"A rajzaim inspirálnak és nem definiálhatók. Nem határoznak meg semmit. A zenéhez hasonlóan a bizonytalan kétértelmű birodalmába helyeznek minket."
Odilon Redon művei a fénnyel átitatott impresszionizmus fénykorában születtek, és nem is állhatnának vele ellentétben. Redon az árnyék és a sötétség mestere volt. Mélyen magából merített, megküzdött a tudatalattival, és rátalált a félelem és a halál képeire.
"Mi különbözteti meg a művészt a dilettánstól?" - kérdezte Redon. "Csak a fájdalom, amit a művész érez. A dilettáns csak az élvezetet keresi."
Az expresszionizmus és a szürrealizmus előfutára, Redon szénrajzainak és grafikáinak "fekete szakasza" a testről levált szemgolyók jól ismert rémképeit, a mosolygó pók motívumát, vagy az ablakpárkányon ülő "holló" képét mint a halál hírnökét, amelyet Edgar Allen Poe "A holló" című verse ihletett.
A szürrealizmus szellemének megfelelően Redon többször is elmosja az álom és a valóság közötti határokat képi módon. Egy "Kaktuszembert" ábrázol, akinek a fejéből tüskék nőnek ki, az 1885-ben rajzolt "Tojásnak" szeme van, és szőrtelen koponyaként félig kiáll egy tojáskehelyből.
Első fia fájdalmas elvesztése után Redon munkássága jelentősen megváltozott alkotói életének második szakaszában, amely második fia születése után kezdődött. Festményei most tele vannak színes ragyogással, és az általa használt pasztellszínek világos tónusaiban ragyognak. A művész a külvilág felé fordul: tiszta színekkel fest tájképeket, virágos csendéleteket, tematikailag pedig a keresztény és buddhista mitológia transzcendens eszméi felé nyit.
"A rajzaim inspirálnak és nem definiálhatók. Nem határoznak meg semmit. A zenéhez hasonlóan a bizonytalan kétértelmű birodalmába helyeznek minket."
Odilon Redon művei a fénnyel átitatott impresszionizmus fénykorában születtek, és nem is állhatnának vele ellentétben. Redon az árnyék és a sötétség mestere volt. Mélyen magából merített, megküzdött a tudatalattival, és rátalált a félelem és a halál képeire.
"Mi különbözteti meg a művészt a dilettánstól?" - kérdezte Redon. "Csak a fájdalom, amit a művész érez. A dilettáns csak az élvezetet keresi."
Az expresszionizmus és a szürrealizmus előfutára, Redon szénrajzainak és grafikáinak "fekete szakasza" a testről levált szemgolyók jól ismert rémképeit, a mosolygó pók motívumát, vagy az ablakpárkányon ülő "holló" képét mint a halál hírnökét, amelyet Edgar Allen Poe "A holló" című verse ihletett.
A szürrealizmus szellemének megfelelően Redon többször is elmosja az álom és a valóság közötti határokat képi módon. Egy "Kaktuszembert" ábrázol, akinek a fejéből tüskék nőnek ki, az 1885-ben rajzolt "Tojásnak" szeme van, és szőrtelen koponyaként félig kiáll egy tojáskehelyből.
Első fia fájdalmas elvesztése után Redon munkássága jelentősen megváltozott alkotói életének második szakaszában, amely második fia születése után kezdődött. Festményei most tele vannak színes ragyogással, és az általa használt pasztellszínek világos tónusaiban ragyognak. A művész a külvilág felé fordul: tiszta színekkel fest tájképeket, virágos csendéleteket, tematikailag pedig a keresztény és buddhista mitológia transzcendens eszméi felé nyit.
Oldal 1 / 13