Művészeti nyomatok művésze: Heinrich Vogeler

Heinrich Vogeler

Heinrich Vogeler több mint 50 éven át volt művészileg termékeny, és olyan életművet hagyott hátra, amely különböző stíluskorszakokat, technikákat, munkaformákat és művészi kifejezésmódokat egyesít. Ez a sokféleség nem a mindenkori korszellemhez való alkalmazkodási hajlandóságból, sem pedig önkényességből fakadt. Heinrich Vogeler egész életművét egy idealista-utópisztikus alapállás hordozza, amely élete során egyre erősebb politikai kontúrt öltött. Művészi sokoldalúsága ellenére tehetségét soha nem az egyéni kifejezés eszközeként fogta fel. Tetteit más emberek, közösségek vagy politikai változási célok szolgálatába állította. Univerzális tehetsége miatt a festészet, a könyvillusztráció, a grafika, a metszet és a falfestészet területén tevékenykedett. Emellett építészként és belsőépítészként, bútor-, berendezési és kovácsoltvas tervezőként is dolgozott. Egyénileg kidolgozott stíluseszköze a festészetben az összetett kép volt.

Heinrich Vogeler hírnevét munkásságának első korszaka alapozta meg. A kulturális emlékezetben mint a szecesszió jelentős művésze és a worpswedei művésztelep társalapítója rögzült. Emellett döntő hatással volt az 1901-ben alapított Insel kiadó esztétikai formanyelvére. Az Insel-Bücherei sorozat a borítótervezésben ma is Vogeler szecessziós korszakának dekoratív-ornamentális esztétikájának irányelveit követi. Vogelernek köszönhető, hogy az akkor még ismeretlen Rainer Maria Rilke az Insel kiadónál jelentethette meg első verseskötetét. Ez jelentette világhírnevének kezdetét. A korai kiadványok között található egy verseskötet is, amelyet maga Vogeler írt ("DIR"). Első alkotói szakaszában Vogeler gyakran használt késő romantikus, mesebeli, keresztény és szimbolista motívumokat, amelyeket gyakran illesztett be a worpswedei ördögmocsár tájképébe. Ennek a motivikus irányultságnak megfelelően illusztrálta többek között Grimm népmeséit vagy Hofmannthal "Der Kaiser und die Hexe" című művének kiadását az Insel kiadó számára.

A Barkenhoff évtizedekre Vogeler elkötelezettségének központi helyszíne lett. Az egykori worpswedei parasztházat 1895-ben az építészet, a belsőépítészet és a kertek művészi szintézisévé alakította át. Az 1894-ben alapított Worpswedei Művészek Egyesületének központi találkozóhelyévé vált, ahol vendégek, házastársak és rokonok találkoztak. A csoport nem követett közös művészeti programot. Ez ellentmondásokhoz vezetett. Paula Becker-Modersohn festőnő olyan képeket alkotott, amelyeken a szegénység és az öregség valósága vált láthatóvá. Vogeler intenzíven reflektált a festményei és a saját álomszerű-romantikus jelenetei közötti ellentétre. Rilke ráadásul azzal vádolta, hogy művészete túlságosan dekoratív. Ez Vogeler számára művészi válsággá alakult. Az 1905-ben készült "Nyári este" című festményét ikonikus művének tekintik. A kép a worpswedei csoportot ábrázolja a Barkenhoffban. Bár együtt zenélnek, az emberek elrendezése a közösséget szétfeszítő különállást fejezi ki. Vogeler ezután építészeti és formatervezési munkákra összpontosított. Az első világháború cezúrává vált. Ezután a szocialista eszmék felé fordult, és az expresszionizmus és a kubizmus hatásaiból fejlesztette ki összetett képeinek stíluseszközét. Ezek nem illeszkedtek a kommunista Szovjetunió vezérelveihez, ahová 1931-ben emigrált. Utolsó alkotói korszaka a szocialista realizmus szolgálatában állt.

Heinrich Vogeler