Charles Adrian Scott Stokes angol tájképfestő volt a 19. század végén és a 20. század elején. Liverpooli gyapotkereskedőként meglehetősen jómódú volt, így volt elég ideje hobbijára, az akvarellfestésre. John Herbert véletlenül meglátta az egyik festményét, és arra ösztönözte, hogy nyújtsa be művét a Királyi Akadémiára. Azonnal felvették diáknak, és 1876-ban diplomázott.
Adrian Scott Stokes sokat utazott, többek között Fontainebleau-ban és Barbizonban. Itt került kapcsolatba a "plein air" tájképfestészettel, és találkozott Jules Bastien-Lepage-pal. Utóbbi a tájkép- és portréfestészet mestere volt. Stokes nagyon szerette megismerni más országokat, más embereket és új dolgokat felfedezni. 1884-ben feleségül vette Marianne Preindlesberger osztrák művésznőt. A művészvilágban jól ismert Maria Stokes férjezett nevén. A házaspár szívesen töltötte a nyarakat Dánia legészakibb részein, ahol egy jól ismert művésztelep (The Skagen Painters) működött. Hamarosan jó barátságot kötöttek Michael és Anna Ancherrel. Ez az időszak nagyban befolyásolta Stoke munkásságát. Hosszabb franciaországi tartózkodás után a pár végül visszatért Angliába, és a cornwalli Carbis Bayben telepedett le. Cornwall, meredek, zord partvidékével és vadregényes tájaival mindig is vonzotta az írókat és művészeket. Stokes és felesége 1886-ban csatlakozott a St Ives-i Művésztelephez. Ezt követően a házaspárt ismét elkapta az utazási kedv, és kiterjedt utazásokat tettek Tirolba, Szlovákiába és Magyarországra. 1908-ban ismét visszatértek Angliába.
A házaspár minden útról sok új benyomást hozott magával, amelyeket Stokes beépített a festményeibe. Minden festménye hangulatos és karakteres. Ezenkívül 1925-ben "Tájképfestészet" címmel írt egy értekezést a tájképfestészetről. 1909-ben megkapta az ARA címet. 1919-ben a Királyi Akadémia állandó tagja lett. Stokes több érmet nyert a párizsi kiállításon és a chicagói világkiállításon. Ő lett a St Ives-i Művészeti Társaság első elnöke. Emellett a Királyi Akvarell Társaság alelnöke lett. Marianne Stokes 1927-ben halt meg, férje pedig 8 évvel később követte őt. Mindkettőjüket a londoni Mortlake római katolikus temetőben temették el. Stokes annyira híresnek számított, hogy a londoni Times gyászjelentést szentelt neki.
Stokes műveit finom színek, jól felismerhető tájképek és számos utazásának benyomásai jellemzik. Stokes és felesége, koruk sok más művészétől eltérően, inkább művésztelepeken éltek, mint egyedül. Műveire különösen Dánia legészakibb része volt hatással. Világpolgárnak és társaságkedvelőnek tartották. Felesége, Marianne szintén nagyon sikeres volt. A házasságot nagyon harmonikusnak tartották, ami a kettejük művészi munkásságában is tükröződött.
Charles Adrian Scott Stokes angol tájképfestő volt a 19. század végén és a 20. század elején. Liverpooli gyapotkereskedőként meglehetősen jómódú volt, így volt elég ideje hobbijára, az akvarellfestésre. John Herbert véletlenül meglátta az egyik festményét, és arra ösztönözte, hogy nyújtsa be művét a Királyi Akadémiára. Azonnal felvették diáknak, és 1876-ban diplomázott.
Adrian Scott Stokes sokat utazott, többek között Fontainebleau-ban és Barbizonban. Itt került kapcsolatba a "plein air" tájképfestészettel, és találkozott Jules Bastien-Lepage-pal. Utóbbi a tájkép- és portréfestészet mestere volt. Stokes nagyon szerette megismerni más országokat, más embereket és új dolgokat felfedezni. 1884-ben feleségül vette Marianne Preindlesberger osztrák művésznőt. A művészvilágban jól ismert Maria Stokes férjezett nevén. A házaspár szívesen töltötte a nyarakat Dánia legészakibb részein, ahol egy jól ismert művésztelep (The Skagen Painters) működött. Hamarosan jó barátságot kötöttek Michael és Anna Ancherrel. Ez az időszak nagyban befolyásolta Stoke munkásságát. Hosszabb franciaországi tartózkodás után a pár végül visszatért Angliába, és a cornwalli Carbis Bayben telepedett le. Cornwall, meredek, zord partvidékével és vadregényes tájaival mindig is vonzotta az írókat és művészeket. Stokes és felesége 1886-ban csatlakozott a St Ives-i Művésztelephez. Ezt követően a házaspárt ismét elkapta az utazási kedv, és kiterjedt utazásokat tettek Tirolba, Szlovákiába és Magyarországra. 1908-ban ismét visszatértek Angliába.
A házaspár minden útról sok új benyomást hozott magával, amelyeket Stokes beépített a festményeibe. Minden festménye hangulatos és karakteres. Ezenkívül 1925-ben "Tájképfestészet" címmel írt egy értekezést a tájképfestészetről. 1909-ben megkapta az ARA címet. 1919-ben a Királyi Akadémia állandó tagja lett. Stokes több érmet nyert a párizsi kiállításon és a chicagói világkiállításon. Ő lett a St Ives-i Művészeti Társaság első elnöke. Emellett a Királyi Akvarell Társaság alelnöke lett. Marianne Stokes 1927-ben halt meg, férje pedig 8 évvel később követte őt. Mindkettőjüket a londoni Mortlake római katolikus temetőben temették el. Stokes annyira híresnek számított, hogy a londoni Times gyászjelentést szentelt neki.
Stokes műveit finom színek, jól felismerhető tájképek és számos utazásának benyomásai jellemzik. Stokes és felesége, koruk sok más művészétől eltérően, inkább művésztelepeken éltek, mint egyedül. Műveire különösen Dánia legészakibb része volt hatással. Világpolgárnak és társaságkedvelőnek tartották. Felesége, Marianne szintén nagyon sikeres volt. A házasságot nagyon harmonikusnak tartották, ami a kettejük művészi munkásságában is tükröződött.
Oldal 1 / 1