Albert Julius Olsson, aki 1864. február 1-jén született a londoni Islingtonban, életében egyesítette a szenvedélyes tengerész és a neves tengeri művész szerepét. Tengeri tapasztalatai, amelyeket jachtjával tett számos nyári kirándulása során gyűjtött, alakították művészi munkásságát. Így értette meg, mint aligha bárki más, hogyan kell a Scilly-szigetektől a Wight-szigetig tartó útvonalakat lenyűgöző tengeri festményekké alakítani.

A legjobb esetben is csekélynek mondható formális művészeti képzettsége ellenére Olsson hamar a St Ives-i művészeti iskola egyik alapkövévé vált. A körülbelül 1890 és 1912 közötti években a MŰVÉSZTÁRS0, majd később a MŰVÉSZTÁRS1 mellett tanított, és művészek egész generációját formálta, köztük a MŰVÉSZTÁRS2 és Richard Hayley Lever művészeket. A művészethez való figyelemre méltó hozzájárulását 1890-ben a Royal Academy is elismerte, amely először fogadta el munkáit. Képességeinek elismerése folytatódott, amikor 1914-ben a Royal Academy társult tagjává választották, majd 1920-ban teljes jogú tagságot szerzett.

St Ivesben Olsson művészfeleségével, Kathleen-nel együtt otthont teremtett, amely 2014-ig St Eia Hotel néven volt ismert. Ott töltött idejük alatt művészeti műteremnek adott otthont, és művészeti iskolává vált. Londonba visszatérve Olsson 1925-ben feleségül vette Edith Ellisont, és gyakori festői utazásokat tett Írországba és Svédországba, amelyek új lendületet adtak munkásságának.

A második világháború kitörésével Olsson londoni műtermét lebombázták. A Dublin melletti Dalkeyban halt meg 1942-ben. Művészi öröksége azonban tovább él, és művei, köztük számos lenyűgöző tengeri műalkotás, múzeumokban találhatók szerte az Egyesült Királyságban. Ezek egy olyan emberről tanúskodnak, aki nemcsak a tengeren tudott navigálni, hanem azt is tudta, hogyan kell annak szépségét és fenségét vászonra vinni.