Amikor Pierre Jean François Turpin 1775-ben Franciaországban egy elszegényedett művész fiaként született, semmi sem utalt sikeres karrierjére. A 18. század vége azonban az újrakezdések, a nagy felfedezők és felfedezők időszaka volt. Olyan embereknek, mint Turpin, olyan lehetőségeket kínált, amelyekhez korábban soha nem volt szerencséjük. Miután a vire-i École des Beaux-Arts művészeti iskolában művészeti tanulmányokat folytatott, belépett a francia hadseregbe, és katona lett. Első állomása Haiti volt. Ott találkozott Alexandre Poiteau-val, aki a párizsi Muséum d'Histoire Naturelle kertésze volt. Poiteau tanította Turpint botanikára, és Turpin lelkesedett. A férfi hamar ráérzett a botanikára, és a két férfi együtt fedezte fel Haiti növényvilágát. Több mint 1200 növényt tartalmazó herbáriumot hoztak létre. Turpin most már ki tudta használni nagy tehetségét: a rajzolást.
Pierre Turpin részletes illusztrációkat készített a gyűjtött növényekről. Ezek szolgáltak a további kutatások alapjául, miután a férfiak visszatértek Franciaországba. Turpin azonban nem sokáig maradt ott. Izgalmas felfedezéseket akart tenni, és Hispaniola és Tortuga felé, valamint további utazásokra indult. Az Egyesült Államokban találkozott Alexander von Humboldttal, akivel később együtt dolgozott. Több mint 900 képet készített Humboldt amerikai utazási munkáihoz. Miután Haitin ismét a hadseregnek dolgozott - ezúttal gyógyszerészként -, Franciaországban telepedett le, ahol botanikusként, kertészként és illusztrátorként dolgozott. Eközben az autodidakta tovább képezte magát. Saját kutatásokat végzett, elméleteket dolgozott ki és saját felfedezéseket tett. Így nagyban hozzájárult a sejtelmélethez és a növények, különösen az édesvízi algák rendszerezéséhez.
Turpin már életében nagy hírnévre tett szert rajzaival. Johann Wolfgang von Goethe például felfigyelt rá, és megkérte, hogy készítsen neki rajzot egy ősnövényről. Goethe egy olaszországi útja során dolgozta ki egy eredeti növény gondolatát, amelyből minden más növény származhat. Turpint tehát arra kérték, hogy rajzoljon egy nem létező növényt. Ezt a feladatot kiválóan megoldotta. Turpin akvarelljei és rajzai számos könyvben jelentek meg, többek között Alexander von Humboldt "Plantes Equinoxales", Augustin Saint-Hilaire "Flora Brasiliae Meridionalis" és Jules Paul Benjamin Delessert "Icones selectae plantarum" című könyveiben. Régi barátjával és pártfogójával, Poiteau-val könyvprojekteken is dolgozott. Turpin megtanította rajzolni tehetséges fiát, Pierre-t, és megszakadt a szíve, amikor a fiú 18 évesen hirtelen meghalt. Fia utolsó festményét, egy amarillisz képet egész életében nagy becsben tartott, és egy felirattal tisztelte meg. Turpin életében készült illusztrációi ma is a világ legszebb botanikai akvarelljei közé tartoznak, és művészi nyomatként is népszerűek.
Amikor Pierre Jean François Turpin 1775-ben Franciaországban egy elszegényedett művész fiaként született, semmi sem utalt sikeres karrierjére. A 18. század vége azonban az újrakezdések, a nagy felfedezők és felfedezők időszaka volt. Olyan embereknek, mint Turpin, olyan lehetőségeket kínált, amelyekhez korábban soha nem volt szerencséjük. Miután a vire-i École des Beaux-Arts művészeti iskolában művészeti tanulmányokat folytatott, belépett a francia hadseregbe, és katona lett. Első állomása Haiti volt. Ott találkozott Alexandre Poiteau-val, aki a párizsi Muséum d'Histoire Naturelle kertésze volt. Poiteau tanította Turpint botanikára, és Turpin lelkesedett. A férfi hamar ráérzett a botanikára, és a két férfi együtt fedezte fel Haiti növényvilágát. Több mint 1200 növényt tartalmazó herbáriumot hoztak létre. Turpin most már ki tudta használni nagy tehetségét: a rajzolást.
Pierre Turpin részletes illusztrációkat készített a gyűjtött növényekről. Ezek szolgáltak a további kutatások alapjául, miután a férfiak visszatértek Franciaországba. Turpin azonban nem sokáig maradt ott. Izgalmas felfedezéseket akart tenni, és Hispaniola és Tortuga felé, valamint további utazásokra indult. Az Egyesült Államokban találkozott Alexander von Humboldttal, akivel később együtt dolgozott. Több mint 900 képet készített Humboldt amerikai utazási munkáihoz. Miután Haitin ismét a hadseregnek dolgozott - ezúttal gyógyszerészként -, Franciaországban telepedett le, ahol botanikusként, kertészként és illusztrátorként dolgozott. Eközben az autodidakta tovább képezte magát. Saját kutatásokat végzett, elméleteket dolgozott ki és saját felfedezéseket tett. Így nagyban hozzájárult a sejtelmélethez és a növények, különösen az édesvízi algák rendszerezéséhez.
Turpin már életében nagy hírnévre tett szert rajzaival. Johann Wolfgang von Goethe például felfigyelt rá, és megkérte, hogy készítsen neki rajzot egy ősnövényről. Goethe egy olaszországi útja során dolgozta ki egy eredeti növény gondolatát, amelyből minden más növény származhat. Turpint tehát arra kérték, hogy rajzoljon egy nem létező növényt. Ezt a feladatot kiválóan megoldotta. Turpin akvarelljei és rajzai számos könyvben jelentek meg, többek között Alexander von Humboldt "Plantes Equinoxales", Augustin Saint-Hilaire "Flora Brasiliae Meridionalis" és Jules Paul Benjamin Delessert "Icones selectae plantarum" című könyveiben. Régi barátjával és pártfogójával, Poiteau-val könyvprojekteken is dolgozott. Turpin megtanította rajzolni tehetséges fiát, Pierre-t, és megszakadt a szíve, amikor a fiú 18 évesen hirtelen meghalt. Fia utolsó festményét, egy amarillisz képet egész életében nagy becsben tartott, és egy felirattal tisztelte meg. Turpin életében készült illusztrációi ma is a világ legszebb botanikai akvarelljei közé tartoznak, és művészi nyomatként is népszerűek.
Oldal 1 / 3