William-Adolphe Bouguereau La Rochelle-ben született, egy bor- és olívaolaj-termelő legidősebb fiaként. 12 éves korában a családja Mortagne-ba küldte nagybátyjához, egy paphoz. A nagybátyja hatására a fiatal Bouguereau a természet, a vallás és az irodalom iránti szenvedélyt fejlesztette ki. 14 éves korában kezdett papnak tanulni Ponsban. Itt Louis Sage, az Ingres egykori tanítványa festeni és rajzolni tanította. Bouguereau-nak korán abba kellett hagynia tanulmányait, és családjához költözött Bordeaux-ba. Ott folytatta tanulmányait, és 1841-ben beiratkozott a Városi Művészeti Iskolába. Rövid idő elteltével ő lett az osztály legjobb tanulója. Bouguereau-ban felmerült a vágy, hogy Párizsban festőként dolgozzon. A költözést 3 hónapon belül saját maga finanszírozta. Összesen 33 olajportrét készített és adott el hozzá. 20 éves korában Párizsba költözött, és az École des Beaux-Arts-ra járt. Eközben műveltségét nem korlátozta a művészetre, hanem anatómiai boncolásokon vett részt, történelmi jelmezeket és régészetet tanulmányozott.
Bourguerau a tanulmányai után helyet kapott az Francois-Edouard Picot műtermében. Picot vezette be az akadémikus stílusú festészetbe. Három próbálkozás után végül 1850-ben elnyerte a hőn áhított Prix de Rome-ot. A díjazottak Rómába utazhattak. Összesen közel négy évet töltött Olaszországban, mielőtt 1854-ben visszatért Párizsba. Bourgueau-t az akadémikus klasszicizmus és realizmus mestereként tisztelték. Aktív alkotói pályafutása során minden évben kiállíthatott a Párizsi Szalonban. Művei, mint például "A Vénusz születése" nagy elismerést hoztak neki, és hamarosan nemzetközileg is ismert lett. A korabeli művészeti kritikusok szívesen hasonlították őt Raphael-hez. Bourgureau nagyra becsülte Raffaellót, és festményeit szívesen mintázta reneszánsz festőkről, például Tiziano Vecelli. Ezért hevesen ellenezte az impresszionizmust és más kísérleti művészeti mozgalmakat.
Bourguereau szoros kapcsolatban állt az Académie Juliennel, ahol a világ minden tájáról érkező diákokat tanított. Tanítványai között volt Henri Matisse is. Amennyire ismert, Bourguereau állítólag összesen több mint 822 festményt készített. A többség azonban elveszettnek tekinthető. Bourguereau rendkívül lelkes festő volt, aki egyszer így jellemezte a munkájához való viszonyát: "Minden nap örömmel telve megyek a műtermembe. Este, amikor a sötétség miatt meg kell állnom, alig várom a másnap reggelt." Szülővárosában, La Rochelle-ben, 79 éves korában szívbetegségben halt meg.
William-Adolphe Bouguereau La Rochelle-ben született, egy bor- és olívaolaj-termelő legidősebb fiaként. 12 éves korában a családja Mortagne-ba küldte nagybátyjához, egy paphoz. A nagybátyja hatására a fiatal Bouguereau a természet, a vallás és az irodalom iránti szenvedélyt fejlesztette ki. 14 éves korában kezdett papnak tanulni Ponsban. Itt Louis Sage, az Ingres egykori tanítványa festeni és rajzolni tanította. Bouguereau-nak korán abba kellett hagynia tanulmányait, és családjához költözött Bordeaux-ba. Ott folytatta tanulmányait, és 1841-ben beiratkozott a Városi Művészeti Iskolába. Rövid idő elteltével ő lett az osztály legjobb tanulója. Bouguereau-ban felmerült a vágy, hogy Párizsban festőként dolgozzon. A költözést 3 hónapon belül saját maga finanszírozta. Összesen 33 olajportrét készített és adott el hozzá. 20 éves korában Párizsba költözött, és az École des Beaux-Arts-ra járt. Eközben műveltségét nem korlátozta a művészetre, hanem anatómiai boncolásokon vett részt, történelmi jelmezeket és régészetet tanulmányozott.
Bourguerau a tanulmányai után helyet kapott az Francois-Edouard Picot műtermében. Picot vezette be az akadémikus stílusú festészetbe. Három próbálkozás után végül 1850-ben elnyerte a hőn áhított Prix de Rome-ot. A díjazottak Rómába utazhattak. Összesen közel négy évet töltött Olaszországban, mielőtt 1854-ben visszatért Párizsba. Bourgueau-t az akadémikus klasszicizmus és realizmus mestereként tisztelték. Aktív alkotói pályafutása során minden évben kiállíthatott a Párizsi Szalonban. Művei, mint például "A Vénusz születése" nagy elismerést hoztak neki, és hamarosan nemzetközileg is ismert lett. A korabeli művészeti kritikusok szívesen hasonlították őt Raphael-hez. Bourgureau nagyra becsülte Raffaellót, és festményeit szívesen mintázta reneszánsz festőkről, például Tiziano Vecelli. Ezért hevesen ellenezte az impresszionizmust és más kísérleti művészeti mozgalmakat.
Bourguereau szoros kapcsolatban állt az Académie Juliennel, ahol a világ minden tájáról érkező diákokat tanított. Tanítványai között volt Henri Matisse is. Amennyire ismert, Bourguereau állítólag összesen több mint 822 festményt készített. A többség azonban elveszettnek tekinthető. Bourguereau rendkívül lelkes festő volt, aki egyszer így jellemezte a munkájához való viszonyát: "Minden nap örömmel telve megyek a műtermembe. Este, amikor a sötétség miatt meg kell állnom, alig várom a másnap reggelt." Szülővárosában, La Rochelle-ben, 79 éves korában szívbetegségben halt meg.
Oldal 1 / 5