Jean Joseph Xavier Bidauld (1758-1846) francia festő különösen tájképeiről vált híressé. Idősebb testvérével, Jean-Pierre-Xavierrel együtt először Lyonban tanult festészetet. 1783-ban Párizsba, majd egy mecénás anyagi támogatásával Olaszországba utazott.
1790-től kezdődött a művész sztárkarrierje. 1791-ben állíthatott ki először Párizsban, a Szalonban, a Szépművészeti Akadémia hivatalos kiállítóhelyén. Innentől kezdve Bidauld korának elismert művészei közé tartozott.
1823-ban ő volt az első tájképfestő, akit beválasztottak a Képzőművészeti Akadémiára. Ott azonban gyakran megtagadta az új ötletekkel rendelkező fiatal festőktől az akadémiára való bejutást. Különösen említésre méltó Théodore Rousseau (1812-1867) munkássága, akinek festményein már a modern festészet, például az impresszionizmus elemei is megjelennek, és így ellentétben állnak Bidauld életművével. Közmegítélése egyre inkább romlott, így művei egyre inkább eladhatatlanná váltak, és végül mélyszegénységben halt meg.
Változékony sorsától függetlenül Jean Joseph Xavier Bidauld festményei nagyon dekoratívnak tűnnek. Szép tájak uralkodnak, amelyeket gyakran festői fekvésű vidéki vagy impozáns épületek egészítenek ki. A képek tökéletesen megkomponáltak, semmit sem bíznak a véletlenre, és általában egy barátságos kék égbolt néhány felhővel borítja a kompozíciót.
Egyáltalán nem meglepő, hogy Jean Baptiste Camille Corot (1796-1875) Bidauld tisztelői közé tartozik. Bár Corot képei modernebbnek tűnnek, mint Bidauld képei, Corot is tudja, hogyan kell harmonikus tájképeket alkotni.
Jean Joseph Xavier Bidauld (1758-1846) francia festő különösen tájképeiről vált híressé. Idősebb testvérével, Jean-Pierre-Xavierrel együtt először Lyonban tanult festészetet. 1783-ban Párizsba, majd egy mecénás anyagi támogatásával Olaszországba utazott.
1790-től kezdődött a művész sztárkarrierje. 1791-ben állíthatott ki először Párizsban, a Szalonban, a Szépművészeti Akadémia hivatalos kiállítóhelyén. Innentől kezdve Bidauld korának elismert művészei közé tartozott.
1823-ban ő volt az első tájképfestő, akit beválasztottak a Képzőművészeti Akadémiára. Ott azonban gyakran megtagadta az új ötletekkel rendelkező fiatal festőktől az akadémiára való bejutást. Különösen említésre méltó Théodore Rousseau (1812-1867) munkássága, akinek festményein már a modern festészet, például az impresszionizmus elemei is megjelennek, és így ellentétben állnak Bidauld életművével. Közmegítélése egyre inkább romlott, így művei egyre inkább eladhatatlanná váltak, és végül mélyszegénységben halt meg.
Változékony sorsától függetlenül Jean Joseph Xavier Bidauld festményei nagyon dekoratívnak tűnnek. Szép tájak uralkodnak, amelyeket gyakran festői fekvésű vidéki vagy impozáns épületek egészítenek ki. A képek tökéletesen megkomponáltak, semmit sem bíznak a véletlenre, és általában egy barátságos kék égbolt néhány felhővel borítja a kompozíciót.
Egyáltalán nem meglepő, hogy Jean Baptiste Camille Corot (1796-1875) Bidauld tisztelői közé tartozik. Bár Corot képei modernebbnek tűnnek, mint Bidauld képei, Corot is tudja, hogyan kell harmonikus tájképeket alkotni.
Oldal 1 / 1