Utagawa Sadahide a japán fametszet egyik leghíresebb mestere volt, amelyet például könyvillusztrációként használtak. Életművében szerepelnek még kiállítási nyomatok, szép nők ábrázolásai (bijin-e), harcos nyomatok (musha-e), valamint japán városok és tájak panorámaképei. Minden művében közös, hogy az ukiyo-e stílusában készültek. Ezek a képek a feltörekvő polgárság életszemléletét tükrözik, amely különösen Edóban, az egykori Tokióban, az azonos nevű Edo-korszakban virágzott. Utagawa Sadahide volt az egyik vezető fametszetkészítő, aki megragadta a japán polgárság világnézetét, és azt hangulatos képekben fejezte ki. Japánon kívül is hírnevet szerzett, mivel egyike volt annak a tizenegy művésznek, akiknek munkáit kiállították az 1867-es párizsi világkiállításon. A kiállítás és a Japánban elért népszerűsége korának egyik vezető fametszetművészévé tette.
Utagawa Sadahide életéről keveset tudunk. Úgy tudjuk, hogy Hashimoto Kenjirō Shimousa tartományban született, a mai Chiba és Ibaraki prefektúrákban. I. Utagawa Kunisada műtermében élvezte a képzést, ahol hamarosan az egyik legfontosabb tanítványává vált. Karrierje könyvillusztrációkkal kezdődött: Jippensha Ikku író számára készített fametszeteket, amelyek Misaogata tsuge no ogushi című művének első kötetét illusztrálták 1824-ben. Munkássága során összesen több mint 230 könyvet illusztrált. A következő művészeti időszakban Utagawa Sadahide a gyönyörű nők és harcosok ábrázolásának szentelte magát, akiket lenyűgöző nyomatokon örökített meg. Rajzokat készített a Yokohamában letelepedett külföldiekről is. Lenyűgözte az életmódjuk, és szerette volna szélesebb közönség számára is elérhetővé tenni. Később azonban elsősorban tájképek és panorámarajzok révén vált népszerűvé, amelyeken olyan városok részletei láthatók, mint Edo, Kyōto és Ōsaka. Ezenkívül lenyűgöző fametszeteken örökítette meg a zarándokhelyeket és templomkomplexumokat.
Utagawa Sadahide fametszeteit színpompa és élénkség jellemzi. Az Edo-korszak pezsgő városi életét és a polgárság szokásait ábrázolják, és tanúskodnak a korszak hétköznapiságáról. A Japánban élő külföldiek ábrázolása különleges módon járul hozzá ehhez, mivel az Edo-korszak Japánjának kozmopolitizmusát támogatják. Különösen a kereskedőházak, az amerikai kereskedők és az európaiak ábrázolása a Japán számára idegen ruházatukkal volt nagyon népszerű. A művész a gyönyörű japán nőket ábrázoló rajzain is pazar ruházatot ábrázolt, ahol a kimonó a maga bonyolult mintáival és részleteivel különösen hangsúlyos. Az európai, lendületes ruhák és egyenruhák további részletek, amelyek visszatérő témát jelentenek a japán nyomdászmester figurális ábrázolásain.
Utagawa Sadahide a japán fametszet egyik leghíresebb mestere volt, amelyet például könyvillusztrációként használtak. Életművében szerepelnek még kiállítási nyomatok, szép nők ábrázolásai (bijin-e), harcos nyomatok (musha-e), valamint japán városok és tájak panorámaképei. Minden művében közös, hogy az ukiyo-e stílusában készültek. Ezek a képek a feltörekvő polgárság életszemléletét tükrözik, amely különösen Edóban, az egykori Tokióban, az azonos nevű Edo-korszakban virágzott. Utagawa Sadahide volt az egyik vezető fametszetkészítő, aki megragadta a japán polgárság világnézetét, és azt hangulatos képekben fejezte ki. Japánon kívül is hírnevet szerzett, mivel egyike volt annak a tizenegy művésznek, akiknek munkáit kiállították az 1867-es párizsi világkiállításon. A kiállítás és a Japánban elért népszerűsége korának egyik vezető fametszetművészévé tette.
Utagawa Sadahide életéről keveset tudunk. Úgy tudjuk, hogy Hashimoto Kenjirō Shimousa tartományban született, a mai Chiba és Ibaraki prefektúrákban. I. Utagawa Kunisada műtermében élvezte a képzést, ahol hamarosan az egyik legfontosabb tanítványává vált. Karrierje könyvillusztrációkkal kezdődött: Jippensha Ikku író számára készített fametszeteket, amelyek Misaogata tsuge no ogushi című művének első kötetét illusztrálták 1824-ben. Munkássága során összesen több mint 230 könyvet illusztrált. A következő művészeti időszakban Utagawa Sadahide a gyönyörű nők és harcosok ábrázolásának szentelte magát, akiket lenyűgöző nyomatokon örökített meg. Rajzokat készített a Yokohamában letelepedett külföldiekről is. Lenyűgözte az életmódjuk, és szerette volna szélesebb közönség számára is elérhetővé tenni. Később azonban elsősorban tájképek és panorámarajzok révén vált népszerűvé, amelyeken olyan városok részletei láthatók, mint Edo, Kyōto és Ōsaka. Ezenkívül lenyűgöző fametszeteken örökítette meg a zarándokhelyeket és templomkomplexumokat.
Utagawa Sadahide fametszeteit színpompa és élénkség jellemzi. Az Edo-korszak pezsgő városi életét és a polgárság szokásait ábrázolják, és tanúskodnak a korszak hétköznapiságáról. A Japánban élő külföldiek ábrázolása különleges módon járul hozzá ehhez, mivel az Edo-korszak Japánjának kozmopolitizmusát támogatják. Különösen a kereskedőházak, az amerikai kereskedők és az európaiak ábrázolása a Japán számára idegen ruházatukkal volt nagyon népszerű. A művész a gyönyörű japán nőket ábrázoló rajzain is pazar ruházatot ábrázolt, ahol a kimonó a maga bonyolult mintáival és részleteivel különösen hangsúlyos. Az európai, lendületes ruhák és egyenruhák további részletek, amelyek visszatérő témát jelentenek a japán nyomdászmester figurális ábrázolásain.
Oldal 1 / 1