Alexander Nasmyth munkásságát két forradalmi fejlemény személyes megtapasztalása jellemzi. Nasmythnek egyrészt polgári feltörekvőként kellett érvényesülnie egy még mindig nemesi társadalomban; másrészt környezetének közeli szemlélője olyan változásokat érzékelt, amelyek később ipari forradalomként korszakos küszöböt határoztak meg. A művészet és a vallás két olyan terület volt, ahol a 18. században az osztályhatárok a szokásosnál átjárhatóbbak voltak. A szegény családból származó tehetséges fiú számára eleinte semmi sem utalt arra, hogy esélyt kaphat. A kötelező általános iskola elvégzése után Alexander Nasmyth egy kocsigyártónál kezdett tanulói állást. Ott azt a feladatot kapta, hogy a nemesi és polgári elit számára gyártott kocsikat címerfestéssel díszítse. 16 éves korában, egy utazás során Allan Ramsey skót festőnek felkeltette a figyelmét a festészetével. Ramsey annyira el volt ragadtatva, hogy elvitte a fiút a londoni műtermébe, és felajánlotta neki a művészeti képzés lehetőségét. A képzés befejezése után Nasmyth a festészet olyan területén dolgozott, amely elég tehetséges festő számára elegendő rendszeres jövedelmet ígért. Nasmyth a portréfestészetre specializálódott, amellyel hamarosan nevet szerzett magának, és a skót elitből jelentős mecénásokat szerzett. Ez végül lehetővé tette Nasmyth számára, hogy egy művész számára klasszikus olaszországi utazásra induljon, hogy tanulmányozza az antikvitás helyszíneit és a reneszánsz mestereit.
Saját festőiskolát nyitva Nasmyth beilleszkedett a skót társadalomba. Tanárként hatással volt a 19. századi skót festők egy nemzedékére, például a MŰVÉSZTÉR0 és a MŰVÉSZTÉR1 művészekre. A virágzó festőiskolából származó jövedelem garantálta a középosztálybeli életmódot. Nyíltan kommunikált liberális hozzáállása azonban a vesztét okozta. Portréfestői karrierje néhány népszerűtlen politikai kijelentése után hirtelen véget ért. Nemes pártfogói visszavonultak, és Nasmyth többé nem kapott portrémegbízásokat. Ami egzisztenciális katasztrófa volt, az a művész Nasmyth számára szerencsésnek bizonyult. Második nagy művészi szenvedélyének, a tájképfestészetnek szentelte magát. Itt vált a skót tájképfestészet megalapítójává és egy egész művészgeneráció csodált példaképévé. Nasmyth anyagi okokból kénytelen volt új tevékenységi területeket nyitni, és a színházi munkában újabb kihívást talált.
Nasmyth lelkes megfigyelő volt, és élénk érdeklődést mutatott a tudomány és a technológia alakítása iránt. Míg tájképfestményein a természetet ünnepelte, az építészet terén tudományos és technikai érdeklődése keresztezte művészi világát. Így Nasmyth műszaki épületeket is tervezett, például az edinburgh-i Szent Bernard kút szivattyúházát. A tudomány és a technológia legújabb fejleményei iránti érdeklődését Nasmyth a gyermekeinek is átadta. Fia, James Nasmyth mérnök és vállalkozó a gőzkalapácsok kifejlesztésével vált híressé.
Alexander Nasmyth munkásságát két forradalmi fejlemény személyes megtapasztalása jellemzi. Nasmythnek egyrészt polgári feltörekvőként kellett érvényesülnie egy még mindig nemesi társadalomban; másrészt környezetének közeli szemlélője olyan változásokat érzékelt, amelyek később ipari forradalomként korszakos küszöböt határoztak meg. A művészet és a vallás két olyan terület volt, ahol a 18. században az osztályhatárok a szokásosnál átjárhatóbbak voltak. A szegény családból származó tehetséges fiú számára eleinte semmi sem utalt arra, hogy esélyt kaphat. A kötelező általános iskola elvégzése után Alexander Nasmyth egy kocsigyártónál kezdett tanulói állást. Ott azt a feladatot kapta, hogy a nemesi és polgári elit számára gyártott kocsikat címerfestéssel díszítse. 16 éves korában, egy utazás során Allan Ramsey skót festőnek felkeltette a figyelmét a festészetével. Ramsey annyira el volt ragadtatva, hogy elvitte a fiút a londoni műtermébe, és felajánlotta neki a művészeti képzés lehetőségét. A képzés befejezése után Nasmyth a festészet olyan területén dolgozott, amely elég tehetséges festő számára elegendő rendszeres jövedelmet ígért. Nasmyth a portréfestészetre specializálódott, amellyel hamarosan nevet szerzett magának, és a skót elitből jelentős mecénásokat szerzett. Ez végül lehetővé tette Nasmyth számára, hogy egy művész számára klasszikus olaszországi utazásra induljon, hogy tanulmányozza az antikvitás helyszíneit és a reneszánsz mestereit.
Saját festőiskolát nyitva Nasmyth beilleszkedett a skót társadalomba. Tanárként hatással volt a 19. századi skót festők egy nemzedékére, például a MŰVÉSZTÉR0 és a MŰVÉSZTÉR1 művészekre. A virágzó festőiskolából származó jövedelem garantálta a középosztálybeli életmódot. Nyíltan kommunikált liberális hozzáállása azonban a vesztét okozta. Portréfestői karrierje néhány népszerűtlen politikai kijelentése után hirtelen véget ért. Nemes pártfogói visszavonultak, és Nasmyth többé nem kapott portrémegbízásokat. Ami egzisztenciális katasztrófa volt, az a művész Nasmyth számára szerencsésnek bizonyult. Második nagy művészi szenvedélyének, a tájképfestészetnek szentelte magát. Itt vált a skót tájképfestészet megalapítójává és egy egész művészgeneráció csodált példaképévé. Nasmyth anyagi okokból kénytelen volt új tevékenységi területeket nyitni, és a színházi munkában újabb kihívást talált.
Nasmyth lelkes megfigyelő volt, és élénk érdeklődést mutatott a tudomány és a technológia alakítása iránt. Míg tájképfestményein a természetet ünnepelte, az építészet terén tudományos és technikai érdeklődése keresztezte művészi világát. Így Nasmyth műszaki épületeket is tervezett, például az edinburgh-i Szent Bernard kút szivattyúházát. A tudomány és a technológia legújabb fejleményei iránti érdeklődését Nasmyth a gyermekeinek is átadta. Fia, James Nasmyth mérnök és vállalkozó a gőzkalapácsok kifejlesztésével vált híressé.
Oldal 1 / 1