Egy 1861-es meleg augusztusi napon kezdődött Achille Laugé élete, egy olyan művészé, akit tehetségével és elhivatottságával a pointillizmus egyik fő képviselőjévé tett Franciaországban. Az Aude megye szívében, Arzens dombjain feküdt a földművesek hosszú sorának szíve, akik Laugé családi gyökereinek alapját képezték. A fiatal Laugé már korán felfedezte a művészet iránti szenvedélyét, első művészeti óráit még az iskolában kapta. Tanárai támogatásával folytatta útját, és 1876-ban a híres toulouse-i École des Beaux-Arts-ban kezdte meg tanulmányait. Ez a művészi ragyogás színhelye lett a színhelye annak, hogy találkozott a MŰVÉSZPÁLYA0, Henri Marre és a MŰVÉSZPÁLYA1 művészekkel, akiknek befolyása és barátsága meghatározta pályafutását. E kreatív fejlődés közepette azonban Laugé párhuzamosan küzdött azzal a törekvésével, hogy gyógyszerésznek képezze magát. A festészet azonban hívta, és a fiatal művész gyorsan elhatározta, hogy válaszol erre a hívásra.
1881-ben Laugé elhagyta Toulouse-t, és a fények városa, Párizs felé vette az irányt. Itt a helyi École des Beaux-Arts művészeti iskolában a Alexandre Cabanel, majd a Jean Paul Laurens tanulója lett. Barátja, Bourdelle révén találkozott Aristide Maillol művésznővel, akivel hamarosan közös műterembe költözött a Rue de Sèvres-en. Együttműködésük és művészi interakcióik ábrázolásai művészi metszetekben maradtak fenn, amelyek számos gyűjteményben helyet kaptak. Az 1891-es év újabb fontos fordulópontot jelentett Laugé életében, amikor feleségül vette Marie Agnès Boyert. Együtt négy gyermeket köszöntöttek világukban: Pierre-t, Juliette-et, Jeanne-t és Julien-t. A családi boldogság közepette Laugé szakmailag is előrelépett. Az Académie royale de peinture et de sculpture által elutasított művészek csoportjának, a Société des Artistes Indépendants-nak tagjaként részt vett az első kiállításokon, és kedvező kritikákat kapott.
Azonban, mint minden nagy történet, Achille Laugéé is véget ért. 1944. június 2-án örökre lehunyta szemét Cailhau-ban, a számára oly ismerős helyen. Művei azonban tovább élnek, gondosan reprodukálva művészi nyomatokon, amelyek kiemelik lenyűgöző tehetségét és a pointillizmus mesteri elsajátítását. Achille Laugé talán már nem él, de művészete révén felejthetetlen jelenléte marad a francia festészet történetében.
Egy 1861-es meleg augusztusi napon kezdődött Achille Laugé élete, egy olyan művészé, akit tehetségével és elhivatottságával a pointillizmus egyik fő képviselőjévé tett Franciaországban. Az Aude megye szívében, Arzens dombjain feküdt a földművesek hosszú sorának szíve, akik Laugé családi gyökereinek alapját képezték. A fiatal Laugé már korán felfedezte a művészet iránti szenvedélyét, első művészeti óráit még az iskolában kapta. Tanárai támogatásával folytatta útját, és 1876-ban a híres toulouse-i École des Beaux-Arts-ban kezdte meg tanulmányait. Ez a művészi ragyogás színhelye lett a színhelye annak, hogy találkozott a MŰVÉSZPÁLYA0, Henri Marre és a MŰVÉSZPÁLYA1 művészekkel, akiknek befolyása és barátsága meghatározta pályafutását. E kreatív fejlődés közepette azonban Laugé párhuzamosan küzdött azzal a törekvésével, hogy gyógyszerésznek képezze magát. A festészet azonban hívta, és a fiatal művész gyorsan elhatározta, hogy válaszol erre a hívásra.
1881-ben Laugé elhagyta Toulouse-t, és a fények városa, Párizs felé vette az irányt. Itt a helyi École des Beaux-Arts művészeti iskolában a Alexandre Cabanel, majd a Jean Paul Laurens tanulója lett. Barátja, Bourdelle révén találkozott Aristide Maillol művésznővel, akivel hamarosan közös műterembe költözött a Rue de Sèvres-en. Együttműködésük és művészi interakcióik ábrázolásai művészi metszetekben maradtak fenn, amelyek számos gyűjteményben helyet kaptak. Az 1891-es év újabb fontos fordulópontot jelentett Laugé életében, amikor feleségül vette Marie Agnès Boyert. Együtt négy gyermeket köszöntöttek világukban: Pierre-t, Juliette-et, Jeanne-t és Julien-t. A családi boldogság közepette Laugé szakmailag is előrelépett. Az Académie royale de peinture et de sculpture által elutasított művészek csoportjának, a Société des Artistes Indépendants-nak tagjaként részt vett az első kiállításokon, és kedvező kritikákat kapott.
Azonban, mint minden nagy történet, Achille Laugéé is véget ért. 1944. június 2-án örökre lehunyta szemét Cailhau-ban, a számára oly ismerős helyen. Művei azonban tovább élnek, gondosan reprodukálva művészi nyomatokon, amelyek kiemelik lenyűgöző tehetségét és a pointillizmus mesteri elsajátítását. Achille Laugé talán már nem él, de művészete révén felejthetetlen jelenléte marad a francia festészet történetében.
Oldal 1 / 1