. Amikor Németországba érkezett, feleségül vette Alfréd édesanyját, akinek a családja iparral foglalkozott, és vegyi gyárat nyitott az Aachen város déli részén lévő Diepenbenden birtokon. Ez különféle pigmenteket és ásványokat állított elő, és ezeket Hollandiába exportálta. Alfred Rethel szüleinek negyedik gyermekeként egyosztályos szimultán iskolába járt, ahol már iskolás korában felismerték festői tehetségét. Nem sokkal később Alfred Rethel az aacheni rajziskolában Johann Baptist Joseph Bastiné német festőtől kapta első rajzóráit. Alfred Rethel már tizenhárom évesen a düsseldorfi művészeti akadémiára járt. Itt Heinrich Christoph Kolbe német történész és portréfestő, valamint Wilhelm Schadow német festő tanította, aki bevezette őt a nazarénus művészetbe. Néhány évvel később a bátyja is a düsseldorfi művészeti akadémiára járt.
Alfred Rethel festőművész a történelmi csatákat ábrázoló festmények mellett freskókat is készített a frankfurti Kaisersaal és uralkodói számára. Életműve az aacheni városháza koronázótermének festménye volt, amelyen Nagy Károly életének különböző témáit ábrázolta. Mind e sokéves munka, mind pedig a "Nibelungok éneke" és "Hannibál vonata az Alpokon át" illusztrációinak elkészítése következtében Alfred Rethel egyre inkább mentális zavarokba esett, amelyek később súlyos depresszióba torkolltak. Felesége súlyos és hosszan tartó betegsége, felépülése és más meghatározó élethelyzetek miatt Alfred Rethel egészségi állapota folyamatosan ingadozott a jó és a rossz között. Később kiderült, hogy Alfred Rethel festőművész agyi betegségben szenvedett, amely miatt 43 éves korában, hosszú évekig tartó rokoni ápolás után meghalt.
Alfred Rethel festőművész német történeti festő, a késő romantikus korszakhoz sorolják. Gyermekkora óta a romantikus történelem és a monumentális festészet volt a legnagyobb szenvedélye. Alfred Rethel számára különösen a csaták ábrázolása volt fontos, és ezeket a legnagyobb művei is megörökítették. Alfred Rethel festményeihez a görög művészetből és történelemből merített ihletet. Különösen Carl Friedrich Lessinggel, a szintén a romantika korának német festőjével való megismerkedése vezette a történelemfestészethez. Emellett Alfred Rethel festőművész nagy figyelmet kapott fametszetsorozatai, például az "Auch ein Todtentanz" című híres műve révén. Ezt a fametszetsorozatot a konzervatív körök lelkesen fogadták, különösen politikai állásfoglalása miatt. Bár Alfred Rethel számos festménye a történelem különböző csatáit ábrázolja, ő személy szerint ellenezte a forradalmi mozgalmakat, és inkább a mérsékelt haladás álláspontját képviselte. Hajlott az alkotmányos párt felé, és nagy szkepticizmussal közelítette meg a német egység eszményi gondolatát.
Alfred Rethel apja a francia korszakban I. Napóleon prefektusi tanácsosaként dolgozott, és Strasbourgból emigrált Németországba. Amikor Németországba érkezett, feleségül vette Alfréd édesanyját, akinek a családja iparral foglalkozott, és vegyi gyárat nyitott az Aachen város déli részén lévő Diepenbenden birtokon. Ez különféle pigmenteket és ásványokat állított elő, és ezeket Hollandiába exportálta. Alfred Rethel szüleinek negyedik gyermekeként egyosztályos szimultán iskolába járt, ahol már iskolás korában felismerték festői tehetségét. Nem sokkal később Alfred Rethel az aacheni rajziskolában Johann Baptist Joseph Bastiné német festőtől kapta első rajzóráit. Alfred Rethel már tizenhárom évesen a düsseldorfi művészeti akadémiára járt. Itt Heinrich Christoph Kolbe német történész és portréfestő, valamint Wilhelm Schadow német festő tanította, aki bevezette őt a nazarénus művészetbe. Néhány évvel később a bátyja is a düsseldorfi művészeti akadémiára járt.
Alfred Rethel festőművész a történelmi csatákat ábrázoló festmények mellett freskókat is készített a frankfurti Kaisersaal és uralkodói számára. Életműve az aacheni városháza koronázótermének festménye volt, amelyen Nagy Károly életének különböző témáit ábrázolta. Mind e sokéves munka, mind pedig a "Nibelungok éneke" és "Hannibál vonata az Alpokon át" illusztrációinak elkészítése következtében Alfred Rethel egyre inkább mentális zavarokba esett, amelyek később súlyos depresszióba torkolltak. Felesége súlyos és hosszan tartó betegsége, felépülése és más meghatározó élethelyzetek miatt Alfred Rethel egészségi állapota folyamatosan ingadozott a jó és a rossz között. Később kiderült, hogy Alfred Rethel festőművész agyi betegségben szenvedett, amely miatt 43 éves korában, hosszú évekig tartó rokoni ápolás után meghalt.
Oldal 1 / 1