Három gyermekéről kellett gondoskodnia: reumás fiáról és lányáról, valamint szeretőjéről, aki tüdőtuberkulózisban szenvedett. Egy mallorcai nyaralásnak kellett volna enyhülést hoznia a fiú és a szerető panaszaira, de katasztrófa lett belőle, mert az első kényelmes szállás után egy régi, nyirkos kolostorban kellett beérniük. Amikor a déli kirándulásról visszatér a gyerekekkel a szállásra, a beteg férfit teljesen szétesett idegekkel találja. Éppen egy zongoradarabot írt le, amelynek egyenletes nyolcadhangjai az imént elvonult vihar hulló esőcseppjeire emlékeztetnek. De egészségileg nem tett jót neki a nyaralás. Évekkel később elválik a szerelmétől, és belehal a tüdőbetegségébe. Fiuknak azonban jót tett az üdülés, és 1889-re eléri a hatvanhatodik életévét.
Amit a fiatal Jean-François-Maurice-Arnauld Dudevant azon a télen átélt, az Frédéric Chopin híres esőcsepp-prelűdjének megalkotása volt. Érdekes: Maurice később úgy tűnik, nagyon polgári életet élt, de nagy nevekben és nagy művészetben sosem volt hiány. Otthon, Nohant-Vicben, édesanyja szalonjában olyan nagyságok voltak a barátai és asztaltársai, mint Balzac, Flaubert és Liszt Ferenc, Chopin mellett. Állítólag még Abraham Lincolnnal is találkozott Amerikában. A serdülő Dudevant báró művészi pályára lépett. Maurice Sandnak nevezi magát, mert Sand az írói álneve édesanyjának, a George Sand néven ismert írónőnek és feministának, aki néhány kortársa számára az enfant terrible megtestesítője volt: egy férfiruhába öltözött szivarozó, szászországi gróf Moritz leszármazottja. Maurice a legkülönbözőbb területeken tevékenykedik, különösen íróként, sőt, mint ismert lepketenyésztő és -gyűjtő is. De mindenekelőtt képzőművészként dolgozott. Tanára nem más volt, mint Eugène Delacroix, aki - meglepetés, meglepetés - édesanyja barátja volt.
Maurice Sand festményeket alkotott, de szenvedélye az illusztrációk és grafikák voltak a legkülönbözőbb témákban. Szívét-lelkét fő művébe, a "Masques et Bouffons" című könyvbe fektette: Édesanyja kúriájában, amelyben élete nagy részében vele élt, már fiatalkorában bábszínpadot állítottak fel. Ez az évek során egyre professzionálisabbá vált. Ezen a színpadon (amely ma múzeum) ihletve írta meg a commedia dell'arte történetét, a műfaj jelmezes bábjainak illusztrációival illusztrálva, amelynek történelmi fejlődését ábrázolta. A mű megjelenésének évében, 1860-ban felvették a Becsület Légiójába, amit később Delacroix is megkapott, és amit édesanyja humorosan visszautasított. Késői életében feleségül vette a család barátjának, egy metszőművésznek a lányát, aki apa lett, korosodó édesanyja pedig szerető nagymama. Otthonukban, Nohant-Vicben együtt vannak eltemetve.
Három gyermekéről kellett gondoskodnia: reumás fiáról és lányáról, valamint szeretőjéről, aki tüdőtuberkulózisban szenvedett. Egy mallorcai nyaralásnak kellett volna enyhülést hoznia a fiú és a szerető panaszaira, de katasztrófa lett belőle, mert az első kényelmes szállás után egy régi, nyirkos kolostorban kellett beérniük. Amikor a déli kirándulásról visszatér a gyerekekkel a szállásra, a beteg férfit teljesen szétesett idegekkel találja. Éppen egy zongoradarabot írt le, amelynek egyenletes nyolcadhangjai az imént elvonult vihar hulló esőcseppjeire emlékeztetnek. De egészségileg nem tett jót neki a nyaralás. Évekkel később elválik a szerelmétől, és belehal a tüdőbetegségébe. Fiuknak azonban jót tett az üdülés, és 1889-re eléri a hatvanhatodik életévét.
Amit a fiatal Jean-François-Maurice-Arnauld Dudevant azon a télen átélt, az Frédéric Chopin híres esőcsepp-prelűdjének megalkotása volt. Érdekes: Maurice később úgy tűnik, nagyon polgári életet élt, de nagy nevekben és nagy művészetben sosem volt hiány. Otthon, Nohant-Vicben, édesanyja szalonjában olyan nagyságok voltak a barátai és asztaltársai, mint Balzac, Flaubert és Liszt Ferenc, Chopin mellett. Állítólag még Abraham Lincolnnal is találkozott Amerikában. A serdülő Dudevant báró művészi pályára lépett. Maurice Sandnak nevezi magát, mert Sand az írói álneve édesanyjának, a George Sand néven ismert írónőnek és feministának, aki néhány kortársa számára az enfant terrible megtestesítője volt: egy férfiruhába öltözött szivarozó, szászországi gróf Moritz leszármazottja. Maurice a legkülönbözőbb területeken tevékenykedik, különösen íróként, sőt, mint ismert lepketenyésztő és -gyűjtő is. De mindenekelőtt képzőművészként dolgozott. Tanára nem más volt, mint Eugène Delacroix, aki - meglepetés, meglepetés - édesanyja barátja volt.
Maurice Sand festményeket alkotott, de szenvedélye az illusztrációk és grafikák voltak a legkülönbözőbb témákban. Szívét-lelkét fő művébe, a "Masques et Bouffons" című könyvbe fektette: Édesanyja kúriájában, amelyben élete nagy részében vele élt, már fiatalkorában bábszínpadot állítottak fel. Ez az évek során egyre professzionálisabbá vált. Ezen a színpadon (amely ma múzeum) ihletve írta meg a commedia dell'arte történetét, a műfaj jelmezes bábjainak illusztrációival illusztrálva, amelynek történelmi fejlődését ábrázolta. A mű megjelenésének évében, 1860-ban felvették a Becsület Légiójába, amit később Delacroix is megkapott, és amit édesanyja humorosan visszautasított. Késői életében feleségül vette a család barátjának, egy metszőművésznek a lányát, aki apa lett, korosodó édesanyja pedig szerető nagymama. Otthonukban, Nohant-Vicben együtt vannak eltemetve.
Oldal 1 / 2