Meindert Hobbema holland tájképfestő volt, aki fellázadt a korabeli zsánerfestők populista stílusa ellen. A szabadtéri festő így csatlakozott neves honfitársai és festői, Aelbert Cuyp, Jacob van Ruisdael és Salomon van Ruisdael sorába. Hobbema ma mindenekelőtt a holland barokk fontos alakjának számít. A ma már nagyra becsült művész első irodalmi említése azonban csak egy 1751-es holland enciklopédiában található, noha már a 17. század közepén pazar életművel rendelkezett. Hobbema jellegzetes tájképeit sövények, tavak és erdők tarkítják. Egyik kedvenc motívuma a malom. Valószínűleg számos műve a holland-vesztfáliai határon és az alsó-rajnai természeti környezetben készült.
1638-ban született Meyndert Lubbertsz Amszterdamban, 1660-tól ismeretlen okokból a Hobbema vezetéknevet használta. Ez idő tájt fejezte be művészeti képzését szülővárosában, Jacob van Ruisdael festő műhelyében. Ruisdael hatása különösen Hobbema 1660 utáni festményein mutatkozik meg, mivel a korábbi műveket sokkal világosabb és visszafogottabb paletta jellemzi. Hobbema egész életében bensőséges barátságot ápolt tanárával, Ruisdaellel, akit még az esküvőjén is tanúnak nevezett ki. Hobbema 35 éves korában feleségül vette Eeltien Vincket. Ebből az egyesülésből jövedelmező szakmai álláshoz jutott, mivel Vinck Amszterdam egyik későbbi polgármesterének dajkája volt. Hobbema azonban az amszterdami bor- és olajipar adminisztrátoraként végzett szakmai feladatai miatt elhanyagolta festői munkásságát. Az, hogy hány mű valóban az ő kezéből származik, művészettörténészenként változó. A tulajdonítások közül sok csupán feltételezés. A holland festészeti stílusa és témái is széles körben elterjedtek. Általában 500, napjainkig fennmaradt eredeti példányt maga Hobbema készíthetett. Más művek másolatok lehetnek a 19. század végéről, amikor Hobberma naturalista stílusa ismét divatba jött. Az is valószínű, hogy Hobbema segédeket alkalmazott műhelyében, akik a festmények egyes részeit az ő felügyelete és előre elkészített kompozíciók alapján festették. A 17. században a tájképfestők körében gyakori volt az úgynevezett staffage-festők alkalmazása. Ezek a festők voltak egyedül felelősek azért, hogy a tájképekbe kis embereket illesszenek. Úgy tűnik, hogy Hobbema csak szerény hatással volt korának művészeti életére. Festményei ma a holland későrealizmus legjobbjai közé tartoznak. Szegény és magányos (felesége és öt gyermeke már előtte meghalt), Hobbemát 71 éves korában Amszterdamban egy szegénysírban temették el.
Meindert Hobbema holland tájképfestő volt, aki fellázadt a korabeli zsánerfestők populista stílusa ellen. A szabadtéri festő így csatlakozott neves honfitársai és festői, Aelbert Cuyp, Jacob van Ruisdael és Salomon van Ruisdael sorába. Hobbema ma mindenekelőtt a holland barokk fontos alakjának számít. A ma már nagyra becsült művész első irodalmi említése azonban csak egy 1751-es holland enciklopédiában található, noha már a 17. század közepén pazar életművel rendelkezett. Hobbema jellegzetes tájképeit sövények, tavak és erdők tarkítják. Egyik kedvenc motívuma a malom. Valószínűleg számos műve a holland-vesztfáliai határon és az alsó-rajnai természeti környezetben készült.
1638-ban született Meyndert Lubbertsz Amszterdamban, 1660-tól ismeretlen okokból a Hobbema vezetéknevet használta. Ez idő tájt fejezte be művészeti képzését szülővárosában, Jacob van Ruisdael festő műhelyében. Ruisdael hatása különösen Hobbema 1660 utáni festményein mutatkozik meg, mivel a korábbi műveket sokkal világosabb és visszafogottabb paletta jellemzi. Hobbema egész életében bensőséges barátságot ápolt tanárával, Ruisdaellel, akit még az esküvőjén is tanúnak nevezett ki. Hobbema 35 éves korában feleségül vette Eeltien Vincket. Ebből az egyesülésből jövedelmező szakmai álláshoz jutott, mivel Vinck Amszterdam egyik későbbi polgármesterének dajkája volt. Hobbema azonban az amszterdami bor- és olajipar adminisztrátoraként végzett szakmai feladatai miatt elhanyagolta festői munkásságát. Az, hogy hány mű valóban az ő kezéből származik, művészettörténészenként változó. A tulajdonítások közül sok csupán feltételezés. A holland festészeti stílusa és témái is széles körben elterjedtek. Általában 500, napjainkig fennmaradt eredeti példányt maga Hobbema készíthetett. Más művek másolatok lehetnek a 19. század végéről, amikor Hobberma naturalista stílusa ismét divatba jött. Az is valószínű, hogy Hobbema segédeket alkalmazott műhelyében, akik a festmények egyes részeit az ő felügyelete és előre elkészített kompozíciók alapján festették. A 17. században a tájképfestők körében gyakori volt az úgynevezett staffage-festők alkalmazása. Ezek a festők voltak egyedül felelősek azért, hogy a tájképekbe kis embereket illesszenek. Úgy tűnik, hogy Hobbema csak szerény hatással volt korának művészeti életére. Festményei ma a holland későrealizmus legjobbjai közé tartoznak. Szegény és magányos (felesége és öt gyermeke már előtte meghalt), Hobbemát 71 éves korában Amszterdamban egy szegénysírban temették el.
Oldal 1 / 1