Peter Vilhelm Ilsted a 20. század elejének egyik vezető dán művésze volt, aki nemzetközi hírnévre tett szert, különösen a grafikai újítások révén. A "Szabad kiállítás" progresszív művésztársadalomra jellemző festményei betekintést nyújtanak a korabeli polgári élet csendes óráiba, és a rá jellemző redukált színességgel és finom ragyogással ragadnak meg.
A dán kereskedőcsaládban született Ilsted 1878-ban kezdte művészi pályafutását a koppenhágai Képzőművészeti Akadémián, ahol megismerkedett kollégájával és későbbi sógorával, Vilhelm Hammershøivel is. 1883-ban mutatkozott be először a dán művészvilágnak a Charlottenborgi Tavaszi Kiállításon. A jó fogadtatást két évvel később aranyérem követte egy portréfestményért. 1886-ban tanulmányútra indult Olaszországba, Egyiptomba, Palesztinába, Görögországba és Törökországba. Ezt követően Skóciában, Angliában, Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban, Marokkóban és Franciaországban tett látogatásokat. Nemzetközi hírneve gyorsan nőtt. Műveit az 1889-es párizsi világkiállításon, 1907-ben Londonban, valamint Németországban és a párizsi Szalonban is kiállították. 1890-ben és 1899-ben is elnyerte az Eckersberg-érmet. Sikereit otthon is értékelték. 1893-1905 között a Képzőművészeti Akadémia asszisztense volt, 1899-ben pedig a Koppenhágai Művészeti Akadémia tagjává választották. Alkalmanként restaurálási munkákkal bízták meg.
Peter Vilhelm Ilsted munkássága az 1891-ben alapított "Szabad Kiállítás" (Den Frie Udstilling) progresszív művészeti társaság köréhez tartozik, amelyhez Vilhelm Hammershøi és Carl Holsøe is tartozott. Ezek a művészek a "napsütéses és csendes terek" ábrázolásáról váltak ismertté. A csendes, rendezett élet ábrázolása Vermeer emlékeit idézi fel. Műveik rendezett szobákba engednek bepillantást, ahol főként fiatal nőket látunk hátulról vagy profilból, amint tanulnak vagy önreflexióba merülnek. Az anya és gyermeke, két játszó lány, egy tanuló fiú vagy egy olvasó lány szemlélődő zsánerjelenetei olyan nyugalmat sugároznak, amellyel kapcsolatban a világítás és a hátulnézet kétségeket ébreszt: Tényleg minden olyan békés, mint amilyennek látszik? Ilsted és kollégái már életükben nagy elismerésben részesültek. Whistler és Duret például gyűjtötte műveit, amelyeket a redukált színek finom fényessége és a grafikai virtuozitás jellemzett.
Kollégáival ellentétben Ilsted különös érdeklődést mutatott a grafika iránt. Ilsted főként fekete-fehérben dolgozott, de vannak színes nyomatok is. Ennek során olyan finom tónusosságot ért el, amely műveit a mezzotinto egyik legjelentősebb példájává teszi. Forradalmi jelentőségűnek tartják hozzájárulását az à la poupée nyomdatechnika kifejlesztéséhez, amely során a teljes nyomdalapot egyszer festik be. Ilsted már életében nemzetközi hírnévre tett szert, és nagy tiszteletnek örvendve halt meg Koppenhágában 1933-ban.
Peter Vilhelm Ilsted a 20. század elejének egyik vezető dán művésze volt, aki nemzetközi hírnévre tett szert, különösen a grafikai újítások révén. A "Szabad kiállítás" progresszív művésztársadalomra jellemző festményei betekintést nyújtanak a korabeli polgári élet csendes óráiba, és a rá jellemző redukált színességgel és finom ragyogással ragadnak meg.
A dán kereskedőcsaládban született Ilsted 1878-ban kezdte művészi pályafutását a koppenhágai Képzőművészeti Akadémián, ahol megismerkedett kollégájával és későbbi sógorával, Vilhelm Hammershøivel is. 1883-ban mutatkozott be először a dán művészvilágnak a Charlottenborgi Tavaszi Kiállításon. A jó fogadtatást két évvel később aranyérem követte egy portréfestményért. 1886-ban tanulmányútra indult Olaszországba, Egyiptomba, Palesztinába, Görögországba és Törökországba. Ezt követően Skóciában, Angliában, Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban, Marokkóban és Franciaországban tett látogatásokat. Nemzetközi hírneve gyorsan nőtt. Műveit az 1889-es párizsi világkiállításon, 1907-ben Londonban, valamint Németországban és a párizsi Szalonban is kiállították. 1890-ben és 1899-ben is elnyerte az Eckersberg-érmet. Sikereit otthon is értékelték. 1893-1905 között a Képzőművészeti Akadémia asszisztense volt, 1899-ben pedig a Koppenhágai Művészeti Akadémia tagjává választották. Alkalmanként restaurálási munkákkal bízták meg.
Peter Vilhelm Ilsted munkássága az 1891-ben alapított "Szabad Kiállítás" (Den Frie Udstilling) progresszív művészeti társaság köréhez tartozik, amelyhez Vilhelm Hammershøi és Carl Holsøe is tartozott. Ezek a művészek a "napsütéses és csendes terek" ábrázolásáról váltak ismertté. A csendes, rendezett élet ábrázolása Vermeer emlékeit idézi fel. Műveik rendezett szobákba engednek bepillantást, ahol főként fiatal nőket látunk hátulról vagy profilból, amint tanulnak vagy önreflexióba merülnek. Az anya és gyermeke, két játszó lány, egy tanuló fiú vagy egy olvasó lány szemlélődő zsánerjelenetei olyan nyugalmat sugároznak, amellyel kapcsolatban a világítás és a hátulnézet kétségeket ébreszt: Tényleg minden olyan békés, mint amilyennek látszik? Ilsted és kollégái már életükben nagy elismerésben részesültek. Whistler és Duret például gyűjtötte műveit, amelyeket a redukált színek finom fényessége és a grafikai virtuozitás jellemzett.
Kollégáival ellentétben Ilsted különös érdeklődést mutatott a grafika iránt. Ilsted főként fekete-fehérben dolgozott, de vannak színes nyomatok is. Ennek során olyan finom tónusosságot ért el, amely műveit a mezzotinto egyik legjelentősebb példájává teszi. Forradalmi jelentőségűnek tartják hozzájárulását az à la poupée nyomdatechnika kifejlesztéséhez, amely során a teljes nyomdalapot egyszer festik be. Ilsted már életében nemzetközi hírnévre tett szert, és nagy tiszteletnek örvendve halt meg Koppenhágában 1933-ban.
Oldal 1 / 1