Jean Louis Tocqué 1696. november 19-én született Párizs szívében, és már korán lelkesedett a művészi alkotásért. Apja elvesztésével, aki szintén a festészetben találta meg kifejezési eszközeit, a fiatal Tocqué alig tizennégy éves korában fordulópont elé került. Az élet és maga a művészet egy összetett és árnyalt történetet írt, amely ezentúl a neves művész Jean Marc Nattier kezében pihent. Ettől a pillanattól kezdve Tocqué mély odaadással díszítette a vásznat, amelyet Nattier és más tehetséges mentorok, például Nicolas Bertin és Hyacinthe Rigaud mesteri keze formált és irányított. Az ebből az időszakból származó grafikák még ma is tanúskodnak mesterségének aprólékos műveléséről és a műveiben kifejeződő ragyogásról.
Az élénk színek és a finom ecsetvonások kaleidoszkópja, Tocqué pályafutása Jean-Marc Nattier bensőséges tanulmányai során kezdődött. Itt alakította ki jellegzetes stílusát, amelyre Hyacinthe Rigaud és a francia festészet másik ragyogó alakja, Nicolas de Largillierre is hatással volt. Tocqué első nagy projektje, XV. francia Lajos portréja ajándék volt dédapjának, XIV. Lajosnak, aki szintén francia király volt. Minden ecsetvonás, minden színfolt a vásznon egy nagyobb egész része volt, amely az emberi lélek gazdagságát és egyediségét fejezte ki. Művei - több mint ötven portré - 1737 és 1759 között gyönyörködtették a szemlélődő tekinteteket a Szalon, a párizsi Académie des Beaux-Arts hivatalos művészeti kiállításán.
A művész 1757-től távoli országokba vonzódott. Két évet töltött az Orosz Birodalomban Erzsébet Petrovna cárnő meghívására, ahol elkészítette ünnepi portréját, egy lenyűgöző remekművet, amely ma büszkén díszíti a szentpétervári Ermitázs gyűjteményét. Az 1760-as évekkel egy dániai utazás következett, ahol nemcsak a királyi családot formálta át bonyolult portrékká, hanem a koppenhágai Dán Királyi Képzőművészeti Akadémián is átadta bölcsességét és tapasztalatait. De bárhová is vitték az utazásai, Tocqué mindig képes volt felcsillanó szemeket varázsolni a nézők szemébe - akár festményei, akár az egyedi stílusát és lenyűgöző készségét dicsérő művészi nyomatok révén. Tocqué egészen élete végéig, 1772. február 10-én, Párizsban, szenvedélyének szentelte magát, és olyan részletgazdag és mély művészi tájat hagyott hátra, amely mind a mai napig felülmúlhatatlan.
Jean Louis Tocqué 1696. november 19-én született Párizs szívében, és már korán lelkesedett a művészi alkotásért. Apja elvesztésével, aki szintén a festészetben találta meg kifejezési eszközeit, a fiatal Tocqué alig tizennégy éves korában fordulópont elé került. Az élet és maga a művészet egy összetett és árnyalt történetet írt, amely ezentúl a neves művész Jean Marc Nattier kezében pihent. Ettől a pillanattól kezdve Tocqué mély odaadással díszítette a vásznat, amelyet Nattier és más tehetséges mentorok, például Nicolas Bertin és Hyacinthe Rigaud mesteri keze formált és irányított. Az ebből az időszakból származó grafikák még ma is tanúskodnak mesterségének aprólékos műveléséről és a műveiben kifejeződő ragyogásról.
Az élénk színek és a finom ecsetvonások kaleidoszkópja, Tocqué pályafutása Jean-Marc Nattier bensőséges tanulmányai során kezdődött. Itt alakította ki jellegzetes stílusát, amelyre Hyacinthe Rigaud és a francia festészet másik ragyogó alakja, Nicolas de Largillierre is hatással volt. Tocqué első nagy projektje, XV. francia Lajos portréja ajándék volt dédapjának, XIV. Lajosnak, aki szintén francia király volt. Minden ecsetvonás, minden színfolt a vásznon egy nagyobb egész része volt, amely az emberi lélek gazdagságát és egyediségét fejezte ki. Művei - több mint ötven portré - 1737 és 1759 között gyönyörködtették a szemlélődő tekinteteket a Szalon, a párizsi Académie des Beaux-Arts hivatalos művészeti kiállításán.
A művész 1757-től távoli országokba vonzódott. Két évet töltött az Orosz Birodalomban Erzsébet Petrovna cárnő meghívására, ahol elkészítette ünnepi portréját, egy lenyűgöző remekművet, amely ma büszkén díszíti a szentpétervári Ermitázs gyűjteményét. Az 1760-as évekkel egy dániai utazás következett, ahol nemcsak a királyi családot formálta át bonyolult portrékká, hanem a koppenhágai Dán Királyi Képzőművészeti Akadémián is átadta bölcsességét és tapasztalatait. De bárhová is vitték az utazásai, Tocqué mindig képes volt felcsillanó szemeket varázsolni a nézők szemébe - akár festményei, akár az egyedi stílusát és lenyűgöző készségét dicsérő művészi nyomatok révén. Tocqué egészen élete végéig, 1772. február 10-én, Párizsban, szenvedélyének szentelte magát, és olyan részletgazdag és mély művészi tájat hagyott hátra, amely mind a mai napig felülmúlhatatlan.
Oldal 1 / 1