Lewis Hine amerikai fotográfus volt, aki leginkább az egyszerű munkásokról és emigránsokról készített portréiról ismert. Társadalmi dokumentaristaként a gazdasági válság korabeli, heves munkásharcoktól sújtott Egyesült Államok társadalmi bajait akarta feltárni. A szociológus végzettségű férfi a gyermekmunkáról készített kíméletlen fotóival szenvedélyesen akart változást elérni.
"A jó fénykép nem egyszerűen egy tárgy vagy tárgycsoport reprodukciója - hanem a természet értelmezése, a fotós által kapott és másoknak közvetíteni kívánt benyomások megjelenítése." Ezzel a mottóval a fejében mesélt az Empire State Building építéséről, a gyermekmunkáról és az Európából érkező szegény kivándorlókról, akik ezrével érkeztek Ellis Islandre. Különösen megdöbbentő volt a gyermekeivel a semmibe bámuló vendégmunkás portréja. A fiatal nő arcán szinte tapintható a kétségbeesés és a kimerültség.
Ő maga viszonylag szerény körülmények közül származott. Apja korai halála után alkalmi munkákból élt, amíg sikerült pedagógiát és szociológiát tanulnia. Ezzel egy időben a New York-i Etikai Kultúra Iskolában tanított. Kollégái hatására autodidakta módon kezdte el tanulni a fotózás alapjait. Néhány évvel később már főállású fotósként dolgozhatott Európában és az Egyesült Államokban.
Lewis Hine amerikai fotográfus volt, aki leginkább az egyszerű munkásokról és emigránsokról készített portréiról ismert. Társadalmi dokumentaristaként a gazdasági válság korabeli, heves munkásharcoktól sújtott Egyesült Államok társadalmi bajait akarta feltárni. A szociológus végzettségű férfi a gyermekmunkáról készített kíméletlen fotóival szenvedélyesen akart változást elérni.
"A jó fénykép nem egyszerűen egy tárgy vagy tárgycsoport reprodukciója - hanem a természet értelmezése, a fotós által kapott és másoknak közvetíteni kívánt benyomások megjelenítése." Ezzel a mottóval a fejében mesélt az Empire State Building építéséről, a gyermekmunkáról és az Európából érkező szegény kivándorlókról, akik ezrével érkeztek Ellis Islandre. Különösen megdöbbentő volt a gyermekeivel a semmibe bámuló vendégmunkás portréja. A fiatal nő arcán szinte tapintható a kétségbeesés és a kimerültség.
Ő maga viszonylag szerény körülmények közül származott. Apja korai halála után alkalmi munkákból élt, amíg sikerült pedagógiát és szociológiát tanulnia. Ezzel egy időben a New York-i Etikai Kultúra Iskolában tanított. Kollégái hatására autodidakta módon kezdte el tanulni a fotózás alapjait. Néhány évvel később már főállású fotósként dolgozhatott Európában és az Egyesült Államokban.
Oldal 1 / 4