Jean Francois Portaels a belga Vilvoorde városában született. Apjának sörgyára volt, és városának polgármestere is volt. A fiatal Portaels már korán megmutatta tehetségét a rajzoláshoz és a festészethez, és tizenévesként ideje nagy részét szülővárosának sikátoraiban és terein töltötte, hogy képekben örökítse meg a városi életet. Amikor elég idős volt hozzá, családja Brüsszelbe küldte, ahol az Académie Royale des Beaux-Arts-on kezdett tanulni. Az Akadémia igazgatója ebben az időben François Joseph Navez volt, egy nagyon sikeres portréfestő, aki vallási és mitológiai jelenetek festőjeként is kiváló hírnévre tett szert. Nagyon kedvelte a fiatal Portaels-t, és még azt is megengedte neki, hogy a saját műtermében dolgozzon. A művész 23 évesen Párizsba ment. Tanulmányait az Ecole des Beaux Art-ban folytatta, és a Louvre-ban tanulmányozta a régi mestereket. Természetesen a párizsi szalonokba is bejutott, ahol az akkoriban éppen divatba jött orientalizmus inspirálta. Egyik tanára és nagy példaképe Paul Delaroche volt.
Jean Francois Portaels még Belgiumban elnyerte a Grand Prix de Rome nevű fontos művészeti díjat. Az ezzel járó pénzdíj lehetővé tette számára, hogy Olaszországba, Spanyolországba és Keletre utazzon. Marokkó, Algéria, Libanon és Júdea varázslatosan vonzotta őt, és egész életében vágyakozásának helyszínei maradtak. Utazásai során olyan híres műveket készített, mint a "Pihenő tamburás", "Egy fiatal arab lány portréja", "Algériai tájkép" és "Muhammad Ali, Egyiptom alkirályának portréja". 1847-ben Portaels három évre átvette a genti művészeti akadémia vezetését. Ez idő alatt vette feleségül Marie Helene Navez-t, akit még az apjával, Francois Josef Navezzel töltött diákéveiből ismert. A házaspárnak egy fia született, aki tragikus módon az első évben meghalt. Felesége is korán, 1855-ben meghalt, és Portaels apósa, Navez házába költözött, akitől a magánműtermet is átvette. Itt képezte ki a következő generáció számos belga festőjét, és itt alkotta meg saját műveinek jelentős részét. A belga királyi család is nagyra becsülte, és a család számos tagjáról festett portrét, és néhányukat festeni is tanította. Az 50-es éveiben Portaels ismét utazni kezdett, és néhány évig állandóan Algériában élt. A művész 77 éves korában halt meg a belgiumi Schaerbeekben.
Jean Francois Portaels a belga Vilvoorde városában született. Apjának sörgyára volt, és városának polgármestere is volt. A fiatal Portaels már korán megmutatta tehetségét a rajzoláshoz és a festészethez, és tizenévesként ideje nagy részét szülővárosának sikátoraiban és terein töltötte, hogy képekben örökítse meg a városi életet. Amikor elég idős volt hozzá, családja Brüsszelbe küldte, ahol az Académie Royale des Beaux-Arts-on kezdett tanulni. Az Akadémia igazgatója ebben az időben François Joseph Navez volt, egy nagyon sikeres portréfestő, aki vallási és mitológiai jelenetek festőjeként is kiváló hírnévre tett szert. Nagyon kedvelte a fiatal Portaels-t, és még azt is megengedte neki, hogy a saját műtermében dolgozzon. A művész 23 évesen Párizsba ment. Tanulmányait az Ecole des Beaux Art-ban folytatta, és a Louvre-ban tanulmányozta a régi mestereket. Természetesen a párizsi szalonokba is bejutott, ahol az akkoriban éppen divatba jött orientalizmus inspirálta. Egyik tanára és nagy példaképe Paul Delaroche volt.
Jean Francois Portaels még Belgiumban elnyerte a Grand Prix de Rome nevű fontos művészeti díjat. Az ezzel járó pénzdíj lehetővé tette számára, hogy Olaszországba, Spanyolországba és Keletre utazzon. Marokkó, Algéria, Libanon és Júdea varázslatosan vonzotta őt, és egész életében vágyakozásának helyszínei maradtak. Utazásai során olyan híres műveket készített, mint a "Pihenő tamburás", "Egy fiatal arab lány portréja", "Algériai tájkép" és "Muhammad Ali, Egyiptom alkirályának portréja". 1847-ben Portaels három évre átvette a genti művészeti akadémia vezetését. Ez idő alatt vette feleségül Marie Helene Navez-t, akit még az apjával, Francois Josef Navezzel töltött diákéveiből ismert. A házaspárnak egy fia született, aki tragikus módon az első évben meghalt. Felesége is korán, 1855-ben meghalt, és Portaels apósa, Navez házába költözött, akitől a magánműtermet is átvette. Itt képezte ki a következő generáció számos belga festőjét, és itt alkotta meg saját műveinek jelentős részét. A belga királyi család is nagyra becsülte, és a család számos tagjáról festett portrét, és néhányukat festeni is tanította. Az 50-es éveiben Portaels ismét utazni kezdett, és néhány évig állandóan Algériában élt. A művész 77 éves korában halt meg a belgiumi Schaerbeekben.
Oldal 1 / 1