Amikor John Crome-ot 1821 tavaszán, mindössze 53 éves korában eltemették a norwichi Szent György-templomban, barátai és tanítványai az angol művészet történetének egyik legjelentősebb tájképfestőjét gyászolták. A tehetséges és fantáziadús fiatalember, Chrome meglehetősen véletlenül jutott el a festészethez. Tizenkét évesen először egy orvos kifutófiújaként dolgozott, majd táblaképfestőnek tanult. Első "műalkotásai" házak, kocsmák feliratai és lovaskocsik színes díszítőpaneljei voltak. Összebarátkozott Robert Landbrooke-kal, egy nyomdásztanonccal, aki később szintén elismert tájképfestő lett. Gyorsan kialakult közöttük egy közös hobbi. A két fiatalember a környező Norfolk megye idilli vidékét járta, füveket, virágokat és fákat rajzolt. Néhány munka olyan jól sikerült, hogy Robert Landbrooke főnöke megvásárolta a képeket, hogy nagyobb példányszámban nyomtathassa ki őket.
John Chrome igazi autodidakta művész volt, művészeti tanulmányok helyett minden technikát saját magának tanított. Nagy segítségére volt Robert Landbrooke munkatársa, akinek kiterjedt gyűjteménye volt híres festmények lenyomataiból. John Chrome Thomas Gainsborough, a holland Meindert Hobbema és más nagy festők festményeit másolta. A tapogatózás és a próbálkozások és hibák időszakában találkozott William Beechey londoni portréfestővel, aki fontos útmutatást adott neki. A feltörekvő Chrome festő tehetsége olyan nagy volt, hogy abból élt, hogy rajzórákat adott magántanulóknak. 24 évesen már olyan sikeres volt, hogy családot alapíthatott. Feleségül vette feleségét, Phoebe-t, és idővel nyolc gyermekük született. Közülük ketten, John Berney és William Henry később szintén híres festők lettek.
Crome és Ladbrooke nemcsak tehetségesek voltak, hanem vízióval is rendelkeztek. A 19. század elején közösen alapították meg a Norwichi Művészek Társaságát. Az 1805-ös első kiállításuk az angol művészettörténet fontos dátumának számít. Ekkor született meg a Norwich-i festőiskola, az első olyan erős művészeti mozgalom, amely a londoni metropoliszon kívül is megvetette a lábát. A norwichi festőiskola a "holland aranykorból" merített. Olyan nagy holland festők festészeti stílusát vette át, mint Esaias van de Velde, Jacob van Ruisdael vagy Aelbert Cuyp, és ezt a stílust új módon értelmezte.
Az európai hatások ellenére John Chrome nagyon is földhözragadt kortárs maradt. Csak alkalmanként utazott a 120 mérföldre lévő Londonba, és egyszer állított ki az ottani Királyi Akadémián. Életében csak egyszer utazott Párizsba. Lenyűgöző utazás volt, számos művészeti ingerrel. A visszatérését követő hónapokban egy sor festményt készített párizsi jelenetekről, valamint Boulogne és Oostende kikötővárosairól. Ma, 200 évvel korai halála után, művei halhatatlanná váltak. Festményei a legnagyobb múzeumok termeit töltik meg, többek között a londoni Tate Galériában és a Királyi Akadémián is megtalálhatók. Munkáinak nagy része szülővárosában, a Norwichi Kastélymúzeumban is megcsodálható.
Amikor John Crome-ot 1821 tavaszán, mindössze 53 éves korában eltemették a norwichi Szent György-templomban, barátai és tanítványai az angol művészet történetének egyik legjelentősebb tájképfestőjét gyászolták. A tehetséges és fantáziadús fiatalember, Chrome meglehetősen véletlenül jutott el a festészethez. Tizenkét évesen először egy orvos kifutófiújaként dolgozott, majd táblaképfestőnek tanult. Első "műalkotásai" házak, kocsmák feliratai és lovaskocsik színes díszítőpaneljei voltak. Összebarátkozott Robert Landbrooke-kal, egy nyomdásztanonccal, aki később szintén elismert tájképfestő lett. Gyorsan kialakult közöttük egy közös hobbi. A két fiatalember a környező Norfolk megye idilli vidékét járta, füveket, virágokat és fákat rajzolt. Néhány munka olyan jól sikerült, hogy Robert Landbrooke főnöke megvásárolta a képeket, hogy nagyobb példányszámban nyomtathassa ki őket.
John Chrome igazi autodidakta művész volt, művészeti tanulmányok helyett minden technikát saját magának tanított. Nagy segítségére volt Robert Landbrooke munkatársa, akinek kiterjedt gyűjteménye volt híres festmények lenyomataiból. John Chrome Thomas Gainsborough, a holland Meindert Hobbema és más nagy festők festményeit másolta. A tapogatózás és a próbálkozások és hibák időszakában találkozott William Beechey londoni portréfestővel, aki fontos útmutatást adott neki. A feltörekvő Chrome festő tehetsége olyan nagy volt, hogy abból élt, hogy rajzórákat adott magántanulóknak. 24 évesen már olyan sikeres volt, hogy családot alapíthatott. Feleségül vette feleségét, Phoebe-t, és idővel nyolc gyermekük született. Közülük ketten, John Berney és William Henry később szintén híres festők lettek.
Crome és Ladbrooke nemcsak tehetségesek voltak, hanem vízióval is rendelkeztek. A 19. század elején közösen alapították meg a Norwichi Művészek Társaságát. Az 1805-ös első kiállításuk az angol művészettörténet fontos dátumának számít. Ekkor született meg a Norwich-i festőiskola, az első olyan erős művészeti mozgalom, amely a londoni metropoliszon kívül is megvetette a lábát. A norwichi festőiskola a "holland aranykorból" merített. Olyan nagy holland festők festészeti stílusát vette át, mint Esaias van de Velde, Jacob van Ruisdael vagy Aelbert Cuyp, és ezt a stílust új módon értelmezte.
Az európai hatások ellenére John Chrome nagyon is földhözragadt kortárs maradt. Csak alkalmanként utazott a 120 mérföldre lévő Londonba, és egyszer állított ki az ottani Királyi Akadémián. Életében csak egyszer utazott Párizsba. Lenyűgöző utazás volt, számos művészeti ingerrel. A visszatérését követő hónapokban egy sor festményt készített párizsi jelenetekről, valamint Boulogne és Oostende kikötővárosairól. Ma, 200 évvel korai halála után, művei halhatatlanná váltak. Festményei a legnagyobb múzeumok termeit töltik meg, többek között a londoni Tate Galériában és a Királyi Akadémián is megtalálhatók. Munkáinak nagy része szülővárosában, a Norwichi Kastélymúzeumban is megcsodálható.
Oldal 1 / 1