Jean Alaux, akit "le Romain" (a római) néven ismertek, 1786. január 15-én született és 1864. március 2-án halt meg. 1846-tól 1852-ig a római Francia Akadémia igazgatója, francia történeti festő volt.
Alaux Bordeaux-ban született egy festő fiaként és négy testvére közül másodikként, akik mindannyian festők lettek, első művészeti leckéit apjától kapta. Ezt követően formálisan a Pierre Lacour-ban, majd később a Baron Pierre Narcisse Guerin-ben képezte magát. 1807-ben felvételt nyert a párizsi École des Beaux-Arts-ba. 1808-tól a Prix de Rome-ra pályázott, de figyelmét elterelte, amikor idősebb bátyja, Francois Alaux megkérte, hogy segítsen neki egy nagy "neoráma" (egyfajta panoráma) elkészítésében, amelyen éppen dolgozott. Végül 1815-ben Alaux megnyerte a Grand Prix de Rome-ot a "Brisei sírása Patroklos teste felett" című művével, amely Homérosz Iliászából ihletett jelenet volt. Ezt követően 1816-tól 1820-ig a római Francia Akadémia nyugdíjasa volt, majd később annak igazgatója lett.
Művésztársai az Akadémián többek között a MŰVÉSZ3, MŰVÉSZ4 és MŰVÉSZ5, valamint a szobrászok MŰVÉSZ6, MŰVÉSZ7 és Ramey voltak. Barátja lett Ingres. Első festménye az Akadémián a Sárkányt ölő Cadmus a Dirce-kútnál című festmény volt, amelyet később az orleansi herceg vásárolt meg, de az 1848-as francia forradalomban a Palais-Royalban pusztító tűzvészben megsemmisült. Az Akadémián festette még a "Diamedes elrabolja a Palladiumot" és az "Epizódok a kentaurok és a lapiták közötti csatákból" című műveket. 1821-ben visszatért Franciaországba, ahol hírneve folyamatosan nőtt olyan műveivel, mint "Clovis megkeresztelése" (1825), "Az 1838. évi generális államok", "A tiszteletreméltók gyűlése Rouenban" (1596) és "Az 1614. évi generális államok".
A júliusi Monarchia idején a versailles-i kastély "Galerie des batailles"-jában dolgozott, amely számára megfestette a "Villaviciosa-i csatát" (1836), "Valenciennes elfoglalását" (1837) és "A denaini csatát" (1839). 1846-ban Alaux-t a római Francia Akadémia igazgatójává nevezték ki. Tanítványaival együtt ideiglenesen Franciaországba kellett menekülnie a városból az 1849-es római ostrom idején, amelyben a Garibaldi vezette védekező olasz erők és a megszálló francia hadsereg vett részt. Igazgatói megbízatása 1852-ben nyugalomba vonulásával csendesen véget ért.
Jean Alaux, akit "le Romain" (a római) néven ismertek, 1786. január 15-én született és 1864. március 2-án halt meg. 1846-tól 1852-ig a római Francia Akadémia igazgatója, francia történeti festő volt.
Alaux Bordeaux-ban született egy festő fiaként és négy testvére közül másodikként, akik mindannyian festők lettek, első művészeti leckéit apjától kapta. Ezt követően formálisan a Pierre Lacour-ban, majd később a Baron Pierre Narcisse Guerin-ben képezte magát. 1807-ben felvételt nyert a párizsi École des Beaux-Arts-ba. 1808-tól a Prix de Rome-ra pályázott, de figyelmét elterelte, amikor idősebb bátyja, Francois Alaux megkérte, hogy segítsen neki egy nagy "neoráma" (egyfajta panoráma) elkészítésében, amelyen éppen dolgozott. Végül 1815-ben Alaux megnyerte a Grand Prix de Rome-ot a "Brisei sírása Patroklos teste felett" című művével, amely Homérosz Iliászából ihletett jelenet volt. Ezt követően 1816-tól 1820-ig a római Francia Akadémia nyugdíjasa volt, majd később annak igazgatója lett.
Művésztársai az Akadémián többek között a MŰVÉSZ3, MŰVÉSZ4 és MŰVÉSZ5, valamint a szobrászok MŰVÉSZ6, MŰVÉSZ7 és Ramey voltak. Barátja lett Ingres. Első festménye az Akadémián a Sárkányt ölő Cadmus a Dirce-kútnál című festmény volt, amelyet később az orleansi herceg vásárolt meg, de az 1848-as francia forradalomban a Palais-Royalban pusztító tűzvészben megsemmisült. Az Akadémián festette még a "Diamedes elrabolja a Palladiumot" és az "Epizódok a kentaurok és a lapiták közötti csatákból" című műveket. 1821-ben visszatért Franciaországba, ahol hírneve folyamatosan nőtt olyan műveivel, mint "Clovis megkeresztelése" (1825), "Az 1838. évi generális államok", "A tiszteletreméltók gyűlése Rouenban" (1596) és "Az 1614. évi generális államok".
A júliusi Monarchia idején a versailles-i kastély "Galerie des batailles"-jában dolgozott, amely számára megfestette a "Villaviciosa-i csatát" (1836), "Valenciennes elfoglalását" (1837) és "A denaini csatát" (1839). 1846-ban Alaux-t a római Francia Akadémia igazgatójává nevezték ki. Tanítványaival együtt ideiglenesen Franciaországba kellett menekülnie a városból az 1849-es római ostrom idején, amelyben a Garibaldi vezette védekező olasz erők és a megszálló francia hadsereg vett részt. Igazgatói megbízatása 1852-ben nyugalomba vonulásával csendesen véget ért.
Oldal 1 / 1