A 17. században élt holland festő, Abraham Storck leginkább a heves tengeri csatákat, a kikötői vidámságot és a buja tájakat ábrázoló festményeiről ismert. Storck korai életéről nem sokat tudunk, de az biztos, hogy a festészet bölcsője volt: Apja és két testvére is festőként tevékenykedett. Apja a mai Észak-Rajna-Vesztfália területén fekvő Wesel városából származott. A testvérek az ő műhelyében tanulták meg a mesterséget. Nagyon valószínű, hogy mindannyian a helyi Szent Lukács Céh tagjai voltak, különben aligha tudták volna nyereségesen értékesíteni műveiket. Néhány évvel azután, hogy Ábrahám megnyitotta saját műhelyét, testvérével, Jákobbal Németországba utazott, ahol egy időre letelepedett és folytatta munkáját.
A tenger és a folyók ábrázolásában Storckra jelentős hatást gyakoroltak olyan festők, mint Willem van de Velde és Ludolf Bakhuizen. Storck mediterrán kikötőket ábrázoló, a kereskedők nyüzsgését az építészeti romok hátterében bemutató képei általános népszerűségnek örvendtek. Az általa használt tiszta és erős színek az Olaszországban ugyanebben az időben készült tipikus műalkotásokra emlékeztetnek. Ez a fajta ábrázolásmód a 18. században népszerűvé vált olasz capriccio stílus előfutára volt. Storck figyelemre méltó pontossággal rajzolta meg a hajók kötélzetét és más technikai részleteket. A holland kikötőkről és folyókról készült képein viszont gyakran szerepelnek szertartási vagy rekreációs célokat szolgáló hajók és csónakok. Itt különös figyelmet fordított a pompásan megtervezett hajókra, a több hajóból álló ünnepi összejövetelekre, az utasokra és az esetleges nézőkre. Storck időnként téli jeleneteket is festett. Csak egy önarcképe ismert.
Abraham Storck egyik legismertebb műve az úgynevezett "Négynapos csata", a második holland-angol háború egyik jelentős tengeri csatájának ábrázolása. Ez a csata az emberiség történetének egyik leghosszabb tengeri csatája maradt, és a hollandok elsöprő győzelmével végződött. Storck ugyanabban az évben fejezte be epikus festményét, amikor a csata lezajlott. A festményen Storck lenyűgözően érzékelteti a viharos tengeri időjárási körülményeket, amint a csatahajók az összes ágyúból tüzelő ágyúkkal egymásnak rontanak. A festmény előterében egy hajó szétesik, és katonák süllyednek el az áradásokban, miközben egy mentőcsónak próbál a segítségükre sietni. Ráadásul Storck büszke hollandként különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy az árbocokról lobogó holland zászlók jól láthatóan és kiemelkedően szerepeljenek a képen.
A 17. században élt holland festő, Abraham Storck leginkább a heves tengeri csatákat, a kikötői vidámságot és a buja tájakat ábrázoló festményeiről ismert. Storck korai életéről nem sokat tudunk, de az biztos, hogy a festészet bölcsője volt: Apja és két testvére is festőként tevékenykedett. Apja a mai Észak-Rajna-Vesztfália területén fekvő Wesel városából származott. A testvérek az ő műhelyében tanulták meg a mesterséget. Nagyon valószínű, hogy mindannyian a helyi Szent Lukács Céh tagjai voltak, különben aligha tudták volna nyereségesen értékesíteni műveiket. Néhány évvel azután, hogy Ábrahám megnyitotta saját műhelyét, testvérével, Jákobbal Németországba utazott, ahol egy időre letelepedett és folytatta munkáját.
A tenger és a folyók ábrázolásában Storckra jelentős hatást gyakoroltak olyan festők, mint Willem van de Velde és Ludolf Bakhuizen. Storck mediterrán kikötőket ábrázoló, a kereskedők nyüzsgését az építészeti romok hátterében bemutató képei általános népszerűségnek örvendtek. Az általa használt tiszta és erős színek az Olaszországban ugyanebben az időben készült tipikus műalkotásokra emlékeztetnek. Ez a fajta ábrázolásmód a 18. században népszerűvé vált olasz capriccio stílus előfutára volt. Storck figyelemre méltó pontossággal rajzolta meg a hajók kötélzetét és más technikai részleteket. A holland kikötőkről és folyókról készült képein viszont gyakran szerepelnek szertartási vagy rekreációs célokat szolgáló hajók és csónakok. Itt különös figyelmet fordított a pompásan megtervezett hajókra, a több hajóból álló ünnepi összejövetelekre, az utasokra és az esetleges nézőkre. Storck időnként téli jeleneteket is festett. Csak egy önarcképe ismert.
Abraham Storck egyik legismertebb műve az úgynevezett "Négynapos csata", a második holland-angol háború egyik jelentős tengeri csatájának ábrázolása. Ez a csata az emberiség történetének egyik leghosszabb tengeri csatája maradt, és a hollandok elsöprő győzelmével végződött. Storck ugyanabban az évben fejezte be epikus festményét, amikor a csata lezajlott. A festményen Storck lenyűgözően érzékelteti a viharos tengeri időjárási körülményeket, amint a csatahajók az összes ágyúból tüzelő ágyúkkal egymásnak rontanak. A festmény előterében egy hajó szétesik, és katonák süllyednek el az áradásokban, miközben egy mentőcsónak próbál a segítségükre sietni. Ráadásul Storck büszke hollandként különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy az árbocokról lobogó holland zászlók jól láthatóan és kiemelkedően szerepeljenek a képen.
Oldal 1 / 1