Oldal 1 / 1
Adolfo Hohenstein hírnevét különleges művészi tehetsége alapozta meg. Ezt a művésznevet Olaszországban szerezte. Születési neve Adolf Iruck volt. Hohenstein olyan festményeket készített, amelyek a művészet legmagasabb fokán játszottak az optikai illúzióval. Az úgynevezett trompe-l'oeil festészet olyan háromdimenziós illúziót kelt, amely lenyűgöző képi motívumokat tesz lehetővé: emberek másznak ki a képkeretekből, kis szobák portikusznak tűnnek az ügyes falfestés révén. A bécsi Művészeti Akadémián folytatott alaptanulmányai után Hohenstein fő tanulmányait éppen ennek a festői irányzatnak szentelte. Tehetségével diákként Indiába és Sziámba (Thaiföld) utazott. Ezekben az országokban a fejedelmi családok lelkesedtek, és illuzionista festményekkel díszítették a nappalikat. Különösen népszerűek voltak a képkeretekből kimászó emberek motívumai. Hohenstein legfontosabb megbízása a sziámi királyi család portréinak megfestése volt. 1878 körül visszatért Európába, és befejezte művészeti tanulmányait. Milánóba költözött, és rövid ideig festőként élt. Gondosan átdolgozta pályázati portfólióját a Sziámból és Indiából származó referenciamunkákkal. Ezzel jelentkezett a világhírű milánói Scala jelmez- és színpadtervezői állására. 1880-ban már ott dolgozott.
Élete során mintegy 600 jelmezt tervezett színházi és operai produkciókhoz. A színpadképei azonban teljesen lenyűgözőek voltak. A közönség számára azt a benyomást keltették, mintha kupolás mennyezetű, oszlopokkal díszített palotákban lennének, vagy mintha egy város utcáira néznének. Ezek a gyönyörű díszletek többek között a milánói Scala két leghíresebb zeneszerzőjének, Guiseppe Verdinek és Giacomo Puccininek az operáit illusztrálták. Ők tették az operaházat az akkori zenei világ központjává. Az operapartitúrákat természetesen kinyomtatták, és világszerte értékesíteni akarták. A Giulio Ricordi zeneműkiadó volt a felelős ezért. Általában a milánói Scala nyilvánosságának megszervezésével is őt bízták meg. Adolfo Hohenstein tehetsége jól illett hozzá. Először is megbízta őt, hogy az operapartitúrákat gyönyörű illusztrációkkal lássa el. Másodszor, volt egy újszerű reklámötlete. Párizsban felfigyelt a szecessziós stílusú reklámplakátokra. Németországban ezt Jugendstilnek nevezik. Ricordi pontosan ilyen reklámplakátokat akart ebben a művészeti stílusban a milánói Scala számára. Adolfo alkotta meg őket, és a reklámot nem csak Olaszországban használták. Nemzetközi szinten ezek a reklámplakátok az olasz operákat népszerűsítették. Ezzel az intézkedéssel a szecesszió művészi elfogadottságot nyert Olaszországban, és elnevezést kapott: Stile Liberty.
A Ricordi fokozatosan nemzetközi reklámügynökséggé alakította át a zenei kiadót. Először is felmentette Hohensteint a munkaszerződéséből, és felvette művészeti igazgatónak. Ricordinak sikerült több olasz operaházból is megbízást szereznie arra, hogy az ő ügynöksége - értsd: Adolfo - tervezze a színpadképet és a jelmezeket. Ezzel egy időben egyre több vállalat rendelte meg a Ricordi-tól saját operai stílusú reklámplakátjait. Hohenstein 1900-ban beleszeretett egy német özvegyasszonyba, akit 1903-ban feleségül vett. Egy ideig Németország és Olaszország között ingázott. Egyik utolsó nagy munkája a Ricordi számára Puccini "Pillangókisasszony" című operájának teljes színpad- és jelmezterve volt, beleértve a kültéri reklámot is. Hohenstein Németországba költözött. Ettől kezdve a legtöbb pénzt zsánerfestéssel, Bonn városának közmegbízásaival és eredeti tehetségével kereste: előkelő városi házakat díszített illuzionista trompe l'oeil festéssel.
Adolfo Hohenstein hírnevét különleges művészi tehetsége alapozta meg. Ezt a művésznevet Olaszországban szerezte. Születési neve Adolf Iruck volt. Hohenstein olyan festményeket készített, amelyek a művészet legmagasabb fokán játszottak az optikai illúzióval. Az úgynevezett trompe-l'oeil festészet olyan háromdimenziós illúziót kelt, amely lenyűgöző képi motívumokat tesz lehetővé: emberek másznak ki a képkeretekből, kis szobák portikusznak tűnnek az ügyes falfestés révén. A bécsi Művészeti Akadémián folytatott alaptanulmányai után Hohenstein fő tanulmányait éppen ennek a festői irányzatnak szentelte. Tehetségével diákként Indiába és Sziámba (Thaiföld) utazott. Ezekben az országokban a fejedelmi családok lelkesedtek, és illuzionista festményekkel díszítették a nappalikat. Különösen népszerűek voltak a képkeretekből kimászó emberek motívumai. Hohenstein legfontosabb megbízása a sziámi királyi család portréinak megfestése volt. 1878 körül visszatért Európába, és befejezte művészeti tanulmányait. Milánóba költözött, és rövid ideig festőként élt. Gondosan átdolgozta pályázati portfólióját a Sziámból és Indiából származó referenciamunkákkal. Ezzel jelentkezett a világhírű milánói Scala jelmez- és színpadtervezői állására. 1880-ban már ott dolgozott.
Élete során mintegy 600 jelmezt tervezett színházi és operai produkciókhoz. A színpadképei azonban teljesen lenyűgözőek voltak. A közönség számára azt a benyomást keltették, mintha kupolás mennyezetű, oszlopokkal díszített palotákban lennének, vagy mintha egy város utcáira néznének. Ezek a gyönyörű díszletek többek között a milánói Scala két leghíresebb zeneszerzőjének, Guiseppe Verdinek és Giacomo Puccininek az operáit illusztrálták. Ők tették az operaházat az akkori zenei világ központjává. Az operapartitúrákat természetesen kinyomtatták, és világszerte értékesíteni akarták. A Giulio Ricordi zeneműkiadó volt a felelős ezért. Általában a milánói Scala nyilvánosságának megszervezésével is őt bízták meg. Adolfo Hohenstein tehetsége jól illett hozzá. Először is megbízta őt, hogy az operapartitúrákat gyönyörű illusztrációkkal lássa el. Másodszor, volt egy újszerű reklámötlete. Párizsban felfigyelt a szecessziós stílusú reklámplakátokra. Németországban ezt Jugendstilnek nevezik. Ricordi pontosan ilyen reklámplakátokat akart ebben a művészeti stílusban a milánói Scala számára. Adolfo alkotta meg őket, és a reklámot nem csak Olaszországban használták. Nemzetközi szinten ezek a reklámplakátok az olasz operákat népszerűsítették. Ezzel az intézkedéssel a szecesszió művészi elfogadottságot nyert Olaszországban, és elnevezést kapott: Stile Liberty.
A Ricordi fokozatosan nemzetközi reklámügynökséggé alakította át a zenei kiadót. Először is felmentette Hohensteint a munkaszerződéséből, és felvette művészeti igazgatónak. Ricordinak sikerült több olasz operaházból is megbízást szereznie arra, hogy az ő ügynöksége - értsd: Adolfo - tervezze a színpadképet és a jelmezeket. Ezzel egy időben egyre több vállalat rendelte meg a Ricordi-tól saját operai stílusú reklámplakátjait. Hohenstein 1900-ban beleszeretett egy német özvegyasszonyba, akit 1903-ban feleségül vett. Egy ideig Németország és Olaszország között ingázott. Egyik utolsó nagy munkája a Ricordi számára Puccini "Pillangókisasszony" című operájának teljes színpad- és jelmezterve volt, beleértve a kültéri reklámot is. Hohenstein Németországba költözött. Ettől kezdve a legtöbb pénzt zsánerfestéssel, Bonn városának közmegbízásaival és eredeti tehetségével kereste: előkelő városi házakat díszített illuzionista trompe l'oeil festéssel.