Frederick Edward Hulme pályafutása csodálatosan bizonyítja, hogy a művészetnek és az egzakt tudománynak nem kell szigorúan elkülönülnie egymástól. Valóban, kevés művészet tett többet a tudományért, mint a rajzolás, és a rajzoló Frederick Edward Hulme nélkül a tudós Hulme elképzelhetetlen lenne.
Hulme (született 1841-ben a Staffordshire megyei Hanley-ben), egy tájképfestő fia és egy porcelánfestő unokája (Staffordshire és fővárosa, Stoke-on-Trent a mai napig az edénygyártás fellegvára), természeténél fogva festőnek és rajzolónak született, és a mai "Royal College of Art"-ban, Kensingtonban (London) kapta meg tanulmányait. 1870-ben, 29 évesen a Wiltshire-i Marlborough College rajzprofesszorává nevezték ki, amelyet 1843-ban alapítottak anglikán lelkészek képzésére. Hulme azonban korántsem volt szenteskedő esztéta. Hulme, akárcsak Gregor Johann Mendel cseh augustinus pap, a botanikának szentelte életét. Fő művét, az Ismerős vadvirágok címűt Marlborough-ban írta, és részletes leírást tartalmazott minden egyes növényről és virágáról, valamint élőhelyéről és lehetséges gyógyászati felhasználásáról. A kilenckötetes mű szíve azonban minden egyes felsorolt növény részletes, alakhű és színes rajza volt. Ha egy népszerű ír dal szerint a szigeten "a zöld negyven árnyalata" van - Hulme rajzain könnyen megtalálhatja őket.
Hulme botanikai munkásságáról vált híressé - a botanikát azonban soha nem hivatásszerűen, hanem mindig csak hobbiból űzte, bár 1869-ben még a Carl von Linnéről elnevezett, a természettudomány népszerűsítésére létrehozott "Royal Linnean Society of London" elnökévé is megválasztották. Éppen ezt a tudományágat rázta meg alaposan azokban az években Charles Darwin publikációi. A Lenné Társaság ma is létezik. Hulme szakmája szerint mindig is rajzoló maradt. 1885-ben kinevezték a londoni egyetem Kings College-jának első rajztanárává, és haláláig ott is maradt. Kvázi mellékesen Hulme tanult értekezéseket írt a heraldikáról (a heraldika gyakorlatilag a rajzolás parádés tudományága, és Nagy-Britanniában nagy tiszteletnek örvend) és a kriptográfiával - vagyis a kódok és titkos írások kódolásával és dekódolásával - is foglalkozott.
Hulme nem tanulhatta meg, hogy kriptográfiai epigonjai hogyan nyerték meg Nagy-Britanniának a második világháborút a német kódok feltörésével, és nem élvezhette a "jól ismert vadvirágok" dicsőségét sem: Amikor 1909-ben, mindössze 58 éves korában meghalt, a kilencedik és egyben utolsó kötetet éppen befejezték - mind a kilenc kötet csak együtt, azaz Frederick Edward Hulme halála után jelent meg.
Frederick Edward Hulme pályafutása csodálatosan bizonyítja, hogy a művészetnek és az egzakt tudománynak nem kell szigorúan elkülönülnie egymástól. Valóban, kevés művészet tett többet a tudományért, mint a rajzolás, és a rajzoló Frederick Edward Hulme nélkül a tudós Hulme elképzelhetetlen lenne.
Hulme (született 1841-ben a Staffordshire megyei Hanley-ben), egy tájképfestő fia és egy porcelánfestő unokája (Staffordshire és fővárosa, Stoke-on-Trent a mai napig az edénygyártás fellegvára), természeténél fogva festőnek és rajzolónak született, és a mai "Royal College of Art"-ban, Kensingtonban (London) kapta meg tanulmányait. 1870-ben, 29 évesen a Wiltshire-i Marlborough College rajzprofesszorává nevezték ki, amelyet 1843-ban alapítottak anglikán lelkészek képzésére. Hulme azonban korántsem volt szenteskedő esztéta. Hulme, akárcsak Gregor Johann Mendel cseh augustinus pap, a botanikának szentelte életét. Fő művét, az Ismerős vadvirágok címűt Marlborough-ban írta, és részletes leírást tartalmazott minden egyes növényről és virágáról, valamint élőhelyéről és lehetséges gyógyászati felhasználásáról. A kilenckötetes mű szíve azonban minden egyes felsorolt növény részletes, alakhű és színes rajza volt. Ha egy népszerű ír dal szerint a szigeten "a zöld negyven árnyalata" van - Hulme rajzain könnyen megtalálhatja őket.
Hulme botanikai munkásságáról vált híressé - a botanikát azonban soha nem hivatásszerűen, hanem mindig csak hobbiból űzte, bár 1869-ben még a Carl von Linnéről elnevezett, a természettudomány népszerűsítésére létrehozott "Royal Linnean Society of London" elnökévé is megválasztották. Éppen ezt a tudományágat rázta meg alaposan azokban az években Charles Darwin publikációi. A Lenné Társaság ma is létezik. Hulme szakmája szerint mindig is rajzoló maradt. 1885-ben kinevezték a londoni egyetem Kings College-jának első rajztanárává, és haláláig ott is maradt. Kvázi mellékesen Hulme tanult értekezéseket írt a heraldikáról (a heraldika gyakorlatilag a rajzolás parádés tudományága, és Nagy-Britanniában nagy tiszteletnek örvend) és a kriptográfiával - vagyis a kódok és titkos írások kódolásával és dekódolásával - is foglalkozott.
Hulme nem tanulhatta meg, hogy kriptográfiai epigonjai hogyan nyerték meg Nagy-Britanniának a második világháborút a német kódok feltörésével, és nem élvezhette a "jól ismert vadvirágok" dicsőségét sem: Amikor 1909-ben, mindössze 58 éves korában meghalt, a kilencedik és egyben utolsó kötetet éppen befejezték - mind a kilenc kötet csak együtt, azaz Frederick Edward Hulme halála után jelent meg.
Oldal 1 / 5