Siegfried Detlev Bendixen német festő és grafikus 1786-ban született Kielben, és 1864-ben, 78 éves korában halt meg Londonban, ahová 1832-ben emigrált. A történelemfestő Bendixen különösen az északnémet történelem ábrázolása miatt kap jelentőséget.
Az első fennmaradt művészi kísérleteket Bendixen 1802-ben tette, amikor a híres olasz freskófestő, Giuseppe Anselmo Luigi Pellicia felvette őt. A pompeji stílusáról híres lombard Pellicia 1797-ben érkezett Németországba, hogy művészileg díszítse az akkoriban kiemelkedő jelentőségű Emkendorf birtokot, ahol például a költő Friedrich Gottlieb Klopstockot vagy a francia Lafayette tábornokot fogadták. Az Emkendorf birtokon Bendixen kezdetben olasz mestere asszisztenseként dolgozott, majd Kielben, Hamburgban és Olaszországban folytatta művészeti képzését. 1809-ben Bendixen beiratkozott a drezdai művészeti akadémia hallgatójává (ugyanebben az évben felvételt nyert az "Absalom zu den drei Nesseln" szabadkőműves páholyba), de a következő évben átiratkozott a müncheni művészeti akadémiára. Egy évvel később Friedrich Karl Graf von Reventlow, a Gut Emkendorf tulajdonosának anyagi támogatása lehetővé tette számára, hogy két évet Párizsban töltsön. Ez idő alatt Jacques-Louis David francia történeti festő műtermében tanult. 1913-ban Bendixen visszatért Németországba, és festői karrierbe kezdett. Többek között felvételt nyert a hamburgi "Patriotische Gesellschaft von 1765" rajzoktatói állásába. Ebben a funkcióban tanított több, később nagyon sikeres művészt, például a tájképfestő ARTISTREPLEPLACE0 vagy a késő romantikus festő VARTISTREPLEPLACE1. A történeti kutatások továbbá rámutattak Bendixen szoros kapcsolatára Johann Wolfgang von Goethével, akinek az 1820-as években különböző képi munkákat küldött. Bendixen emellett 1824-ben litográfiai portrét készített Goethéről.
Bendixen különleges szolgálatokat tett az észak-németországi őskori emlékek művészi megörökítésében. Többek között három litográfia formájában ábrázolta a népfalvi sírkamrákat, valamint az altonai Hazafias Társaság birtokában lévő északnémet régiségekről készült különböző litográfiákat. Különösen ismert az "1813-as karácsony" című festménye, amely ma is látható a hamburgi Szent Péter-templomban. Ebben a művében Bendixen Hamburg 1806 és 1814 közötti francia megszállására utal, továbbá életnagyságban megörökítette a brémai bencés szerzetes Ansgart (Szent Ansgár), és oltárképet készített a Lukács evangéliumából vett Emmaus jelenetéről. Mindkét művet ma is őrzik a hamburg-altonai Szent Trinitas templomban és a krempei Szent Péter templomban. 1929-ben Hamburg városa tisztelgett Bendixen érdemei előtt, és a Hamburg-Barmbekben található Bendixensweget neki ajánlotta. A kieli Kiel-Wik városrészben található Bendixenstraße szintén Bendixenről kapta a nevét. 2019-ben Bendixen művei a Hamburger Schule - Das 19. Jahrhundert neu entdeckt (Hamburger Schule - A 19. század újra felfedezve) című kiállításon szerepeltek, amely áprilistól júliusig volt látható a Hamburger Kunsthalle-ban.
Siegfried Detlev Bendixen német festő és grafikus 1786-ban született Kielben, és 1864-ben, 78 éves korában halt meg Londonban, ahová 1832-ben emigrált. A történelemfestő Bendixen különösen az északnémet történelem ábrázolása miatt kap jelentőséget.
Az első fennmaradt művészi kísérleteket Bendixen 1802-ben tette, amikor a híres olasz freskófestő, Giuseppe Anselmo Luigi Pellicia felvette őt. A pompeji stílusáról híres lombard Pellicia 1797-ben érkezett Németországba, hogy művészileg díszítse az akkoriban kiemelkedő jelentőségű Emkendorf birtokot, ahol például a költő Friedrich Gottlieb Klopstockot vagy a francia Lafayette tábornokot fogadták. Az Emkendorf birtokon Bendixen kezdetben olasz mestere asszisztenseként dolgozott, majd Kielben, Hamburgban és Olaszországban folytatta művészeti képzését. 1809-ben Bendixen beiratkozott a drezdai művészeti akadémia hallgatójává (ugyanebben az évben felvételt nyert az "Absalom zu den drei Nesseln" szabadkőműves páholyba), de a következő évben átiratkozott a müncheni művészeti akadémiára. Egy évvel később Friedrich Karl Graf von Reventlow, a Gut Emkendorf tulajdonosának anyagi támogatása lehetővé tette számára, hogy két évet Párizsban töltsön. Ez idő alatt Jacques-Louis David francia történeti festő műtermében tanult. 1913-ban Bendixen visszatért Németországba, és festői karrierbe kezdett. Többek között felvételt nyert a hamburgi "Patriotische Gesellschaft von 1765" rajzoktatói állásába. Ebben a funkcióban tanított több, később nagyon sikeres művészt, például a tájképfestő ARTISTREPLEPLACE0 vagy a késő romantikus festő VARTISTREPLEPLACE1. A történeti kutatások továbbá rámutattak Bendixen szoros kapcsolatára Johann Wolfgang von Goethével, akinek az 1820-as években különböző képi munkákat küldött. Bendixen emellett 1824-ben litográfiai portrét készített Goethéről.
Bendixen különleges szolgálatokat tett az észak-németországi őskori emlékek művészi megörökítésében. Többek között három litográfia formájában ábrázolta a népfalvi sírkamrákat, valamint az altonai Hazafias Társaság birtokában lévő északnémet régiségekről készült különböző litográfiákat. Különösen ismert az "1813-as karácsony" című festménye, amely ma is látható a hamburgi Szent Péter-templomban. Ebben a művében Bendixen Hamburg 1806 és 1814 közötti francia megszállására utal, továbbá életnagyságban megörökítette a brémai bencés szerzetes Ansgart (Szent Ansgár), és oltárképet készített a Lukács evangéliumából vett Emmaus jelenetéről. Mindkét művet ma is őrzik a hamburg-altonai Szent Trinitas templomban és a krempei Szent Péter templomban. 1929-ben Hamburg városa tisztelgett Bendixen érdemei előtt, és a Hamburg-Barmbekben található Bendixensweget neki ajánlotta. A kieli Kiel-Wik városrészben található Bendixenstraße szintén Bendixenről kapta a nevét. 2019-ben Bendixen művei a Hamburger Schule - Das 19. Jahrhundert neu entdeckt (Hamburger Schule - A 19. század újra felfedezve) című kiállításon szerepeltek, amely áprilistól júliusig volt látható a Hamburger Kunsthalle-ban.
Oldal 1 / 2