A velencei festő Jacopo Robusti néven született. Mivel egy festő fia volt, a hagyomány szerint a "Tintoretto" - a kis festő - becenevet kapta, amelyet később Jacopo művészneveként használt. A művész pályafutásáról csak homályos beszámolók vannak. Úgy tűnik, Jacopo szoros kapcsolatot ápolt Tiziánnal, amely azonban nem kizárólag baráti volt. Annyi bizonyos, hogy Tintoretto Velence környékén tevékenykedett, itt nyitott műhelyt, és itt hagyta hátra nagyszerű munkásságának nyomait.
Jacopo Tintoretto festményei gyakran vallomásos jellegűek voltak. Művei sokfigurás szituációk kompozíciói. A művésznek sikerült mozgással teli, mélységekbe menekülő perspektívájú képeket alkotnia, amelyek Tintoretto nagy művészi tehetségéről árulkodnak. Az "Utolsó vacsora" és az "Aranyborjú imádása" című festményeken lágy színterek és közelebbről nézve azonos alakok láthatók különböző perspektívákból. A művész a festés megkezdése előtt kis viaszfigurákat készített, amelyeket különböző szögekből ábrázolt művein.
Tintorettót egész pályafutása során kritikák érték. Túl gyorsan dolgozott, ecsetvonásai túl hektikusak és túl nyugtalanok voltak. Művei ellentmondásosak voltak, Jacopo mégis kapott megbízásokat oltárképek készítésére. Jacopo mottója az volt, hogy Michelangelo rajzait és Tiziano színvilágát ötvözze festményeiben. A kritikusoktól eltekintve Tintoretto korának egyik legelismertebb festője volt, messze Velencén túl is.
A velencei festő Jacopo Robusti néven született. Mivel egy festő fia volt, a hagyomány szerint a "Tintoretto" - a kis festő - becenevet kapta, amelyet később Jacopo művészneveként használt. A művész pályafutásáról csak homályos beszámolók vannak. Úgy tűnik, Jacopo szoros kapcsolatot ápolt Tiziánnal, amely azonban nem kizárólag baráti volt. Annyi bizonyos, hogy Tintoretto Velence környékén tevékenykedett, itt nyitott műhelyt, és itt hagyta hátra nagyszerű munkásságának nyomait.
Jacopo Tintoretto festményei gyakran vallomásos jellegűek voltak. Művei sokfigurás szituációk kompozíciói. A művésznek sikerült mozgással teli, mélységekbe menekülő perspektívájú képeket alkotnia, amelyek Tintoretto nagy művészi tehetségéről árulkodnak. Az "Utolsó vacsora" és az "Aranyborjú imádása" című festményeken lágy színterek és közelebbről nézve azonos alakok láthatók különböző perspektívákból. A művész a festés megkezdése előtt kis viaszfigurákat készített, amelyeket különböző szögekből ábrázolt művein.
Tintorettót egész pályafutása során kritikák érték. Túl gyorsan dolgozott, ecsetvonásai túl hektikusak és túl nyugtalanok voltak. Művei ellentmondásosak voltak, Jacopo mégis kapott megbízásokat oltárképek készítésére. Jacopo mottója az volt, hogy Michelangelo rajzait és Tiziano színvilágát ötvözze festményeiben. A kritikusoktól eltekintve Tintoretto korának egyik legelismertebb festője volt, messze Velencén túl is.
Oldal 1 / 5