Karl Pavlovics Brjullov orosz festő munkássága ma is lenyűgöző, hiszen portréit különösen élénknek és kifejezőnek tartják. A művész 1799-ben született Szentpéterváron, és 1852-ben halt meg az olaszországi Manziana városában. Karl Pavlovics Brjullov festői tevékenysége mellett építészként is tevékenykedett. Ismerősei és barátai "Nagy Károlynak" is nevezték a tehetséges festőt, ami jól mutatja, hogy már életében milyen hírnévre tett szert. Stílusilag a művész az orosz neoklasszicizmus és a romantika korszaka között áll, ami expresszív festményeiben is tükröződik. Brjullovot monumentális festményeivel hasonlították össze Peter Paul Rubens-val. A festőművész és építész szorosan kötődött az Taras Hryhorowytsch Schewtschenko-hez, akit támogatott festői fejlődésében. Végül még Sevcsenkót is kivásárolta a szolgaságból, amiért egy festménnyel fizetett.
Bryllov számos európai várost meglátogatott, például Drezdát, Münchent, Rómát, és eljutott egészen Palesztináig. Számos utazása során megismerkedett a múlt mestereinek munkáival, és olyan festményeket tervezett, amelyek itt készültek: Így művei az "Utolsó éjszaka Pompejiben" vagy "Ines de Castro meggyilkolása" címet viselik. A festő nagyon élénken ábrázolta ezeket a témákat, legendákat és történeteket, gyakorlatilag bevonva a nézőt a jelenetekbe. Ez különösen a finom karakterábrázolásokon keresztül válik világossá.
A mai napig lenyűgöz festészetének realizmusa, amely kéz a kézben jár az ősi témák romantikus ábrázolásával. Különösen vonzóak az élénk színek, amelyeket a festő a hangulatok és a fényviszonyok reprodukálására használ. A monumentális ábrázolásokon, mint például Pompeji városának eleste, a színeket arra használja, hogy a nézőt közelebb hozza az idők végezetének hangulatához. De az "Olasz dél" harmonikus képe is melegséget nyer a színvilága révén, amely magával ragadja a nézőt.
Karl Pavlovics Brjullov orosz festő munkássága ma is lenyűgöző, hiszen portréit különösen élénknek és kifejezőnek tartják. A művész 1799-ben született Szentpéterváron, és 1852-ben halt meg az olaszországi Manziana városában. Karl Pavlovics Brjullov festői tevékenysége mellett építészként is tevékenykedett. Ismerősei és barátai "Nagy Károlynak" is nevezték a tehetséges festőt, ami jól mutatja, hogy már életében milyen hírnévre tett szert. Stílusilag a művész az orosz neoklasszicizmus és a romantika korszaka között áll, ami expresszív festményeiben is tükröződik. Brjullovot monumentális festményeivel hasonlították össze Peter Paul Rubens-val. A festőművész és építész szorosan kötődött az Taras Hryhorowytsch Schewtschenko-hez, akit támogatott festői fejlődésében. Végül még Sevcsenkót is kivásárolta a szolgaságból, amiért egy festménnyel fizetett.
Bryllov számos európai várost meglátogatott, például Drezdát, Münchent, Rómát, és eljutott egészen Palesztináig. Számos utazása során megismerkedett a múlt mestereinek munkáival, és olyan festményeket tervezett, amelyek itt készültek: Így művei az "Utolsó éjszaka Pompejiben" vagy "Ines de Castro meggyilkolása" címet viselik. A festő nagyon élénken ábrázolta ezeket a témákat, legendákat és történeteket, gyakorlatilag bevonva a nézőt a jelenetekbe. Ez különösen a finom karakterábrázolásokon keresztül válik világossá.
A mai napig lenyűgöz festészetének realizmusa, amely kéz a kézben jár az ősi témák romantikus ábrázolásával. Különösen vonzóak az élénk színek, amelyeket a festő a hangulatok és a fényviszonyok reprodukálására használ. A monumentális ábrázolásokon, mint például Pompeji városának eleste, a színeket arra használja, hogy a nézőt közelebb hozza az idők végezetének hangulatához. De az "Olasz dél" harmonikus képe is melegséget nyer a színvilága révén, amely magával ragadja a nézőt.
Oldal 1 / 2