Svédország északi jellege, szigetvilágbeli partjaival, mély erdeivel, tomboló folyóival és széles, csendes tavaival mindig is vonzotta az utazókat és a romantikus tájak szerelmeseit. Gustaf Rydberg az ország egyik legjelentősebb tájképfestője.
Az 1835-ben Malmőben született Rydberg a koppenhágai és stockholmi művészeti akadémiák diákjaként tanulta ki a mesterséget. De sok más svédhez hasonlóan a 19. század közepén ő is a düsseldorfi művészeti akadémiára járt. Koruk legjelentősebb német tájképfestői tanítottak itt, akik közül néhányan már a barbizoni iskola szabadtéri festészetének hatása alatt álltak. A pontos helyszíni megfigyelésre törekedtek, olyan tájakat kerestek, amelyeket még nem érintett a modern fejlődés, és végső soron valami egészen másra vágytak. A romantikus tájképfelfogást olyan professzorok alakították ki, mint a MŰVÉSZETI TÁRSASÁG0 , akinél Rydberg 1862-ben és 1863-ban órákat vett. Tanulmányai befejezése után Rydberg a nyári hónapokban újra és újra visszatért dél-svédországi szülőföldjére, Skåne-ba. Ez a részben dombos, részben sík félsziget, kiterjedt gabonaföldjeivel, magányos tanyáival és göcsörtös facsoportjaival művészetének igazi célpontja volt. Gyermekkora óta hatással volt rá ez a táj, ez volt a vágyakozás helye a nagyvárosi Malmöből származó érzékeny ember számára. 1864-ben a svéd fővárosba, Stockholmba költözött. Ott azonban ritkán találta meg motívumait; hű maradt a vidéki Svédországhoz, annak sokszínűségében. Ebben az időben a svéd király uralkodott Norvégia felett is. Rydberg munkásságáért különleges megtiszteltetésként 1868-ban elkísérhette XV. Károly királyt norvégiai útjára, és vázlatokon és festményeken örökíthette meg ezt a vad, vad fjordokkal teli országot. Egy évvel később King finanszírozásával ismét visszatért oda.
Végül azonban Gustaf Rydbergre mindenekelőtt a svéd táj mesteri festőjeként emlékeznek. Stílusa jellegzetes: alacsonyan fekvő horizontok, esti hangulatok vöröses fényben, mélyen hóba burkolt tanyák, csupasz facsontvázak a széles mezők közepén, magányos malmok a széles, végtelennek tűnő horizontvonal előtt, felhős hegyek az áthatolhatatlannak tűnő erdők előtt... 1885 tájától öregkoráig a Kristianstad melletti Torsebro apró faluban élt szeretett szülőföldjén, Skåne-ban. Itt sok érdekes motívumot talált: Torsebro közelében például a Helgeà folyó lenyűgöző zuhatagai találhatók. Számos vízimalom működött itt. Gustaf Rydberg 1933-ban, 98 éves korában halt meg szülővárosában. Ekkor már volt egy nagy jubileumi kiállítása, amelyet a Svéd Képzőművészeti Akadémia rendezett számára 1920-ban. Ez látszik a festményein: Gustaf Rydberget boldog embernek kell elképzelni! A tájképfestészet és általában a művészet modern fejlődésétől azonban érintetlen maradt. Ez egyáltalán nem von le semmit késő romantikus festményeinek mesteri és kifejező erejéből.
Svédország északi jellege, szigetvilágbeli partjaival, mély erdeivel, tomboló folyóival és széles, csendes tavaival mindig is vonzotta az utazókat és a romantikus tájak szerelmeseit. Gustaf Rydberg az ország egyik legjelentősebb tájképfestője.
Az 1835-ben Malmőben született Rydberg a koppenhágai és stockholmi művészeti akadémiák diákjaként tanulta ki a mesterséget. De sok más svédhez hasonlóan a 19. század közepén ő is a düsseldorfi művészeti akadémiára járt. Koruk legjelentősebb német tájképfestői tanítottak itt, akik közül néhányan már a barbizoni iskola szabadtéri festészetének hatása alatt álltak. A pontos helyszíni megfigyelésre törekedtek, olyan tájakat kerestek, amelyeket még nem érintett a modern fejlődés, és végső soron valami egészen másra vágytak. A romantikus tájképfelfogást olyan professzorok alakították ki, mint a MŰVÉSZETI TÁRSASÁG0 , akinél Rydberg 1862-ben és 1863-ban órákat vett. Tanulmányai befejezése után Rydberg a nyári hónapokban újra és újra visszatért dél-svédországi szülőföldjére, Skåne-ba. Ez a részben dombos, részben sík félsziget, kiterjedt gabonaföldjeivel, magányos tanyáival és göcsörtös facsoportjaival művészetének igazi célpontja volt. Gyermekkora óta hatással volt rá ez a táj, ez volt a vágyakozás helye a nagyvárosi Malmöből származó érzékeny ember számára. 1864-ben a svéd fővárosba, Stockholmba költözött. Ott azonban ritkán találta meg motívumait; hű maradt a vidéki Svédországhoz, annak sokszínűségében. Ebben az időben a svéd király uralkodott Norvégia felett is. Rydberg munkásságáért különleges megtiszteltetésként 1868-ban elkísérhette XV. Károly királyt norvégiai útjára, és vázlatokon és festményeken örökíthette meg ezt a vad, vad fjordokkal teli országot. Egy évvel később King finanszírozásával ismét visszatért oda.
Végül azonban Gustaf Rydbergre mindenekelőtt a svéd táj mesteri festőjeként emlékeznek. Stílusa jellegzetes: alacsonyan fekvő horizontok, esti hangulatok vöröses fényben, mélyen hóba burkolt tanyák, csupasz facsontvázak a széles mezők közepén, magányos malmok a széles, végtelennek tűnő horizontvonal előtt, felhős hegyek az áthatolhatatlannak tűnő erdők előtt... 1885 tájától öregkoráig a Kristianstad melletti Torsebro apró faluban élt szeretett szülőföldjén, Skåne-ban. Itt sok érdekes motívumot talált: Torsebro közelében például a Helgeà folyó lenyűgöző zuhatagai találhatók. Számos vízimalom működött itt. Gustaf Rydberg 1933-ban, 98 éves korában halt meg szülővárosában. Ekkor már volt egy nagy jubileumi kiállítása, amelyet a Svéd Képzőművészeti Akadémia rendezett számára 1920-ban. Ez látszik a festményein: Gustaf Rydberget boldog embernek kell elképzelni! A tájképfestészet és általában a művészet modern fejlődésétől azonban érintetlen maradt. Ez egyáltalán nem von le semmit késő romantikus festményeinek mesteri és kifejező erejéből.
Oldal 1 / 1