Alexander Mann skót festő 1853-ban látta meg a napvilágot Glasgowban. James Mann, egy gazdag kereskedő és műgyűjtő második fia volt. Mann fiatal korában James Robert Greenlees-től kapott festészeti leckéket. Környezete azonnal felismerte tehetségét, és a fiatalembert a Glasgow-i Művészeti Iskolába küldte, ahol Greenlees volt az igazgató. Az ambiciózus művész itt fejlesztette tovább képességeit. De Glasgow nem maradt az egyetlen művészeti állomás. Pályafutása során Mann többek között Párizsban és Velencében is megfordult. Főleg tájképfestészettel és zsánerfestészettel foglalkozott.
Alexander Mann a szabadtéri festészet mellett az egyszerű háztartási jeleneteket, utcai jeleneteket és a parasztság tisztes életét ábrázoló motívumokra összpontosított. A festő teljes figyelmet szentelt a városok, az építészet és a parkos tájképek ábrázolásának is. A "The End of the Day" című alkotás egy halászt ábrázol, aki munka után a parton horgonyoz a hajójával. A "Juhnyírás" című festményen egy pásztor látható, amint egy állatot megfoszt a gyapjától. Minden egyes műalkotás egy adott hangulatot fejez ki. A "Helen Gow portréja" a legjobb bizonyíték erre. Ezen a pillanatképen a nézők egy elegáns pózban újságot olvasó, mélyen elmerült hölgyet pillanthatnak meg. Az ügyesen megrendezett színátmenetek lehetővé teszik, hogy a részletek, például a ruhán lévő csipke és a hajvonalak gyönyörűen látszódjanak.
Alexander Mann számos neves intézmény figyelmét felkeltette. Műveit a Fine Art Society, a Royal Academy of Arts, a Royal Institute of Oil Painters, a New English Art Club és a Royal Society of British Artists is csodálta és kiállította. Alexander Mann egy műtermet is fenntartott Chelsea-ben, ahol szabadjára engedte kreatív hajlamát. A festő rövid ideig még családjával is Tangerben élt. A város Marokkó északnyugati csücskének közelében fekszik. Élete utolsó éveiben azonban Alexander Mann visszatért Angliába. Itt csatlakozott az Olajfestők Királyi Intézetéhez, amely kizárólag olajfestményeket állít ki. Ebből az időszakból származó lenyűgöző benyomás az "Aufheben von Silber und Gold" című mű. Az olajfestmény egy réten álló lányt ábrázol, aki százszorszépláncot formál. A "Philomene, 1890 körül" című kiadvány komor tervet mutat. Az olajfestmény egy köpenybe és kalapba burkolt kaukázusi nőt ábrázol. Bár minden színösszetevő rendkívül sötétnek tűnik, a motívum kíváncsiságot kelt. Mi zajlik a nőben? Mit gondol? Miért őt választotta Alexander Mann a művész modelljének? Minden művében van egy kis üzenet, amelyet a festő mindig figyelemre méltó módon közvetített a közönség felé. Mann 1908. január 26-án halt meg Londonban.
Alexander Mann skót festő 1853-ban látta meg a napvilágot Glasgowban. James Mann, egy gazdag kereskedő és műgyűjtő második fia volt. Mann fiatal korában James Robert Greenlees-től kapott festészeti leckéket. Környezete azonnal felismerte tehetségét, és a fiatalembert a Glasgow-i Művészeti Iskolába küldte, ahol Greenlees volt az igazgató. Az ambiciózus művész itt fejlesztette tovább képességeit. De Glasgow nem maradt az egyetlen művészeti állomás. Pályafutása során Mann többek között Párizsban és Velencében is megfordult. Főleg tájképfestészettel és zsánerfestészettel foglalkozott.
Alexander Mann a szabadtéri festészet mellett az egyszerű háztartási jeleneteket, utcai jeleneteket és a parasztság tisztes életét ábrázoló motívumokra összpontosított. A festő teljes figyelmet szentelt a városok, az építészet és a parkos tájképek ábrázolásának is. A "The End of the Day" című alkotás egy halászt ábrázol, aki munka után a parton horgonyoz a hajójával. A "Juhnyírás" című festményen egy pásztor látható, amint egy állatot megfoszt a gyapjától. Minden egyes műalkotás egy adott hangulatot fejez ki. A "Helen Gow portréja" a legjobb bizonyíték erre. Ezen a pillanatképen a nézők egy elegáns pózban újságot olvasó, mélyen elmerült hölgyet pillanthatnak meg. Az ügyesen megrendezett színátmenetek lehetővé teszik, hogy a részletek, például a ruhán lévő csipke és a hajvonalak gyönyörűen látszódjanak.
Alexander Mann számos neves intézmény figyelmét felkeltette. Műveit a Fine Art Society, a Royal Academy of Arts, a Royal Institute of Oil Painters, a New English Art Club és a Royal Society of British Artists is csodálta és kiállította. Alexander Mann egy műtermet is fenntartott Chelsea-ben, ahol szabadjára engedte kreatív hajlamát. A festő rövid ideig még családjával is Tangerben élt. A város Marokkó északnyugati csücskének közelében fekszik. Élete utolsó éveiben azonban Alexander Mann visszatért Angliába. Itt csatlakozott az Olajfestők Királyi Intézetéhez, amely kizárólag olajfestményeket állít ki. Ebből az időszakból származó lenyűgöző benyomás az "Aufheben von Silber und Gold" című mű. Az olajfestmény egy réten álló lányt ábrázol, aki százszorszépláncot formál. A "Philomene, 1890 körül" című kiadvány komor tervet mutat. Az olajfestmény egy köpenybe és kalapba burkolt kaukázusi nőt ábrázol. Bár minden színösszetevő rendkívül sötétnek tűnik, a motívum kíváncsiságot kelt. Mi zajlik a nőben? Mit gondol? Miért őt választotta Alexander Mann a művész modelljének? Minden művében van egy kis üzenet, amelyet a festő mindig figyelemre méltó módon közvetített a közönség felé. Mann 1908. január 26-án halt meg Londonban.
Oldal 1 / 1