Camille Corot-t (1796-1875) korának jelentős tájképfestőjeként tartják számon, emellett figyelemre méltó női portrékat is készített.
A drapériás szakmában eltöltött tanonckodás után Corot 26 éves korában döntött úgy, hogy festészettel kezd foglalkozni. Egész életében szoros kapcsolatban állt korának festőivel, akiket anyagilag is támogatott.
A francia festő tájképeit élénk színek uralják. A "barbizoni iskola" tagjaként a természet realista ábrázolása mellett kötelezte el magát, ugyanakkor festményei rendkívül harmonikusnak tűnnek. Ez annak köszönhető, hogy nagyrészt eltekintett a drámai pillanatoktól a tájkép tárgyilagos, mégis kecses ábrázolásának javára, mint például a "Pâquis rakpart Genfben" vagy a "La Rochelle külső kikötője" című festményen. Különösen az utóbbi festmény emlékeztet már egy Giorgio Morandi (1890-1964) lenyűgöző egyszerűségére.
Corot-t az impresszionizmus úttörőjeként tartják számon, sőt "A gascogne-i szép lány" című női portréja még Pablo Picasso 1920-as évekbeli nőábrázolásaival is figyelemre méltó hasonlóságot mutat.
Corot kortársa volt William Turnernek is, akit szintén a modernizmus úttörőjének tartanak. Aligha képzelhető el nagyobb ellentét, mint a túláradóan expresszív Turner és a redukált impresszionista Corot között, mégis mindkettő a maga egyéni módján messze előre mutat a 20. század művészete felé.
Camille Corot-t (1796-1875) korának jelentős tájképfestőjeként tartják számon, emellett figyelemre méltó női portrékat is készített.
A drapériás szakmában eltöltött tanonckodás után Corot 26 éves korában döntött úgy, hogy festészettel kezd foglalkozni. Egész életében szoros kapcsolatban állt korának festőivel, akiket anyagilag is támogatott.
A francia festő tájképeit élénk színek uralják. A "barbizoni iskola" tagjaként a természet realista ábrázolása mellett kötelezte el magát, ugyanakkor festményei rendkívül harmonikusnak tűnnek. Ez annak köszönhető, hogy nagyrészt eltekintett a drámai pillanatoktól a tájkép tárgyilagos, mégis kecses ábrázolásának javára, mint például a "Pâquis rakpart Genfben" vagy a "La Rochelle külső kikötője" című festményen. Különösen az utóbbi festmény emlékeztet már egy Giorgio Morandi (1890-1964) lenyűgöző egyszerűségére.
Corot-t az impresszionizmus úttörőjeként tartják számon, sőt "A gascogne-i szép lány" című női portréja még Pablo Picasso 1920-as évekbeli nőábrázolásaival is figyelemre méltó hasonlóságot mutat.
Corot kortársa volt William Turnernek is, akit szintén a modernizmus úttörőjének tartanak. Aligha képzelhető el nagyobb ellentét, mint a túláradóan expresszív Turner és a redukált impresszionista Corot között, mégis mindkettő a maga egyéni módján messze előre mutat a 20. század művészete felé.
Oldal 1 / 14