Tartson velünk egy időutazásra a 19. századi Franciaországba, Paul Hadol világába. Az 1835-ben Remiremontban született és később a nyüzsgő metropoliszban, Párizsban elhunyt Hadol illusztrátorként, rajzolóként és karikaturistaként bontakoztatta ki tehetségét, és a vizuális szatíra igazi mesterévé vált. Hadol, aki a francia sajtó sokszínű táján szerzett magának nevet, olyan neves folyóiratokban tette halhatatlanná műveit, mint a Le Gaulois, a Le Journal Amusant, a High Life, a Le Charivari, a Le Monde comique és a La Vie Parisienne. "White" álnéven Mailly és Baillard számára is készített műveket. A neves illusztrátorrá válás útja azonban nem volt egyenes - pályafutását szerény vámosként kezdte.
Munkái között szerepelt regények illusztrálása, színházi plakátok tervezése és olyan szatirikus sorozatok művészi megvalósítása, mint az "Actualités" (Aktualitások) és a "Mon Musée des Souverains" (Az uralkodók múzeuma). Ezekben a sorozatokban korának politikai uralkodóit ábrázolta, kárörvendően célba véve tetteiket és jellemüket. Egyik legjelentősebb műve, a "La Ménagerie impériale" (A császári állatkert) az 1870-es háború idején készült. Ebben a karikatúrasorozatban Hadol a kegyvesztett Bonaparte család és összeesküvőik fejét helyezte állati testekre. Ez az eleven és kísérteties ábrázolás III. Napóleon egykori császárral kezdődik, aki keselyűként karmaiban szorongatja Franciaország vérző testét - ez egy nyers és erőteljes metafora.
Művészi kifejezései Paul Hadolt méltó jelöltjévé teszik a mi kitűnő művészi nyomatainknak. Munkáinak kiváló minőségű alapanyagon történő reprodukálása életre kelti karikatúráinak finom iróniáját és maró kritikáját. Egy Hadol munkáiról készült művészi nyomat több mint művészi díszítés - a történelem egy darabja, amelyet szatirikus tökéletességgel örökítettek meg. Lehetővé teszi, hogy a kor politikai tájképét egy igazi művész éles és leplezetlen szemszögéből ismerjük meg. Így ezek a művészi nyomatok nemcsak szemet gyönyörködtetőek, hanem egy ablakot is nyitnak egy rég letűnt, de soha el nem felejtett korszakba.
Tartson velünk egy időutazásra a 19. századi Franciaországba, Paul Hadol világába. Az 1835-ben Remiremontban született és később a nyüzsgő metropoliszban, Párizsban elhunyt Hadol illusztrátorként, rajzolóként és karikaturistaként bontakoztatta ki tehetségét, és a vizuális szatíra igazi mesterévé vált. Hadol, aki a francia sajtó sokszínű táján szerzett magának nevet, olyan neves folyóiratokban tette halhatatlanná műveit, mint a Le Gaulois, a Le Journal Amusant, a High Life, a Le Charivari, a Le Monde comique és a La Vie Parisienne. "White" álnéven Mailly és Baillard számára is készített műveket. A neves illusztrátorrá válás útja azonban nem volt egyenes - pályafutását szerény vámosként kezdte.
Munkái között szerepelt regények illusztrálása, színházi plakátok tervezése és olyan szatirikus sorozatok művészi megvalósítása, mint az "Actualités" (Aktualitások) és a "Mon Musée des Souverains" (Az uralkodók múzeuma). Ezekben a sorozatokban korának politikai uralkodóit ábrázolta, kárörvendően célba véve tetteiket és jellemüket. Egyik legjelentősebb műve, a "La Ménagerie impériale" (A császári állatkert) az 1870-es háború idején készült. Ebben a karikatúrasorozatban Hadol a kegyvesztett Bonaparte család és összeesküvőik fejét helyezte állati testekre. Ez az eleven és kísérteties ábrázolás III. Napóleon egykori császárral kezdődik, aki keselyűként karmaiban szorongatja Franciaország vérző testét - ez egy nyers és erőteljes metafora.
Művészi kifejezései Paul Hadolt méltó jelöltjévé teszik a mi kitűnő művészi nyomatainknak. Munkáinak kiváló minőségű alapanyagon történő reprodukálása életre kelti karikatúráinak finom iróniáját és maró kritikáját. Egy Hadol munkáiról készült művészi nyomat több mint művészi díszítés - a történelem egy darabja, amelyet szatirikus tökéletességgel örökítettek meg. Lehetővé teszi, hogy a kor politikai tájképét egy igazi művész éles és leplezetlen szemszögéből ismerjük meg. Így ezek a művészi nyomatok nemcsak szemet gyönyörködtetőek, hanem egy ablakot is nyitnak egy rég letűnt, de soha el nem felejtett korszakba.
Oldal 1 / 1