Pedro Figarit gyakran hasonlítják más latin-amerikai művészekhez, például Diego Riverához és Tarsila do Amaralhoz, mert velük együtt kiemelkedő szolgálatot tett a latin-amerikai modern művészet új önbizalmának megteremtésében. Ez sokáig nem volt képes emancipálódni az európai hagyományoktól.
Figari már a festészeti tanulmányai előtt is készített vázlatokat akvarellekben és olajfestményekben, de csak egy kitérővel, egy erősen olaszos és akadémikus fázison keresztül talált vissza naiv stílusukhoz. Figari kezdetben jogot tanult, és mint képzett büntető- és polgári védőügyvéd, aktívan felkarolta a szegények ügyét. Festményeivel éppen azokat a dolgokat akarta megszerettetni honfitársaival a hazájukból, amelyek nagy anyagi javak nélkül is teljes mértékben az övék voltak. Festményei ezért többnyire a hagyományos uruguayi élet olyan jeleneteit ábrázolják, mint a bocia vasút, a pampák vagy a candombe-táncosok.
Figari fiatalon közel tíz évig élt Franciaországban, majd Buenos Airesben telepedett le, Uruguayban parlamenti képviselő lett, Londonban külügyminiszter, és csak röviddel halála előtt tért vissza Montevideóba. Figari mindig emlékezetből festette szülőföldje képeit. Művei tehát kevésbé dokumentációk, mint inkább a gauchók életének és földjének rekonstrukciója. Anélkül, hogy egy jelenet történelmi pontosságát akarná reprodukálni, Pedro Figarinak mindenekelőtt az átélt pillanat érzelmi energiáját sikerült ábrázolnia.
Pedro Figarit gyakran hasonlítják más latin-amerikai művészekhez, például Diego Riverához és Tarsila do Amaralhoz, mert velük együtt kiemelkedő szolgálatot tett a latin-amerikai modern művészet új önbizalmának megteremtésében. Ez sokáig nem volt képes emancipálódni az európai hagyományoktól.
Figari már a festészeti tanulmányai előtt is készített vázlatokat akvarellekben és olajfestményekben, de csak egy kitérővel, egy erősen olaszos és akadémikus fázison keresztül talált vissza naiv stílusukhoz. Figari kezdetben jogot tanult, és mint képzett büntető- és polgári védőügyvéd, aktívan felkarolta a szegények ügyét. Festményeivel éppen azokat a dolgokat akarta megszerettetni honfitársaival a hazájukból, amelyek nagy anyagi javak nélkül is teljes mértékben az övék voltak. Festményei ezért többnyire a hagyományos uruguayi élet olyan jeleneteit ábrázolják, mint a bocia vasút, a pampák vagy a candombe-táncosok.
Figari fiatalon közel tíz évig élt Franciaországban, majd Buenos Airesben telepedett le, Uruguayban parlamenti képviselő lett, Londonban külügyminiszter, és csak röviddel halála előtt tért vissza Montevideóba. Figari mindig emlékezetből festette szülőföldje képeit. Művei tehát kevésbé dokumentációk, mint inkább a gauchók életének és földjének rekonstrukciója. Anélkül, hogy egy jelenet történelmi pontosságát akarná reprodukálni, Pedro Figarinak mindenekelőtt az átélt pillanat érzelmi energiáját sikerült ábrázolnia.
Oldal 1 / 1