Albert Lynch 1851-ben született a perui Trujillóban. 21 éves korában kezdett festészetet tanulni Párizsban, a híres Ecole des Beaux-Arts-on. Tanárai között volt Gabriel Ferrier, Henri Lehmann és Jules Achille Noël: 1890-ben és 1892-ben nagy sikert aratott a párizsi szalonban rendezett kiállításain. Az 1900-as világkiállításon aranyérmet kapott. 1901-ben felvételt nyert a Becsület Légiójába. Családi életéről sajnos semmit sem tudunk.
Akvarell, pasztell és gouache, néha olajfestékkel festett. Lynch úgy ábrázolta a Belle Époque gondtalanságát és eleganciáját, mint korának egyetlen más festője sem. Egyedi divatos hölgyek vagy egész hölgycsoportok ábrázolását használta. Művei jó szemet mutatnak a részletekhez. Lynch mestere volt annak, hogy megörökítse fotósai személyes hangulatát. Kiváló festői képességei miatt korának híres írói könyvillusztrátorként is felkérték. Ezek közé tartozott Alexandre Dumas (A kaméliás hölgy), Henry Becque (La Parisienne) és Honoré de Balzac (Goriot atya).
Magánéletéről nem sokat tudni. Születésének pontos dátumát és halálának évét a különböző életrajzírók eltérően adják meg. Szülei származását illetően is jelentős ellentmondások vannak. Egyesek szerint apja félig perui, félig ír, anyja pedig német volt. A többiek szerint a szülei mindketten írek voltak. Az biztos, hogy Peruban született. Továbbá dokumentálva van, hogy nagyon jól meg tudott élni a munkáiból, és az akkori művészekhez képest magas kort ért el. A Becsület Légió tagjává való kinevezése szintén különleges dolog. Sok feltaláló, művész és író számára a világkiállítás volt a karrierjük par excellence ugródeszkája. Ugyanez vonatkozik Albert Lynch aranyérmére is. Minél kevesebbet tudunk egy művészről, annál titokzatosabbnak és érdekesebbnek tűnik.
Festményei a Belle Époque fontos tanúi. Ezek jó befektetésnek számítanak, és minden szobát feldobnak, legyen az modern vagy hagyományos. Egyes esetekben a művei merész színekben pompáznak. Ebben az időszakban a festészet túlnyomórészt tompa színekkel készült. Albert Lynch igazi mestere volt a korabeli hölgyek ábrázolásának. Könyvillusztrációi a korszak legjobbjai közé tartoznak. Minél híresebb a szerző, annál híresebb az illusztrátor. Ez Albert Lynchre is igaz. Különösen Balzac és Dumas könyvei örvendtek nagy népszerűségnek még életükben. Természetesen ezek az illusztrációk festőként is nagyobb hírnevet hoztak Lynchnek. A megrendelésre készült festmények akkoriban kevésbé voltak gyakoriak, mint például a középkorban. Lynch mégis kapott megbízásokat hölgyek portréira. Az ő képei nem Degas- vagy Da Vinci-képek, de a neves vásárlók szívesen vásárolják őket a szalonok, a fogadótermek és az előkelő társaságok nappalijába.
Albert Lynch 1851-ben született a perui Trujillóban. 21 éves korában kezdett festészetet tanulni Párizsban, a híres Ecole des Beaux-Arts-on. Tanárai között volt Gabriel Ferrier, Henri Lehmann és Jules Achille Noël: 1890-ben és 1892-ben nagy sikert aratott a párizsi szalonban rendezett kiállításain. Az 1900-as világkiállításon aranyérmet kapott. 1901-ben felvételt nyert a Becsület Légiójába. Családi életéről sajnos semmit sem tudunk.
Akvarell, pasztell és gouache, néha olajfestékkel festett. Lynch úgy ábrázolta a Belle Époque gondtalanságát és eleganciáját, mint korának egyetlen más festője sem. Egyedi divatos hölgyek vagy egész hölgycsoportok ábrázolását használta. Művei jó szemet mutatnak a részletekhez. Lynch mestere volt annak, hogy megörökítse fotósai személyes hangulatát. Kiváló festői képességei miatt korának híres írói könyvillusztrátorként is felkérték. Ezek közé tartozott Alexandre Dumas (A kaméliás hölgy), Henry Becque (La Parisienne) és Honoré de Balzac (Goriot atya).
Magánéletéről nem sokat tudni. Születésének pontos dátumát és halálának évét a különböző életrajzírók eltérően adják meg. Szülei származását illetően is jelentős ellentmondások vannak. Egyesek szerint apja félig perui, félig ír, anyja pedig német volt. A többiek szerint a szülei mindketten írek voltak. Az biztos, hogy Peruban született. Továbbá dokumentálva van, hogy nagyon jól meg tudott élni a munkáiból, és az akkori művészekhez képest magas kort ért el. A Becsület Légió tagjává való kinevezése szintén különleges dolog. Sok feltaláló, művész és író számára a világkiállítás volt a karrierjük par excellence ugródeszkája. Ugyanez vonatkozik Albert Lynch aranyérmére is. Minél kevesebbet tudunk egy művészről, annál titokzatosabbnak és érdekesebbnek tűnik.
Festményei a Belle Époque fontos tanúi. Ezek jó befektetésnek számítanak, és minden szobát feldobnak, legyen az modern vagy hagyományos. Egyes esetekben a művei merész színekben pompáznak. Ebben az időszakban a festészet túlnyomórészt tompa színekkel készült. Albert Lynch igazi mestere volt a korabeli hölgyek ábrázolásának. Könyvillusztrációi a korszak legjobbjai közé tartoznak. Minél híresebb a szerző, annál híresebb az illusztrátor. Ez Albert Lynchre is igaz. Különösen Balzac és Dumas könyvei örvendtek nagy népszerűségnek még életükben. Természetesen ezek az illusztrációk festőként is nagyobb hírnevet hoztak Lynchnek. A megrendelésre készült festmények akkoriban kevésbé voltak gyakoriak, mint például a középkorban. Lynch mégis kapott megbízásokat hölgyek portréira. Az ő képei nem Degas- vagy Da Vinci-képek, de a neves vásárlók szívesen vásárolják őket a szalonok, a fogadótermek és az előkelő társaságok nappalijába.
Oldal 1 / 1