Albert Weisgerber rövid élete ellenére, amely az első világháború idején egy flandriai lövészárokban ért véget, festmények, vázlatok és grafikák jelentős gyűjteményét hagyta hátra. Művészi munkássága állandó változásban volt, és nem lehet egy adott stílushoz kötni. Műveiben az impresszionizmus és az expresszionizmus hatásai is felfedezhetők. A müncheni avantgárdistákkal való kapcsolatai is felismerhetők. Ha időrendben nézzük a műveket, egyértelmű fejlődést láthatunk. A korábbi festményeken gyakran találunk önarcképeket, hétköznapi jeleneteket és portrékat. Híres kortársak, például Theodor Heuss és Ludwig Scharf portréi tanúskodnak Weisgerber kötődéséről a müncheni művészeti élethez, ahol a festő tanulmányait végezte. Albert Weisgerbert számos párizsi látogatása és Henri Matisse-szal való megismerkedése is inspirálta. A párizsi bohém társaság tagja volt, amely a hírhedt Café du Dôme-t látogatta, amely a századfordulón a festők, szobrászok, költők és gondolkodók találkozóhelye volt. Híres festmények, amelyeket Weisgerber ebben a szakaszban készített, a Paris Café I és II. Ebből az alkotói szakaszból származik a "Café du Dôme barátai" című grafika, valamint különböző vaudeville-festmények és portrék.
Weisgerber kései munkásságának egy figyelemre méltó fordulatára egy firenzei látogatás során derült fény. Itt került kapcsolatba az olasz reneszánsz művészetével, és ezentúl vallási témáknak szentelte magát. Már nem társadalmi képek, hanem olyan témák, mint a halál és a mulandóság jellemzik festészetét. Többek között az Ószövetség alakjaival foglalkozott, és a képek olyan súlyosságot sugároznak, amely korai alkotói korszakában még nem jelent meg ilyen formában. Különösen nagy hatással volt rá Szent Sebestyén alakja, akinek egy egész ciklust szentelt. Megfigyelhető, hogy Weisgerber több éven keresztül követett bizonyos témákat, mindig javított és változtatott a tökéletes kifejezési forma megtalálása érdekében.
Mivel Weisgerber művei egyrészt modern művészetnek számítottak, másrészt pedig zsidó nővel kötött házasságot, a gyűjtemény sok más német művész sorsára jutott, és a nemzetiszocialisták "degeneráltnak" minősítették. Weisgerber életműve azonban megmenekült a pusztulástól, és különböző árveréseken került értékesítésre. Ez vezetett ahhoz, hogy oly sok művét ma is őrzik az utókor számára. Weisgerber szülőhelyének, a mai Saar-vidéken fekvő St. Ingbertnek a polgármestere a festmények nagy részét megszerezte és újra hozzáférhetővé tette a nagyközönség számára. A Saar-vidék lakói nemcsak rendszeres kiállításokkal tisztelegnek híres fiuk előtt, hanem háromévente egy magas dotációjú és rangos művészeti díjat is adományoznak a nevében.
Albert Weisgerber rövid élete ellenére, amely az első világháború idején egy flandriai lövészárokban ért véget, festmények, vázlatok és grafikák jelentős gyűjteményét hagyta hátra. Művészi munkássága állandó változásban volt, és nem lehet egy adott stílushoz kötni. Műveiben az impresszionizmus és az expresszionizmus hatásai is felfedezhetők. A müncheni avantgárdistákkal való kapcsolatai is felismerhetők. Ha időrendben nézzük a műveket, egyértelmű fejlődést láthatunk. A korábbi festményeken gyakran találunk önarcképeket, hétköznapi jeleneteket és portrékat. Híres kortársak, például Theodor Heuss és Ludwig Scharf portréi tanúskodnak Weisgerber kötődéséről a müncheni művészeti élethez, ahol a festő tanulmányait végezte. Albert Weisgerbert számos párizsi látogatása és Henri Matisse-szal való megismerkedése is inspirálta. A párizsi bohém társaság tagja volt, amely a hírhedt Café du Dôme-t látogatta, amely a századfordulón a festők, szobrászok, költők és gondolkodók találkozóhelye volt. Híres festmények, amelyeket Weisgerber ebben a szakaszban készített, a Paris Café I és II. Ebből az alkotói szakaszból származik a "Café du Dôme barátai" című grafika, valamint különböző vaudeville-festmények és portrék.
Weisgerber kései munkásságának egy figyelemre méltó fordulatára egy firenzei látogatás során derült fény. Itt került kapcsolatba az olasz reneszánsz művészetével, és ezentúl vallási témáknak szentelte magát. Már nem társadalmi képek, hanem olyan témák, mint a halál és a mulandóság jellemzik festészetét. Többek között az Ószövetség alakjaival foglalkozott, és a képek olyan súlyosságot sugároznak, amely korai alkotói korszakában még nem jelent meg ilyen formában. Különösen nagy hatással volt rá Szent Sebestyén alakja, akinek egy egész ciklust szentelt. Megfigyelhető, hogy Weisgerber több éven keresztül követett bizonyos témákat, mindig javított és változtatott a tökéletes kifejezési forma megtalálása érdekében.
Mivel Weisgerber művei egyrészt modern művészetnek számítottak, másrészt pedig zsidó nővel kötött házasságot, a gyűjtemény sok más német művész sorsára jutott, és a nemzetiszocialisták "degeneráltnak" minősítették. Weisgerber életműve azonban megmenekült a pusztulástól, és különböző árveréseken került értékesítésre. Ez vezetett ahhoz, hogy oly sok művét ma is őrzik az utókor számára. Weisgerber szülőhelyének, a mai Saar-vidéken fekvő St. Ingbertnek a polgármestere a festmények nagy részét megszerezte és újra hozzáférhetővé tette a nagyközönség számára. A Saar-vidék lakói nemcsak rendszeres kiállításokkal tisztelegnek híres fiuk előtt, hanem háromévente egy magas dotációjú és rangos művészeti díjat is adományoznak a nevében.
Oldal 1 / 1