A 16. század utolsó évtizedeiben Japán egy 150 évig tartó viharos polgárháború után egyesült. A különböző társadalmi osztályok közötti merev választóvonalak fokozatosan kezdtek feloldódni, kialakult a merkantilista társadalom. Az arisztokrácia kizárólagos jogai megtörtek. A klasszikus múlt vizuális értelmezése és annak kalligráfiában és képekben való ábrázolása egykor ennek az osztálynak volt fenntartva. A szövegek és képek terjesztése fokozatosan bővült. Számos közember, köztük Tawaraya Sotatsu és társa, Hon'ami Koetsu, új nyomtatási formákkal kezdett kísérletezni a mozgatható betűkkel. Ma az elmúlt 400 év egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb japán festőjének és kézművesének tartják.
Sotatsu Tawaraya a 17. század első felében vette át a Gojo-doriban, Kiotó "Champs-élysées"-jén található tekintélyes Tawaraya festőműhely vezetését. Ez a vállalkozás különböző kis hordozható festészeti formátumokat használt, beleértve az összecsukható ventilátorokat, az albumleveleket és a tanzakut, a "festőpapírokat". Ez az eya különbözött a többi edokorótól vagy "műteremtől", amelyek a császári udvar, a sógunátus vagy a vezető templomok és szentélyek számára készítettek megrendelésre festményeket. A tawaraya olyan intézmény volt, amely a klasszikus témákat a maga módján ábrázolhatta, és nem kellett a konvenciókhoz ragaszkodnia. A "Genji" könyv és más kanonikus művek luxuskiadásainak finanszírozásával fontos szerepet játszott az addig a nemesség és a kolostorok számára fenntartott irodalom szélesebb körben való elterjesztésében a városi lakosság körében.
Sotatsu szakértője volt annak, hogy drága papírokat állítson elő tekintélyes kalligráfusok számára vagy vallási szövegek illuminált hátlapjaként való felhasználásra. Egyik eredménye a "lebegő rajongók" műfaja volt. A ventilátor szó szerint formálta Sotatsu esztétikai érzékenységét. A kifinomult, ívelt, váltakozó síkú formátumban a művész és munkatársai számtalan vizuális idézetet ragadtak ki a klasszikus irodalomból és legendákból származó történeteket - háborús történeteket, romantikus történeteket és a buddhizmus tanításait - ábrázoló festményekből. Sotatsu kiváló ventilátortervező és -készítő volt, aki ősi dokumentumok, köztük fontos buddhista szútrák megőrzésével is foglalkozott. Kivételes képességeinek köszönhetően szoros kapcsolatban állt fontos kalligráfusokkal és udvari mecénásokkal egy olyan időszakban, amikor a hagyományos udvari festőműhelyek összeomlása miatt nagy volt a kereslet ezekre a képességekre. Az arisztokráciával való kapcsolatai révén az 1630-as évekre teljes értékű udvari festő lett. Hatása vitathatatlan, mind hazájában, mind messze Japán határain túl. Feltűnő műveit tiszta vonalak és szinte absztrakt dizájn jellemzi, és élénk színeik, valamint buja arany- és ezüstmezőik miatt egyedülállóan jelen vannak. Az olyan újítások, mint a Tarashikomi - a nedves, összegyűlt tinta rétegeinek manipulálása - nagyban hozzájárultak a Rinpa stílus fejlődéséhez, és világszerte ismertté tették a művészt.
A 16. század utolsó évtizedeiben Japán egy 150 évig tartó viharos polgárháború után egyesült. A különböző társadalmi osztályok közötti merev választóvonalak fokozatosan kezdtek feloldódni, kialakult a merkantilista társadalom. Az arisztokrácia kizárólagos jogai megtörtek. A klasszikus múlt vizuális értelmezése és annak kalligráfiában és képekben való ábrázolása egykor ennek az osztálynak volt fenntartva. A szövegek és képek terjesztése fokozatosan bővült. Számos közember, köztük Tawaraya Sotatsu és társa, Hon'ami Koetsu, új nyomtatási formákkal kezdett kísérletezni a mozgatható betűkkel. Ma az elmúlt 400 év egyik legjelentősebb és legbefolyásosabb japán festőjének és kézművesének tartják.
Sotatsu Tawaraya a 17. század első felében vette át a Gojo-doriban, Kiotó "Champs-élysées"-jén található tekintélyes Tawaraya festőműhely vezetését. Ez a vállalkozás különböző kis hordozható festészeti formátumokat használt, beleértve az összecsukható ventilátorokat, az albumleveleket és a tanzakut, a "festőpapírokat". Ez az eya különbözött a többi edokorótól vagy "műteremtől", amelyek a császári udvar, a sógunátus vagy a vezető templomok és szentélyek számára készítettek megrendelésre festményeket. A tawaraya olyan intézmény volt, amely a klasszikus témákat a maga módján ábrázolhatta, és nem kellett a konvenciókhoz ragaszkodnia. A "Genji" könyv és más kanonikus művek luxuskiadásainak finanszírozásával fontos szerepet játszott az addig a nemesség és a kolostorok számára fenntartott irodalom szélesebb körben való elterjesztésében a városi lakosság körében.
Sotatsu szakértője volt annak, hogy drága papírokat állítson elő tekintélyes kalligráfusok számára vagy vallási szövegek illuminált hátlapjaként való felhasználásra. Egyik eredménye a "lebegő rajongók" műfaja volt. A ventilátor szó szerint formálta Sotatsu esztétikai érzékenységét. A kifinomult, ívelt, váltakozó síkú formátumban a művész és munkatársai számtalan vizuális idézetet ragadtak ki a klasszikus irodalomból és legendákból származó történeteket - háborús történeteket, romantikus történeteket és a buddhizmus tanításait - ábrázoló festményekből. Sotatsu kiváló ventilátortervező és -készítő volt, aki ősi dokumentumok, köztük fontos buddhista szútrák megőrzésével is foglalkozott. Kivételes képességeinek köszönhetően szoros kapcsolatban állt fontos kalligráfusokkal és udvari mecénásokkal egy olyan időszakban, amikor a hagyományos udvari festőműhelyek összeomlása miatt nagy volt a kereslet ezekre a képességekre. Az arisztokráciával való kapcsolatai révén az 1630-as évekre teljes értékű udvari festő lett. Hatása vitathatatlan, mind hazájában, mind messze Japán határain túl. Feltűnő műveit tiszta vonalak és szinte absztrakt dizájn jellemzi, és élénk színeik, valamint buja arany- és ezüstmezőik miatt egyedülállóan jelen vannak. Az olyan újítások, mint a Tarashikomi - a nedves, összegyűlt tinta rétegeinek manipulálása - nagyban hozzájárultak a Rinpa stílus fejlődéséhez, és világszerte ismertté tették a művészt.
Oldal 1 / 1