A figyelemre méltó zsánerfestő, Petrus van Schendel élete Hollandia és Belgium történelmi tájainak közepén kezdődött. Az 1806-ban született festő a fény és a sötétség szimfóniáját vitte vászonra élete során, egészen 1870-ig. Van Schendel a romantikus festészetben találta meg hivatását, és a lágy gyertyafényben vagy lámpafényben ragyogó éjszakai jelenetekre specializálódott. Ez a mesteri tudás volt az, ami miatt a "Monsieur Chandelle" becenevet kapta, és ami összetéveszthetetlenné tette műveit, amelyek ma már művészi nyomatok formájában reprodukálódnak.
Van Schendel élete éppoly változatos volt, mint művészi alkotásai. Útja az antwerpeni Királyi Képzőművészeti Akadémián kezdődött, ahol egy családi barát ajánlására kezdett el tanulni. A történelemfestő Mattheus Ignatius van Bree tanítványa alatt fejlesztette készségeit, és végül aranyérmet kapott "Perspektíva" címmel. Akadémiai pályafutását követően van Schendel több városban is letelepedett, és portréfestőként csiszolta készségeit. Akár Bredában, akár Amszterdamban, Rotterdamban vagy Hágában - mindenhol otthagyta művészi nyomát, és számos kiállításon és szalonban vett részt. 1845-ben van Schendel Brüsszelben vert gyökeret. Az ottani műterme tanúskodik egyedülálló szemléletéről: egy jól megvilágított szobára volt osztva, ahol festett, és egy sötétített helyiségre, ahol modelljei pózoltak. Elismertsége és sikere egyre nőtt, erről a párizsi és londoni kiállításokon szerzett érmek is tanúskodtak. I. Leopold király a műveinek gyűjtői közé tartozott, és a művészethez való hozzájárulását a perspektíváról és a mimikáról szóló tankönyvek formájában is megörökítették.
Petrus van Schendel mesteri művészi metszetei arra invitálnak, hogy elmerüljünk éjszakai jeleneteinek lágy fényében, amelyek a bibliai motívumoktól kezdve a tájképeken át a hagyományos portrékig terjednek. Az elektromos ívlámpákkal való megvilágítással végzett kísérletei arról tanúskodnak, hogy kíváncsisága és vágya a festészetben való kifejezés határainak feszegetésére irányul. Nemcsak művész, hanem feltaláló is volt. A gőzgépek mechanikája iránti érdeklődése a gőzhajók rotorlapátjainak javítására szolgáló eszköz szabadalmaztatásához vezetett, és innovatív megközelítéseket dolgozott ki De Kempen lápvidékeinek rekultivációjára. Minden művészi és technikai eredménye ellenére egyszerű, gazdag családi életet élő ember volt, aki háromszor nősült és tizenöt gyermeket szült. Van Schendel bámulatos képessége, hogy munkáiban megragadja a fényt, és innovációja tovább él az általunk ma reprodukált és nagyra becsült, kiváló minőségű műnyomatokban. Művészete élő emlékeztetője annak, hogy egyetlen művész hogyan képes megragadni a világ fényét, és azt egy műnyomatban megörökíteni.
A figyelemre méltó zsánerfestő, Petrus van Schendel élete Hollandia és Belgium történelmi tájainak közepén kezdődött. Az 1806-ban született festő a fény és a sötétség szimfóniáját vitte vászonra élete során, egészen 1870-ig. Van Schendel a romantikus festészetben találta meg hivatását, és a lágy gyertyafényben vagy lámpafényben ragyogó éjszakai jelenetekre specializálódott. Ez a mesteri tudás volt az, ami miatt a "Monsieur Chandelle" becenevet kapta, és ami összetéveszthetetlenné tette műveit, amelyek ma már művészi nyomatok formájában reprodukálódnak.
Van Schendel élete éppoly változatos volt, mint művészi alkotásai. Útja az antwerpeni Királyi Képzőművészeti Akadémián kezdődött, ahol egy családi barát ajánlására kezdett el tanulni. A történelemfestő Mattheus Ignatius van Bree tanítványa alatt fejlesztette készségeit, és végül aranyérmet kapott "Perspektíva" címmel. Akadémiai pályafutását követően van Schendel több városban is letelepedett, és portréfestőként csiszolta készségeit. Akár Bredában, akár Amszterdamban, Rotterdamban vagy Hágában - mindenhol otthagyta művészi nyomát, és számos kiállításon és szalonban vett részt. 1845-ben van Schendel Brüsszelben vert gyökeret. Az ottani műterme tanúskodik egyedülálló szemléletéről: egy jól megvilágított szobára volt osztva, ahol festett, és egy sötétített helyiségre, ahol modelljei pózoltak. Elismertsége és sikere egyre nőtt, erről a párizsi és londoni kiállításokon szerzett érmek is tanúskodtak. I. Leopold király a műveinek gyűjtői közé tartozott, és a művészethez való hozzájárulását a perspektíváról és a mimikáról szóló tankönyvek formájában is megörökítették.
Petrus van Schendel mesteri művészi metszetei arra invitálnak, hogy elmerüljünk éjszakai jeleneteinek lágy fényében, amelyek a bibliai motívumoktól kezdve a tájképeken át a hagyományos portrékig terjednek. Az elektromos ívlámpákkal való megvilágítással végzett kísérletei arról tanúskodnak, hogy kíváncsisága és vágya a festészetben való kifejezés határainak feszegetésére irányul. Nemcsak művész, hanem feltaláló is volt. A gőzgépek mechanikája iránti érdeklődése a gőzhajók rotorlapátjainak javítására szolgáló eszköz szabadalmaztatásához vezetett, és innovatív megközelítéseket dolgozott ki De Kempen lápvidékeinek rekultivációjára. Minden művészi és technikai eredménye ellenére egyszerű, gazdag családi életet élő ember volt, aki háromszor nősült és tizenöt gyermeket szült. Van Schendel bámulatos képessége, hogy munkáiban megragadja a fényt, és innovációja tovább él az általunk ma reprodukált és nagyra becsült, kiváló minőségű műnyomatokban. Művészete élő emlékeztetője annak, hogy egyetlen művész hogyan képes megragadni a világ fényét, és azt egy műnyomatban megörökíteni.
Oldal 1 / 1