Jean-Baptiste Greuze francia festő volt, aki különösen portréiról, zsáner- és történelmi festményeiről vált ismertté. Mivel apja kezdetben ellenezte a művészeti oktatást, Greuze-nak kezdetben főként autodidakta módon kellett képeznie magát. A kor híres portréfestője, Grandon felfigyelt Greuze tehetségére, és végül képes volt megváltoztatni apja véleményét. Így a fiúnak megengedték, hogy Grandon tanítványaként vele együtt Lyonba költözzön. Később Grandon ajánlására 25 évesen a párizsi művészeti akadémiára ment. Az akadémián töltött idő alatt Greuze-nak alig sikerült felhívnia magára tanárai figyelmét, és festményeit kezdetben csak mérsékelt siker koronázta. Egyik legismertebb korai műve a "Családapa a Bibliát a gyermekeknek értelmezi" volt. Hogy elmélyítse tanulmányait és bizonyítson kritikusai előtt, Greuze Louis Gougenot abbé festővel Olaszországba utazott. Gougenot számára az utazás teljes sikert hozott. Greuze nem tudott ehhez képest tündökölni. Ő maga érdektelennek találta a római és firenzei tartózkodását.
Greuze kapcsolata a Művészeti Akadémiával általában nehéz volt. Többször állított ki a Párizsi Szalonban és az Akadémián is, egyre nagyobb sikerrel. Pályafutása csúcsát 1765-ben érte el, amikor egyszerre 13 művét állította ki, köztük a "La Bonne Mère" és a "La Malediction Paternelle" címűeket. Ennek során mindig figyelmen kívül hagyta az Akadémia kérését, hogy végre nyújtson be egy mintaművet. Az Akadémia válaszul eltiltotta a kiállítástól, amíg nem teljesíti a követelményt. Greuze mindig is azt szerette volna, hogy történelemfestőként ismerjék el. Az Akadémia azonban csak mint zsánerfestőt ismerte el, mivel a történelmi motívumok szerintük nem voltak az elsődleges szakterülete. Ez annyira feldühítette Greuze-t, hogy hosszú évekig nem volt hajlandó ott kiállítani.
Greuze festményei az 1760-70-es évek között a legdrágábbak közé tartoztak Franciaországban. De extravagáns életmódja, a későbbi volt felesége által elkövetett sikkasztás és a megbízásokkal való spekuláció miatt végül semmije sem maradt. Élete utolsó éveiben rajztanárként kellett a feje fölött tartania magát. Leghíresebb tanítványa Constance Mayer volt. Végül azonban elhagyta őt legnagyobb vetélytársa, az Pierre Paul Prud‘hon kedvéért.
Jean-Baptiste Greuze francia festő volt, aki különösen portréiról, zsáner- és történelmi festményeiről vált ismertté. Mivel apja kezdetben ellenezte a művészeti oktatást, Greuze-nak kezdetben főként autodidakta módon kellett képeznie magát. A kor híres portréfestője, Grandon felfigyelt Greuze tehetségére, és végül képes volt megváltoztatni apja véleményét. Így a fiúnak megengedték, hogy Grandon tanítványaként vele együtt Lyonba költözzön. Később Grandon ajánlására 25 évesen a párizsi művészeti akadémiára ment. Az akadémián töltött idő alatt Greuze-nak alig sikerült felhívnia magára tanárai figyelmét, és festményeit kezdetben csak mérsékelt siker koronázta. Egyik legismertebb korai műve a "Családapa a Bibliát a gyermekeknek értelmezi" volt. Hogy elmélyítse tanulmányait és bizonyítson kritikusai előtt, Greuze Louis Gougenot abbé festővel Olaszországba utazott. Gougenot számára az utazás teljes sikert hozott. Greuze nem tudott ehhez képest tündökölni. Ő maga érdektelennek találta a római és firenzei tartózkodását.
Greuze kapcsolata a Művészeti Akadémiával általában nehéz volt. Többször állított ki a Párizsi Szalonban és az Akadémián is, egyre nagyobb sikerrel. Pályafutása csúcsát 1765-ben érte el, amikor egyszerre 13 művét állította ki, köztük a "La Bonne Mère" és a "La Malediction Paternelle" címűeket. Ennek során mindig figyelmen kívül hagyta az Akadémia kérését, hogy végre nyújtson be egy mintaművet. Az Akadémia válaszul eltiltotta a kiállítástól, amíg nem teljesíti a követelményt. Greuze mindig is azt szerette volna, hogy történelemfestőként ismerjék el. Az Akadémia azonban csak mint zsánerfestőt ismerte el, mivel a történelmi motívumok szerintük nem voltak az elsődleges szakterülete. Ez annyira feldühítette Greuze-t, hogy hosszú évekig nem volt hajlandó ott kiállítani.
Greuze festményei az 1760-70-es évek között a legdrágábbak közé tartoztak Franciaországban. De extravagáns életmódja, a későbbi volt felesége által elkövetett sikkasztás és a megbízásokkal való spekuláció miatt végül semmije sem maradt. Élete utolsó éveiben rajztanárként kellett a feje fölött tartania magát. Leghíresebb tanítványa Constance Mayer volt. Végül azonban elhagyta őt legnagyobb vetélytársa, az Pierre Paul Prud‘hon kedvéért.
Oldal 1 / 4