A 19. századi Anglia díszes dallamaiban és zenei textúráiban egy név különösen tisztán és hangosan hangzott: Alfred James Hipkins. Az 1826. június 17-én született Hipkins zenészként, zenetudósként és zenei antikváriusként nyomot hagyott a zenei világban, akinek hatása ma is érezhető minden finomhangolt műnyomatban. Hipkins 14 éves korában belépett a John Broadwood & Sons neves zongoragyár műhelyébe, hogy megkezdje zongorahangolói képzését. A zene iránti szenvedélye és tehetsége oda vezetett, hogy 1846-ban megbízták azzal a feladattal, hogy a Broadwood összes hangolóját az egyenlő temperálásra képezze ki, ami eltérést jelentett az addig uralkodó Meanone-rendszertől. Annak ellenére, hogy Hipkins csak korlátozott zenei képzettséggel rendelkezett, Chopin zenéjének tolmácsolójaként kiváló hírnévre tett szert, és a "senior worker" pozícióba emelkedett, amelyet élete végéig betöltött a Broadwood & Sons-nál. Emellett a The Athenæum és a The Musical Times kritikusa volt, és 1891-ben előadást tartott a Royal Society of Arts előtt a hangszerekről és azok képességeiről.
Hipkins mélyreható tudása és fáradhatatlan kíváncsisága egy életen át tartó utazásra vezette a zene és a billentyűs hangszerek rejtelmeinek felfedezésére. Ezen a területen páratlan szaktekintély lett, írásai és kutatásai - köztük 134 cikke a Grove's Dictionary és több az Encyclopædia Britannica számára - a mai napig mérvadó források. Éles eszéről és a zene iránti elkötelezettségéről tanúskodik, hogy felfedezte Gottfried Silbermann zongoráit, amelyek Nagy Frigyes tulajdonát képezték, és megerősítette, hogy Bartolomeo Cristofori tervei szerint készültek. Hipkins életét nemcsak szakmai szenvedélye, hanem családja is meghatározta. Fia, John ismert fametsző lett, lánya, Edith pedig sikeres portréfestőként vívott ki elismerést, akinek művei megörökítettek és egyedülálló módon tisztelegnek apja előtt. Alfred James Hipkins felbecsülhetetlen értékű zenei örökséget hagyott a világra. Hangvillagyűjteményét a Royal Institution kapta, és egyedülálló hangszergyűjteménye ma a Royal College of Musicot gazdagítja. Bach "Goldberg"-variációinak és a Kromatikus fantázia és fúga interpretációi nagy hatással voltak más zenészekre, például Arnold Dolmetschre. Alfred James Hipkins élete és munkássága meggyőző példája annak, hogy egy szenvedélyes és elkötelezett élet hogyan változtathatja meg a világ hangzását. Minden művészi nyomat, amely megörökíti zenei örökségét, ennek a kitörölhetetlen dallamnak a kifejezése.
A 19. századi Anglia díszes dallamaiban és zenei textúráiban egy név különösen tisztán és hangosan hangzott: Alfred James Hipkins. Az 1826. június 17-én született Hipkins zenészként, zenetudósként és zenei antikváriusként nyomot hagyott a zenei világban, akinek hatása ma is érezhető minden finomhangolt műnyomatban. Hipkins 14 éves korában belépett a John Broadwood & Sons neves zongoragyár műhelyébe, hogy megkezdje zongorahangolói képzését. A zene iránti szenvedélye és tehetsége oda vezetett, hogy 1846-ban megbízták azzal a feladattal, hogy a Broadwood összes hangolóját az egyenlő temperálásra képezze ki, ami eltérést jelentett az addig uralkodó Meanone-rendszertől. Annak ellenére, hogy Hipkins csak korlátozott zenei képzettséggel rendelkezett, Chopin zenéjének tolmácsolójaként kiváló hírnévre tett szert, és a "senior worker" pozícióba emelkedett, amelyet élete végéig betöltött a Broadwood & Sons-nál. Emellett a The Athenæum és a The Musical Times kritikusa volt, és 1891-ben előadást tartott a Royal Society of Arts előtt a hangszerekről és azok képességeiről.
Hipkins mélyreható tudása és fáradhatatlan kíváncsisága egy életen át tartó utazásra vezette a zene és a billentyűs hangszerek rejtelmeinek felfedezésére. Ezen a területen páratlan szaktekintély lett, írásai és kutatásai - köztük 134 cikke a Grove's Dictionary és több az Encyclopædia Britannica számára - a mai napig mérvadó források. Éles eszéről és a zene iránti elkötelezettségéről tanúskodik, hogy felfedezte Gottfried Silbermann zongoráit, amelyek Nagy Frigyes tulajdonát képezték, és megerősítette, hogy Bartolomeo Cristofori tervei szerint készültek. Hipkins életét nemcsak szakmai szenvedélye, hanem családja is meghatározta. Fia, John ismert fametsző lett, lánya, Edith pedig sikeres portréfestőként vívott ki elismerést, akinek művei megörökítettek és egyedülálló módon tisztelegnek apja előtt. Alfred James Hipkins felbecsülhetetlen értékű zenei örökséget hagyott a világra. Hangvillagyűjteményét a Royal Institution kapta, és egyedülálló hangszergyűjteménye ma a Royal College of Musicot gazdagítja. Bach "Goldberg"-variációinak és a Kromatikus fantázia és fúga interpretációi nagy hatással voltak más zenészekre, például Arnold Dolmetschre. Alfred James Hipkins élete és munkássága meggyőző példája annak, hogy egy szenvedélyes és elkötelezett élet hogyan változtathatja meg a világ hangzását. Minden művészi nyomat, amely megörökíti zenei örökségét, ennek a kitörölhetetlen dallamnak a kifejezése.
Oldal 1 / 1